Bizony, a hegyeknek is van világnapja, melyet először 2003-ban tartottak. Amely a 2002-ben rendezett „A hegy nemzetközi éve” rendezvényből született.
Miért is fontos felhívni a figyelmet a hegyekre, gondolhatja az olvasó. Hiszen születésünk előtt és halálunk után is még ott fognak állni. Ez igaz, csak az a nem mindegy, hogy milyen formában hagyjuk az utókorra.
Mi is a hegy? A hegy a földfelszín olyan kiemelkedése, amelynek magassága környezetéhez képest legalább 500 méter, és többnyire meredeken emelkedik. Személy szerint, zalai kisfalumban is, ahol éltem, hegynek neveztük azt a helyet, ahova fel szoktunk menni a pincesorra. Így amondó vagyok, hogy relatív, kinek mi a hegy.
Már az ősember is tudta, hogy az életet jelenti a hegy. Legyen szó barlangokról, ahol élt, forrásokról, amiből ivott, élelemről, amit ott talált, vagy szerzett. Változatos flóra és fauna található meg a hegyeken, melyeknek ősidők óta az az otthonuk.
Mai napig a legfontosabb szerepük a hegyeknek a vízháztartás. Hiszen az alacsonyabb vidékek már benne járnak a nyárban, amikor is a magas hegységeket még hó borítja. A lassan olvadó hó az, ami többek között biztosítja a folyamatos víz utánpótlást a folyókba és a tavakba. Gondoljunk csak arra, hogy Magyarországon mikor szokott a Duna és a Tisza áradni? A nagy esőzésektől eltekintve április és június vége közöttire tehető ez az időszak. Hiszen a legnagyobb hóolvadás ezekben a hónapokban szokott lenni, ami nyilván időjárás függő.
Tudnunk kell, hogy a Föld teljes vízkészletének mindössze 3%-a édesvíz, amelynek kétharmada jégben, hóban van. Mind amellett, hogy életünk fontos résztvevői a hegyek, kikapcsolódásunkat, feltöltődésünket is szolgálják. Gondoljunk csak a síelésre, hegymászásra, vagy a kirándulásra.
Az egészségünkre való hatása is megérdemel néhány gondolatot. Tüdőbetegeknek sok esetben ajánlják a mai napig is, a friss hegyi levegőt. A lelki egészség megóvása, gondozása érdekében sokan keresik fel a hegyek adta békét, nyugalmat, csendet.
A hegyekben élők alkalmazkodtak az ott kialakult feltételekhez, és igen sokféle kulturális és néprajzi érték, földhasználati és tájgazdálkodási forma, számos, a helyi viszonyoknak megfelelő kultúrfaj alakult ki a természettel való évszázados együttélés során. Ennek megőrzése, fenntartása kötelességünk. A hegyek nyersanyagot, ásványokat szolgáltatnak a számunkra, melyeket az őskortól használunk.
Az egyik talán legfontosabb szabály, hogy amit fel viszünk, azt vigyük is le. Saját tapasztalatomból mondhatom, hogy egy 2000 méteres Felvidéki hegyre felmászva, ahová felvonó nem jár, a csúcs alatt épült menedékházba mindent kézi erővel visznek fel. Legyen szó élelemről, vízről, sörről, tüzelőről, bármiről. Eléggé szégyenletesnek találnám, ha elvárnánk azt, hogy a mi szemetünket mások cipeljék le helyettünk. Többek között azért is, mert a kirándulók, magashegyi túrázók, hegymászók többek között egy okból vannak ott, a hegyek szeretete miatt. Se másokat, se a környezetet ne terheljük elhagyott, otthagyott szemetünkkel.
A Föld kialakulása óta jelen vannak a hegyek, sok mindent meg és túléltek. Táplálják az életet a mai napig, otthont adnak sok embernek, állatnak és növényeknek. Becsüljük és óvjuk meg őket, hiszen nélkülük nem biztos, hogy ilyen formába lenne élet, mint amiben most élünk.
Szerző & fotók: Hajdu-Felső Bernadett
Facebook Oldalunk
Facebook Csoportunk