Ennyi év távlatából biztosra már nem tudhatom, milyen jelenleg Tunéziában nyaralni, de azért – szokásomhoz hűen - kicsit utánaolvasgattam a mostani helyzetnek, mások útibeszámolóinak, s meglepődve láttam, hogy nagyon is hasonlókat írnak le ahhoz, mint amiket mi 17 éve megtapasztaltunk!
Hát akkor nosztalgiázzunk egy kicsit:
Késő este landoltunk Tuniszban, s az első emlékezetes benyomásunk, pozitív élményünk az volt, amikor izgatottan kiszálltunk a repülőből és megláttuk a pálmafákat, majd megcsapott az az Afrikára jellemző kellemes párás meleg!
A reptérről magyar idegenvezetővel, autóbusszal vittek tovább a szállásainkra, mindenkit máshova, emlékszem tele volt a busz, de azért jutott hely mindannyiunknak. Nekünk a történelmi városban, Sousse-ban lett szállás foglalva.
A szállodánk neve Seherezádé volt. Másnap reggel a teraszról néztük végig az első csodálatos napfelkelténket Afrikában, aztán leszaladtunk a partra és belevetettük magunkat a hullámokba!
Jó is volt, meg nem is, mert sajnos sok volt a hínár, moszat még itt az előszezonban. A két hét alatt viszont, amíg ott nyaraltunk május végén, június elején, medúzával egyáltalán nem találkoztunk (szerencsére).
Mire visszaértünk a szobánkba, meglepődve láttuk, hogy az ágyunkat virágokkal díszítették fel. Igazán kedves megnyilvánulásnak tartottuk ezt a gesztust a szobalányok részéről, ezért hagytunk is nekik némi aprót és magyar csokit az asztalon, majd felfedezőútra indultunk, egyelőre csak a szállodánk környékére.
Már elsőre szembetűnő volt a sok gyönyörű, színes murvafürt a jobbára fehér falakon. Annyira különlegesek voltak, hogy én – reménytelen romantikusként – alig tudtam betelni velük! Gondolhatjátok, hány filmet fotóztam el rájuk!? Itt egy csokorra való belőlük.
Vannak itt tehát murvafürtök – több színben, sóvirág, hibiscus... sajna nem mindegyik szépségnek tudom a nevét.
A másik, amik nagyon tetszettek mindkettőnknek (még a férjem is emlegeti néha), a tengerpart melletti bozótosokon megtelepedett csiga kolóniák voltak. Eszméletlen milyen sok lógott egy-egy leanderen, egyfajta érdekes szimbiózisban.
Körbejártuk a hotelünket is. Sajnos a Seherezádé szálloda főbejárata, az utcafrontról nézve eléggé lehangoló látványt nyújtott, az épület és az előtte álló női szobor is ütött-kopott volt, magyarán nappali fénynél eléggé lepukkantnak nézett ki.
A recepció és a hall sem nyűgözött le, egyedül a kisebb-nagyobb keleties stílusú madárkalitkák voltak érdekesek, benne színes papagájokkal, de sajnos mivel általában sűrű bagószag terjengett itt a levegőben, ami minket – nem dohányosként – nagyon irritált, nem sokáig időztünk ezekben a köztes terekben.
A szálloda belső udvara, kertje, a medencés és a tengerre néző része viszont tisztességesen rendben volt tartva, a füvet nyírták, s mindenhol virágok pompáztak, valamint pálmafák gazdagították a Földközi-tenger partját.
Szóval a szállodának ezen részeit szépnek találtuk.
Őszintén szólva, azt kell, hogy mondjam, tunéziai tartózkodásunk alatt, végig ezekbe a furcsa ellentmondásokba ütköztünk! A „szép” mellett eléggé szembetűnően ott volt mindig valami csúnya is, ami igencsak meghökkentett bennünket. Mindjárt mesélem is tovább, hogyan és mennyire.
A szobánk puritán volt, egyszerű, de nekünk tökéletesen megfelelt. A ruhásszekrény ajtaja nagyon tetszett, kovácsoltvas díszítéssel volt beépítve.
De a legeslegjobb a panoráma volt a teraszunkról, mert egy pálmafa ligetre, azon túl pedig közvetlenül a Földközi-tengerre láthattunk rá! Láttuk az arra kóricáló hajókat, a partra kicsapó hullámokat, de még egy vihar közeledtét is a két hét alatt. Ezeken kívül csodálatos volt reggelente megnézni a napfelkeltét onnan.. csend volt, béke és nyugalom.
Nagyon meghitt pillanatok voltak ezek...
A szállodánkban egyébként csak reggelit és vacsorát kaptunk, de ezek mindig bőségesek és nagy választékúak voltak. A vendégek annyiszor rakhattak a tányérjukra a különféle ételekből, ahányszor csak akartak. Nekünk ízlettek, amivel megvendégeltek.
Az ebéddel viszont már gondban voltunk, ugyan kipróbáltunk néhány vendéglőt a környéken, de őszintén szólva nem nyűgözött le a főzőtudományuk és rendszeresen olyasmit is kihoztak, amit mi nem kértünk és amiről fogalmunk sem volt, hogy éppen mit eszünk!
Úgy hogy két-három alkalom után azokat inkább hanyagoltuk és felkerestünk Sousseban egy élelmiszeráuházat. Itt legalább palackozott vízből is felpakoltunk, mert csapvizet nem ajánlatos inni Tunéziában.
LAPOZZ TOVÁBB, A CIKK FOLYTATÓDIK !
