1. oldal / 2
Vízhiány és a női körülmetélés - ez a két, egymástól látszólag teljesen távol álló jelenség a két fő oka annak, hogy a maszáj iskolás lányok sokszor még az általános iskolát sem végzik el. Esther Somoire maszáj emberi jogi aktivista saját példájával és az általa alapított szervezettel bátorítja a 800 ezer fős, főleg állattartásból élő vándornépet, hogy szakítson a nők körülmetélésével, a kényszerházassággal és a poligámiával. A Kenyában és Tanzániában élő törzs tagjainál lassan megindult a szemléletváltás: elkezdték iskolába járatni lányaikat, és hajlandók óvszert használni.
"Amikor gyerek voltam, a kormány elrendelte, hogy minden család legalább egy fiút és egy lányt járasson iskolába. Szerencsére én pont iskolakezdő életkorban voltam, ezért a mostohabátyámra és rám esett a választás. Az iskolában nem voltak osztálytermek, a fák alatt tanultunk, és a kezünkre írtuk az egyszeregyet" - kezd bele személyes történetébe Esther.
"Az általános iskola után jött a középiskola. Akkoriban nem nagyon volt téma a női körülmetélés, természetesen érkezett el egy lány életében: a legtöbben az általános iskola végére átestünk rajta. Amikor 14 évesen elkezdtem a középiskolát, az apám azt akarta, hogy menjek hozzá egy falunkból származó fiúhoz, aki letette az asztalra a házassághoz szükséges összeget. Anyámmal azt mondtuk, hogy a jövőm szempontjából jobb lenne, ha előbb befejezném az iskolát, az apám viszont hajthatatlan volt, közölte, hogy meg kell házasodnom" - mondja. A harmincas évei közepén járó nő élete innentől akár úgy is folytatódhatott volna, mint a legtöbb maszáj nőé: megházasodik, szül 5-6 gyereket, ellátja a háztartást, naponta több kilométert gyalogol a vízért; és elfogadja, hogy férje poligámiában él; rajta kívül még van két-három felesége. Ő azonban kitartott eredeti elképzelései mellett.
"Az apám nem fizette tovább az iskoláztatásomat, ami feszültséget okozott a családban. Szerencsére a középiskolában volt egy tanárnőm, aki mindenben nagyon támogatott. Mivel az iskola messze volt az otthonomtól, és még ételre sem volt pénzem, a közelben élő nagybátyámhoz költöztem. Ő viszont nem adott pénzt ételre, ezért át kellett költöznöm a tanárnőmhöz. Az apám nagyon dühös volt rám, azt mondta, hogy többet egyetlen lányát sem engedi iskolába" - mondta.
Befejezte az iskolát, és középiskolai tanárnője segítségével tanárképző főiskolára ment, az anyja pedig mozgósította a családot, hogy dobják össze az iskolához szükséges költséget. "Sajnos az anyám nem sokkal később meghalt, az apámnak három felesége volt, nekem pedig át kellett vennem az anyám szerepét (ő volt a középső feleség, 5 gyerekük lett). Gondoskodtam a testvéreimről, iskolába járattam őket, szereztem támogatást a tanításukhoz. Később az apám kezdett megbékélni, aztán jött a nagy szárazság, amikor a kecskéink nagy része elpusztult, az apám pedig megbetegedett. Gondját viseltem, elvittem a kórházba, megvettem a gyógyszereit.
Aztán amikor az apám kijött a kórházból, megváltozott a véleménye, és most már ő is azt mondja, hogy a lányokat is taníttatni kell. A főiskola után egyetemre mentem, és miután elvégeztem, elkezdtem dolgozni egy szervezetnél, amely maszáj nők taníttatását tűzte ki célul" - meséli a történetét. Nem sokkal ezután megismert egy férfit, aki maszáj volt ugyan, de egy másik törzsből származott. Beleszeretett, és hozzáment feleségül. "A maszájok között egyelőre nem túl gyakoriak a szerelmi alapon kötött házasságok, különösen nem Magadi környékén" - mondja nevetve. A nomád, az állataiktól nagyon függő maszájok életterületén nagy a vízhiány, Somoire azért látogatott Magyarországra, hogy olyan vízüggyel kapcsolatos projektekről tárgyaljon a Külügyminisztériumban, amelyek során az érintett közösségek bevonásával kis pénzből is fenntartható eredmények születhetnek. A vízhiány ugyanis hatással van a maszáj családok életére és a nők sorsára is.
Mobiltelefon és az ismeretlen HIV-vírus
Esther kedves, visszafogott, de derűs és öntudatos módon beszél a maszájok problémáiról. "A férfi-nő viszonyra a poligámia jellemző, a házasságokban általában előre megegyezik a lány és a fiú családja. A maszáj családnak annál nagyobb a presztízse, minél több a gyerek. Egy nőnek akár tíz vagy annál több gyereke is lehet, de ha úgy számolunk, hogy egy férfinak 4-5 felesége van és mindegyiktől lesz tíz gyereke, akkor az már összesen ötven gyerek. A mindennapokban a munka jelentős részét a nő végzi, például a kunyhó építését, a főzést, a fejést, a tűzifa gyűjtést és a víz keresését. A nők naponta 20-30 kilométert is gyalogolnak a vízért. A férfiaknak inkább biztonsági szerepük van: a nyájat őrzik, és védik a családot. A férfi a családfenntartó, övé a javak nagy része, mindenekelőtt a nyáj" - magyarázza.
Ez a fajta tradicionális életstílus valamennyire megváltozni látszik, például egyre több lány jut el a középiskoláig, és a maszájok között is terjed a mobiltelefon-használat. Ugyanakkor a maszájok közül sokan sosem hallottak a védekezésről, a HIV-vírusról. Amikor elkezdtek óvszert osztani, a közösség első reakciója elutasító volt, de miután elmagyarázták nekik, hogy az óvszer megvédi őket a HIV-vírustól, a nem kívánt terhességtől, a szexuális betegségektől; megváltozott a hozzáállásuk. Az elején kiraktak száz óvszert, és amikor egy hét múlva visszamentek, ott volt mind a száz érintetlenül. Ha most kirkerül száz óvszert, két nap múlva már egy sincs.
LAPOZZ TOVÁBB A CIKK FOLYTATÓDIK:
Facebook Oldalunk
Facebook Csoportunk