1. oldal / 2
Nem meglepetés, hogy számos történelmi helyszíne igen hamar felkerült az UNESCO világörökségi listájára, amelyeket az alábbiakban dióhéjban mutatok be számotokra, így ha esetleg egy adott UNESCO-helyszín közelében nyaraltok, és nemcsak a pocitokat süttetnétek a nappal a tengerparton, vagy akár egy komplett üdülést szerveznétek a görög világörökségi helyszínek témája köré, könnyebb dolgotok legyen, és ne maradjatok le egyetlen látványosságról sem, lássátok csokorba szedve az egyes helyszíneket!
1., Akropolisz– Athén (1987)
Kezdjük mindjárt a görög főváros büszkeségével, az athéni Akropolisszal! A város feletti 156 méteres dombon magasodó fellegvár még romjaiban is megkapó látvány: az őskortól fogva lakott, erődként és szentélyként használt területen az i.e. 6. században, a görög-perzsa háborúk hadizsákmányaiból, illetve a Déloszi Szövetség pénztárába befolyt adókból kezdődtek meg az athéniak grandiózus építkezései. A legfontosabb épület a város védőistenének, Pallasz Athénének szentelt ión stílusú templom, a Parthenón. A rómaiak igyekeztek vigyázni a területen található építményekre, nem úgy, mint a későbbi korok emberei; a középkorban mecsetként, de lőszerraktárként is használták az Akropoliszt, amely felrobbant, súlyos károkat okozva ezzel a régi épületekben.
2., Apollón-szentély– Delphoi (1987)
A festői Parnasszosz-hegy oldalában húzódó egykor hírneves jósdájában valaha Apollón, a fény, a gyógyítás és a jóslatok istenének papnője, a Püthia osztogatta kétértelmű próféciáit messze földről érkezett híres hadvezéreknek, politikusoknak és követeknek - természetesen busás jutalom fejében, amelynek tanúbizonyságai az itt található kincsesházak romjai is. Az ókori görögök úgy tartották, hogy ez a hely a világ közepe és Apollón itt győzte le Püthónt, a világot veszélyeztető óriáskígyót. Legfontosabb épülete az i.e. 4. században épült Apollón-templom.
3., A Meteóra-kolostorok– Pindosz-hegység (1988)
Szintén Görögország leghíresebb látnivalói közé tartozó hely. A homokkőből álló meredek sziklacsúcsok tetejére épült kolostorok többsége a 14. századból származik, noha a szerzetesközösség már a 12. századtól fogva felfedezte magának a területet. Mivel a szerzetesrend jelentős vagyonhoz jutott, de a folytonosan változó politikai erők állandó bizonytalanságban tartották őket, úgy döntöttek, hogy a megközelíthetetlennek tűnő sziklákon keresnek maguknak menedéket. A kolostorok falait számos freskó díszíti, amelyek krétai festők keze munkáit dicsérik. Az épületek a 16. században fokozatosan elnéptelenedtek és manapság már csak négy olyan kolostor létezik, ahol még működő vallási közösségek élnek.
4., Athosz-hegy - Chalkidiki-félsziget (1988)
Habár az Athosz-hegyet már a 9. századtól lakják a szerzetesek, a szerzetesi regulát csak a 10. században alkotta meg Athószi Athanasziosz, akinek közeli barátjából később császár lett, így a központi hatalom támogatása jóvoltából a monostor nemsokára felvirágzott. A folyamatos fejlődést a 14. században kalóztámadások akasztották meg, majd szerb és oszmán uralom következett. 1927-ben a félsziget teokratikus köztársasággá alakult és azóta teljes autonómiát élvez. Csakúgy, mint a Meteórákban lévő kolostorokban, úgy itt is értékes freskókkal, ikonokkal, kegytárgyakkal és kéziratokkal találkozhatunk.
Polilimnio vízesés Messina egyik rejtett gyögyszeme
Az Észak-Görög Riviéra, Paralia
