Na, ilyenkor kell egy jó tömény csokis muffin, hogy a boldogszintem kicsit helyreálljon. A cukor fel is pörgette az agyamat, így kitaláltam, hogy ingyen átrakatom a repjegyemet egy korábbi járatra. Itt éreztem nagyon az ausztrálok „no worries” mentalitását. A check-in pultnál dolgozó férfi mosolyogva fogadta az ötletemet és közölte, hogy a reggeli köd miatt pár járat indulását módosították, így az időjárásra fogva, ingyenesen becseréli nekem is a jegyemet egy kora délutáni járatra. Hiába, az élethez szerencse is kell! Addig a 4-5 órát nem akartam a reptéren való ücsörgéssel tölteni, így metróval visszamentem a város egyetemi negyedéhez. Bár inkább úgy éreztem magam, mintha Kínában járnék, az utcán siető emberek 90%-a kínai diák volt, a boltokban kínai árusok dolgoztak. Később utánaolvasva kiderült, a színvonalas ausztrál oktatásnak köszönhetően kínai diákok ezrei érkeznek minden évben Ausztráliába tanulni, és sokan letelepednek új hazájukban. Jó volt csak sétálgatni az utcákon, érdekes házakat felfedezni és végül egy parkban lazítani, beszívni az utolsó illatokat, elraktározni az utolsó emlékeket Sydney városából.
Melbourne varázsa
Ez a város totális pozitív sokk volt számomra. Először is, a város utcáin ingyenes a wifi; ezzel is segítsék a turistákat a tájékozódásukban. A belváros egy meghatározott utcákkal körülhatárolt területén teljesen ingyenes a villamosokon való utazás is! Így támogatja a városi vezetés a közösségi közlekedést a helyiek és a turisták számára, illetve próbálja csökkenteni az autók és az általuk kibocsátott benzingőz mennyiségét a városban! Azt is örök emlék lesz számomra, hogy itt ettem életem legfinomabb pisztáciás croissant-ját a Lune pékségben, és ittam először narancsdzsúszt fém szívószállal (megint a környezetvédelem!). Ráadásul Melbourne tele van hatalmas parkokkal, zöld felületekkel, és kedves emberekkel, nem véletlenül lett abban az évben már hetedszer megválasztva a világ legélhetőbb városának!
Néhány napos tartózkodásom alatt teniszrajongóként felkerestem a Rod Laver arénát (sajnos felújítás miatt zárva volt, így csak kívülről csodálhattam meg), illetve elmentem Schiff András zongorakoncertjére is. Az esemény plakátját teljesen véletlenül láttam meg sétálás közben és végül last minute áron tudtam belépőjegyet venni az eseményre. Hiába, ha az ember hisz abban, hogy jó dolgok történnek vele, akkor tényleg bevonzza ezeket. Schiff András 1979-ben vándorolt ki Nagy-Britanniába, Kossuth- és Liszt Ferenc-díjas zongoraművészként a világ számos helyén tart koncerteket, ausztrál turnéjának keretén belül pedig épp aznap volt Melbourne-ben.
12 apostol a Great Ocean Road-on
Ott tartózkodásom alatt egy egész napos buszos túra keretében a 12 apostol sziklacsoporthoz is ellátogathattam. Az út során olyan különlegességben is részem lehetett, hogy végre láthattam a koala macikat természetes környezetükben az út menti eukaliptusz fákon, illetve kengurukat ugrálni a mezőkön!
A Great Ocean Road-on végighaladva érte el a buszos csapatunk a sziklacsoportot, amely napjainkban már csak 11 tagból áll. A lágy mészkőből álló sziklák az erőteljes hullámoknak „köszönhetően” folyamatosan töredeznek szét, egyikük pedig nem bírta tovább a nyomást és beleomlott a vízbe. Egy másik sziklanyelv pedig kettészakadt a víz folyamatos ütésétől. Ehhez kapcsolódó sztori, hogy állítólag egy szerelmespár pont ekkor tartózkodott a szikla végénél, amikor megtörtént a szakadás. Helikopterrel jöttek kimenteni őket, de amikor a TV szeretett volna beszámolni az esetről és meginterjúvolni a párt, akkor mereven elzárkóztak előle. Később kiderült az oka; szeretők voltak…
Mennyi minden érdekesség, kaland, történet húzódik meg egy-egy helyen, városban, hát még egy egész földrészen!
A cikk előző része itt olvasható (Sydney).
Szerző & fotók : Szabó Petronella www.petrazworld.com/post/ausztralia-utazas-a-vilag-vegere
