A vár hiába található Ukrajnában, a magyar történelemben betöltött szerepe miatt a mai napig rengetegen látogatják és büszkék a Munkácsi vár hagyatékára.

Nem ismerjük a vár megépítésének a pontos dátumát, viszont az szinte biztos, hogy a mai erőd helyén sokáig egy földvár állt. (Kis ismertető a helyről: alapvetően a környéken síkságok vannak, viszont a vár egy nagyobb dombon található, emiatt is biztos, hogy ezt a tulajdonságát igyekezték mindig kihasználni) A honfoglalás idején cölöpvár állt itt. I. István megerősítette a falakat, I. László pedig kőfalakkal látta el az erődítményt. III. Béla király jegyzője, Anonymus legnagyobb művében megemlíti a hely történetét; miszerint a honfoglaló magyarok a Vereckei-hágón átkelve megfáradtak, és elhatározták, hogy a várhegyen fognak megszállni, és az eddigi menetelésük nehézsége után a munka szó után Munkácsnak nevezték el. (Másik elképzelés szerint szláv eredetű szóból eredeztethető a vár neve és úgy kötik a várhoz, hogy a megépítése, a kövek felhordása sok szenvedéssel járt.)

1241-ben, a Tatárjárás idején a betörő tatár sereg felégette a várost, viszont a várat nem tudta bevenni. A kivonulásuk után IV. Béla várépítési terveiben fontos szerepet szánt Munkácsnak, támogatta annak megerősítését, egy újabb, keletről érkező invázió esetére. Az erődítmény fejlődését szinte mindegyik király támogatta valamivel, Károly Róbert olasz mestereket hívott a megerősítésére, és ezeket a terveket fejezte be Nagy Lajos. A török korban nem volt igazán nagy jelentősége a helynek. 1682-ben itt házasodott össze Thököly Imre és Zrínyi Ilona, előbbi éppen a Felső-magyarországi Fejedelemség megalapításán ügyködött, míg utóbbi két gyermekével, Ferenccel és Juliannával töltötte ideje többségét. Thököly vereséget szenvedett az osztrákoktól, ennek következményeképpen pedig Munkács, Zrínyi Ilonával az élén – magára maradt. 1686-ban hat hónapnyi ostrom után vonultak vissza a támadók, 1687-ben bár visszatértek és a védők helyzete válságossá vált, elfoglalni nem tudták. 1688-ban egy megállapodással ért véget az ostrom.

kpek forrása: wikimedia.org

A Rákóczi Szabadságharc idején is ostrom alá vették, ezúttal a kurucok a labancok ellen, és némi ruszin támogatással, de 1704-ben II. Rákóczi Ferenc bevonult a várba, és anyjához hasonlóan kvázi székhelyévé vált.