Mint egy titokzatos, kacér nő, olyan nekem Tata. Láthatom szépségeit, de minden titkát nem fedi fel első találkozásunk alkalmával. Mindig tartogat valamit, a következő alkalomra is.

  A Gerecse és a Vértes fogja közre ezt a csodás várost, amit a vizek városának is gyakran emlegetnek. Európában egyedül álló, hogy a város központjában madarak tízezrei lelnek otthonra a téli idő beálltával. Mindez köszönhető annak, hogy a város rengeteg vízben bővelkedik, Fényes-fürdő (lápos vidék, cölöpökön tanösvény keretében végigjárható), az Öreg-tó, a Cseke-tó, Réti-tavak és a Derítő-tó. Innen nem messze található a Bokodi-tó lebegő faluja is, amit szintén szeretnék bemutatni.

  Első állomásunk a Turulmadár-emlékmű volt, ami Tatabányán található, Európa legnagyobb fémből készült madárszobra. Valóban monumentális, szárnyai fesztávolsága 15 méter. Az emlékmű előtti szikla kiszögellésről a kilátás páratlan. A sportot kedvelők is megtalálják itt a számításukat, hiszen remek via ferrata utak kerültek kiépítésre, C, D és E nehézségi szinttel.  A szobortól jobbra tartva egy rövid lépcsőzés után hamar a Szelim-barlanghoz értünk. Ezt a barlangot egészen a Neandervölgyi embertől kezdve a tatárjárásig folyamatosan lakták. Rengeteg leletet találtak a két korszak között, különböző rétegmélységekben. A turistaút egy keskeny bejárathoz vezet, ahol ott bebújva letaglóz a belső csarnok gigantikus mérete. Az egyetlen teremből álló, 45 méter hosszú és 18 méter magas csarnok két hatalmas, amolyan kürtőre emlékeztető nyílással tör a felszínre. E mellett a padlószinten is nyílik még három különálló bejárata, ahonnan az egész Tatai-medencére remek a kilátás. Innen egy rövid sétával máris az emlékműnél találjuk magunkat. A turulmadárig vezető úton különböző, hatalmas kőminták szegélyezik az utat, leírásokkal. A testvérem fúrással foglakozik, így egyik közös kirándulásunkon ki is egészítette az ott leírtakat, valóban érdekes, hogy mi rejtőzik a lábunk alatt. 

  Kocsival gyorsan átgurultunk a Tatai várhoz, ami az Öreg-tó partján fekszik, igazán képeslapra illő a látvány. Maga a vár királyi találkozók, vadászatok és véres harcok helyszíne is volt. Belépővel megtekinthetőek a várban található kiállítások.

A tavon novembertől decemberig vadludak ezrei éjszakáznak. Megkapó látvány, ahogy v lakban érkeznek, és a naplementében több ezren vízre szállnak. A tavat körbe is lehet sétálni, szebbnél-szebb panoráma tárul elénk, amíg körbejárjuk.

  Innen nem messze található a Cseke-tó, ahol csodás Angol park is helyet kapott. Ami nekem a legjobban tetszett azok a műromok voltak. Utána olvasva kiderült a számomra, hogy igazi romok maradványait felhasználva hozták létre. Aki kedveli a romantikát, bizonyosan beleszeret ebbe a helybe. Kis patakocska folyik végig a romok között, amitől a hangulata olyan, mintha ezer évet vissza ugranánk az időben. A tóparton horgászok lógatták be botjaikat, gyermekem nagy örömére, hiszen ő is szívesen hódol ennek a sportnak. Egy könnyű sétával megkerülhető a tó, aminek hossza három kilométer, útközben két kis szigetecskére is be lehet sétálni.

  Mivel már benne jártunk a délutánban, így elindultunk napunk utolsó helyszínére. Igaz, hogy nem Tatán van, de onnan nem messze, Bokodon. Az oroszlányi hőerőmű építette a tavat, amely hűtőtóként szolgált. Bezárása óta a horgászok paradicsoma lett, ezért is építettek cölöpházakat a partjára. Tudni kell, hogy magánterület, így a házak közé bemenni engedély nélkül nem lehet, kerítéssel körbe is van véve. Viszont így ősszel, egy-egy reggelen mesés látványban lehet része, annak, aki kilátogat. A tavat sejtelmes köd borítja, melyből ki-ki kandikálnak a házak, amikhez hosszú fa stégek vezetnek. Valóban olyan érzés, mintha lebegnének a ködben. Mi nyár elején voltunk ott, viszonylag még kevés volt a turista. Köd nélkül is egyedülálló a látvány, mivel Magyarországon nem kifejezetten jellemzőek a cölöpházak, főleg nem ilyen mennyiségben.

  Ez egy napunk volt, és még mindig maradt rengeteg látnivaló Tatán és a környéken is. Novemberben tervezünk vissza menni, megnézni a vadludakat. Talán akkor még néhány tavat is körbe járunk, hiszen a titokzatos nő minden utunkra tartogat valami újat! 

                                                                                          Szerző & fotók:  Hajdu-Felső Bernadett