A Titicaca a mai napig sok nép számára szent hely, és nem csak a tavon lévő szigeteken vagy a part közelében élő emberek, hanem az Andok távoli zugaiban kecsuául beszélő indiánok számára is, akik az inkák leszármazottainak tekintik magukat
A Titicaca a mai napig sok nép számára szent hely, és nem csak a tavon lévő szigeteken vagy a part közelében élő emberek, hanem az Andok távoli zugaiban kecsuául beszélő indiánok számára is, akik az inkák leszármazottainak tekintik magukat. Az inkák eredetmondája szerint ugyanis innen származik Pachamama, a nemzetük ősanyja is, és az inka hagyományok szerint haláluk után a lelkük is a Titicaca-tóba tér vissza. A Machu Picchu miatt szinte mindenki ismeri az inkákat, de rajtuk kívül még több más civilizáció is felvirágzott és hanyatlott le az idők során a Titicaca partvidékén. Ezért nem is meglepő, hogy bár az Andokban az indiánok között az inkáknak köszönhetően a kecsua nyelv lett a legelterjedtebb, a tóvidéken azonban többen beszélik a Peruban szintén hivatalos nyelvnek számító aymarát. A Titicacát végig különböző korokból származó szentélyek szegélyezik, mert az itt élő népek hitvilágában a Teremtő tónak központi szerepe van.
Utazási Tipp |
Fedezd fel velünk Peru kincseit ! |
Az inkák után a vidéken a legmagasabb szintű civilizációt a Tihuanaco (Tiwanaku) kultúra képviseli, aminek legfontosabb kultikus központja a mai Bolívia területére esik. A város a virágkorát 400–900 között élte, jelentősebb tárgyi emlékeinek a fennmaradását annak köszönheti, hogy az épületek, és azok díszítése során a nehezen megmunkálható, de rendkívül időtálló bazalt és andezit köveket is magas színvonalon használták fel, és a kutatók számára máig is talány, hogy bronzkori eszközökkel miként tudták a köveket ilyen nagyfokú precizitással megmunkálni, ill. ekkora építményeket emelni. A partvidéken élő népek és virágzó civilizációk mellett kialakultak a kisebb-nagyobb szigeteken élő emberek viszonylag független közösségei is. Az, hogy az itt élő, viszonylag zárt közösségeket csak hajóval lehetett megközelíteni, nagyban hozzájárult ahhoz, hogy a telekommunikációs rendszerek elterjedéséig szinte csak az aymara és a kecsua nyelveket használták a szigetlakók. A legnagyobb partmenti város, Puno, közelsége miatt a legismertebb ilyen közösség az Uru, vagy Uros nép, akik az azonos nevű szigeteken laknak. Ezeknek az apró szigeteknek a különlegessége, hogy egytől-egyig emberi kéz alkotta, mesterséges képződmények ezek az úgynevezett úszószigetek, amiket abból a perui nád fajtából készítenek a mai napig, amiből Thor Heyerdahl is megépítette a legendás Kon-tikit.
A puquina nyelvet beszélő népcsoportból származó uruk ma már szinte kivétel nélkül csak aymara és spanyol nyelven beszélnek, de 2004-ben a nyelvészeknek még sikerült felkutatniuk 2 őslakost az úszószigeteken, akik még beszélték az ősi uru nyelvüket, amely a chipaya nyelvhez áll közel. Az uru legenda szerint ők a Nap és a Tó örökösei – ahogy ez egyébként az inka legendákban és a tó környékén élő többi nép mitológiájában is megjelenő motívum. Eredetileg minden bizonnyal biztonsági okokból hagyták el a szárazföldet, és a történészek egy része úgy tartja, hogy éppen az inkák egyre terjeszkedő hatalmának a következményeként. Az uro nép csekélynél is kevesebb harci kedvére utal az is, hogy ahelyett, hogy felvállalták volna a konfliktust valamelyik sziget népével, és oda meneküljenek, inkább a hatalmas nádasok rengetegébe vetették be magukat, majd ott alakították ki különleges életformájukat, aminek az alapjai a saját maguk által épített nádszigetek. A learatott totora nádból egymásra rétegezett blokkokat hoznak létre, és ezeken a lebegő képződményeken élte egy-egy család az életét. Mivel a nádból készült mesterséges sziget víz alatti része folyamatosan korhad, ezért a felszínen folyamatosan újabb és újabb rétegekkel kell pótolni azt, hogy ne süllyedjen el. Egy ilyen családi sziget létrehozása körülbelül egy évig tart. A sajátos lakhatási megoldásból következik, hogy a fő táplálék a tóból kifogott hal volt, és az, amire éppen ezt el tudták cserélni. A szigeten élő kiterjedtebb családok élén mindig egy idősebb nő áll, és a nagyjából 100 szigetet létrehozó és karbantartó népcsoport választott vezetője közülük kerül ki. Ma már leginkább a turizmus tartja életben ezt nagyon szerény körülményekre alapuló életformát, és a népcsoport többsége minden bizonnyal egy kényelmesebb parti kőházban hajtja álomra a fejét. Az Uros közösségnek azért sikerült megőriznie valamelyest a függetlenségét, továbbra is maguk igazgathatják az életüket, és szigetekre látogató turistákból származó bevételük felett is ők rendelkeznek.
Ez a nagyfokú önállóság jellemzi a másik leggyakrabban látogatott, Peru fennhatósága alá tartozó Taquile sziget lakosságát is, akik az uru népcsoport által használt aymara nyelvvel szemben a kecsua nyelvnek egy helyi, csak a szigeten használt dialektusát használják. Az elszigetelt életforma évszázadok alatt kialakult sajátosságai máig fennmaradtak, de szerencsére ez kevésbé direkt módon köszönhető a turizmusból származó bevételeknek, mint ahogy ez az úszó szigeteken látható. Valószínűleg az annak is köszönhető, hogy a nagyjából 6 négyzetkilométernyi területen megtermelhető élelem, valamint az építkezésre alkalmas terület és alapanyagok sokkal kényelmesebb megélhetést tettek lehetővé, mint a néhány négyzetméteres, vízen lebegő, alulról folyamatosan rothadó nádszigeteken kialakítható létfeltételek. A „kényelmesebb” persze ebben az esetben is egy viszonyítást jelöl, hiszen Taquile szigetén nincsenek járművek, szállodák, bárok, de még csak villany sincs, leszámítva az utóbbi időben beszerzett napelemekből nyert elektromosságot. A gyalogos közlekedés egyetlen alternatívája a szigeteken található néhány öszvér, mivel egyelőre még kerékpár sincs a szigeten. Az elzárt szigeti életformának köszönhetően, ami gyakorlatilag a múlt század közepéig jellemezte Taquile népének életét, sikerült megőrizni az ősi inka gyökerű pukara civilizáció hagyományait. Ez leginkább a hozzávetőlegesen kétezer lelkes népcsoport sajátos, az Andok más népeivel nem összetéveszthető, egyedi viseletben érhető tetten. A sziget jellegzetes sapka viselete, mint a népviseleteknél általában lenni szokott, kódolva tartalmazza mindazt az információt, amit a viselőjéről egy szempillantás alatt le tud olvasni a beavatott. A legfontosabb persze itt is a családi állapot, hogy még csak szót se kelljen vesztegetni valakivel, ha már ránézésre is egyértelmű, hogy úgysem partiképes az illető. A férfiak által viselt chullo-t, a jellegzetes motívumokkal díszített perui sapkát ráadásul mindenki maga köti. Igen, a férfiak maguk készítik a sapkáikat, és a fürge ujjaikra büszke machók 1-2 hét alatt csodálatos alkotásokat hoznak létre, ami a társadalmi státuszukon kívül a kézügyességükről is elárul egyet-mást. Csak hogy elkerüljünk bármilyen félreértést: a még nőtlen férfiak sapkájának a vége fehér, amit a házasság szent intézményével együtt piros fejfedőre cserélnek. Bennfentesek abból is leolvashatnak ezt-azt az illető társadalmi státuszáról, hogy hegyesen vagy oldalra, netán hetykén hátra dobva viseli-e a chullo-t. A sapkán kívül a férfiak még kötnek maguknak egy széles, gyönyörűen szövött színes övet is, ami szintén sok mindent elárul a viselőjéről, ráadásul ez alatt hordanak még egy fekete-fehér csíkozású másik övet is, amibe néhány szálat a feleségük hajából is beleszőnek.
Utazási Tipp |
Fedezd fel velünk Peru kincseit ! |
A Taquile szigetén élő indiánokra is jellemző az erős, közösségi kohézió, ahol a népcsoport vezetői döntenek az élet számos kérdésében. A lakosok, a többi sziget népeihez hasonlóan, nagyfokú önrendelkezéssel bírnak, és még azt is közösségi szintű döntés határozza meg, hogy miként osszák el a szigeten éjszakázó turistákat. A rendkívül összetartó, hagyományos életforma megőrzésének nagy szerepe van abban, hogy nem tapasztalható a taquileiek körében kiugróan nagy gazdasági különbség. A kézművességnek fontos szerepe van mind a hagyományok megőrzése, mind pedig a bevételek miatt, így az itt vásárolt ajándéktárgyakkal mi is hozzájárulhatunk, hogy minél tovább autentikus formában maradhasson fenn ez a csodálatra méltó, egyedi taquilei élet.
A cikkben felhasznált képek forrása az Utazási Élmények Facebook csoport
https://www.facebook.com/groups/utazasi.elmenyek/
Facebook Oldalunk
Facebook Csoportunk