A birodalmak kialakulásához mindig is karizmatikus vezetők, és a megfelelő körülmények szerencsés összjátéka is kellett, de egy birodalom sem maradhatott fent tartósan anélkül, hogy ne építette volna ki a saját úthálózatát a birodalmi és a perifériális hatalmi központok között.
A birodalmak kialakulásához mindig is karizmatikus vezetők, és a megfelelő körülmények szerencsés összjátéka is kellett, de egy birodalom sem maradhatott fent tartósan anélkül, hogy ne építette volna ki a saját úthálózatát a birodalmi és a perifériális hatalmi központok között. És persze ez alól az Inka Birodalom sem kivétel. Akik értékelni tudják, hogy még drága Pannóniánk területén is máig viszonylag épen fennmaradt római útszakaszokat találhatunk, azokat egészen biztosan az is lenyűgözi, hogy az írásbeliségnek, és még számos, az akkori nyugati világban nélkülözhetetlen eszköznek híján levő inkák miképpen hozhatták létre az Andok óriási hegyein és sebes folyóin átívelő, remekbe szabott úthálózatukat. Természetesen az inkákis leginkább úgy, ahogy más nagy birodalmak a történelem során: felhasználták a meghódított területek kereskedelmi útvonalait, hogy azokat - a saját útépítési technológiájukkal kiegészítve - beillesztették a birodalmi úthálózat szerteágazó rendszerébe.
| Utazási Tipp |
| Fedezd fel velünk Peru kincseit ! |
Az inka úthálózat a birodalom fénykorában akkora volt, hogy akár a földet is körbe érhette volna az egyenlítő mentén, és a mai Argentína, Bolívia, Chile, Kolumbia, Ecuador, és Peru hegyvidéki és part menti területei között biztosította a folyamatos forgalmat és információáramlást. Az inka úthálózat elsődleges célja ugyanis a legfontosabb hírek és közigazgatási adatok (mint például a népszámlálás, termények és állami raktárkészletek összeírása) gyors és megbízható célba juttatása volt, az uralkodói központ, Cusco, és az attól akár kétezer kilométeres távolságra lévő területek között. Ezt a feladatot ilyen szervezetten egyetlen európai állam sem oldotta meg egészen az állami posta rendszerek uszkve 200 évvel későbbi bevezetéséig.
A legtöbb út 1 - 4 méter széles volt, ami még a meredek andokilejtőkön kiépített lépcsőrendszereken is elégséges volt a teherhordó lámáknak és kísérőiknek. Viszont az állami ünnepek idején rendkívül forgalmas szakrális központoknál akár 10 méternél is szélesebb, kiváló minőségű kőburkolatú utakat is találhatunk. Az inkák főútvonala, a Qhapaq Ñan (a kecsua Route66) a birodalom észak-déli irányú összeköttetését biztosította, mintegy 6000 km hosszan kígyózva végig a havas kordillerák és a szubtrópusi völgyek között. Ez az útvonal már több, mint fél évezreddel ezelőtt is állandó közúti összeköttetést biztosított a mai Ecuador fővárosa, Quito, és az Argentínában található Mendoza között. Ezt az útvonalat használták napi szinten a chaskik, az inka futárok is egészen a Spanyolok megérkezéséig. Az inka út -, és futár rendszer révén akár napi 250 km távolságot is képesek voltak átszelni a csomóírással készült üzenetek, vagy csomagok a birodalmon belül, így kevesebb, mint 10 nap alatt is megérezhetett egy Quitóban feladott fontos küldemény Cuscoba. (A perui postának viszont máig nem sikerült még csak megközelítenie sem ezt a kézbesítési tempót.)
Az inkák által létrehozott fejlett úthálózat viszont a birodalom gyors hanyatlásához is hozzájárult, mivel a spanyol hódítók ennek a jól kiépített rendszernek a segítségével tudták viszonylag rövid időn belül leigázni és kifosztani a kontinenst. A hódítók pusztításának ugyan sok minden áldozatul esett, de ennek az útrendszernek egyjelentős része mind a mai napig megtalálható, és használható is. A legismertebb szakasza éppen a nyűgöző természeti szépségek mellett egy időutazásra is invitálja a magashegyi túrázás szerelmeseit. A legnépszerűbb, 4 napos túra során trópusi erdőkkel borított fülledt völgyeken, közel négyezer méteres embert próbáló hágókon, évszázados inka települések maradványain keresztül vezet az inkák által épített lenyűgöző út a Nap-kapuhoz a Machu Picchu hegyen. A Nap-kapu az, ahol a nomád körülmények kömzött megtett 4 napos túra katarzisaként a világ egyik legszebb látványa tárul a klasszikus inka útvonalon túrázók szeme elé. Amikor a túra utolsó, legrövidebb szakasza után megpillantják az inka romváros képeslapra kívánkozó csodálatos épületegyüttesét, akkor sokan misztikus boldogságot, egyfajta beteljesülést élnek át, hátrahagyva a megelőző napok meleg zuhany, és kényelmes hotelszoba nélküli megpróbáltatásait.
Az inka ösvény túraútvonala által kínált élmény azonban évről-évre egyre több embert késztetett arra, hogy a kényelmetlenségeket vállalva belevágjon élete nagy gyalogos kalandjába. Az inka úthálózat ezen szakaszán egy idő után úgy tűnt, hogy amit a spanyol hódítók sem
tudtak elpusztítani, azt a zöldhasúnak és a nemzetközi turizmusnak sikerül bevégeznie. A népszerű útvonal túlzott igénybevételét végül a
napi gyalogtúrázók számának korlátozásával sikerült megakadályoznia a perui döntéshozóknak. Ennek következtében viszont a legnépszerűbb nyári időszakra már fél évvel korábban is elfogynak a helyek. Akik viszont nem ragaszkodnak ahhoz, hogy az inkák által épített útvonalon jussanak el a Machu Picchu ámulatba ejtő épületegyütteséhez, azoknak alternatív túraútvonalak is a rendelkezésükre állnak, amik szintén
csak szervezetten, engedéllyel rendelkező túravezetővel együtt vehetőkigénybe.
Facebook Oldalunk
Facebook Csoportunk