Egy fél napos fárasztó túra keretében először Pécsről Budapestig busszal utaztunk, utána pedig végig vonatoztunk a Budapest-Miskolc-Kassa útvonalon, a nemzetközi vonatjegyünk kb. 20 euróba került. Alig vártuk, hogy végre megérkezzünk a kassai vasútállomásra, ahol szerencsére ismerőseink már vártak minket, így aztán kocsival folytathattuk utunkat ismerőseink lakásáig, ahol pár korty Borovicska és némi ismerkedés után végképp kidőltünk és hamarosan nyugovóra tértünk.
Másnap kipihenten aztán elindultunk felfedezni a Hernád partján fekvő felvidéki várost. Az egykori történelmi Magyarország Abaúj-Torna megyei székhelye, manapság Szlovákia második legnagyobb városa egyben katolikus érseki és evangélikus püspöki székhely, így aztán rengeteg látnivalót tartogat az ide látogatók számára.
Városnéző túránk a település gerincét képező, az egykori polgárság gazdagságáról árulkodó Fő utcában, a csodaszép gótikus stílusú Szent Erzsébet-katedrálissal, azaz a kassai dómmal kezdődött. Ez Kassa egyik legrégibb műemléke, és helyén már a 13. században is az említett Árpád-házi szentnek ajánlott templom állt, ez azonban leégett, így a dómot a 14. században újjáépítették. Altemplomában található néhai vezérlő fejedelmünk, II. Rákóczi Ferenc sírja is, de itt nyugszik édesanyja, Zrínyi Ilona is. Jó érzéssel töltött el, hogy a márványszarkofágot szinte beborítják a magyar lobogó színeivel ékített koszorúk. Ha már itt voltunk, természetesen nem bírtuk ki, hogy fel ne menjünk a templomtoronyba, ahonnan gyönyörű kilátás nyílt a városra.
Ezután a Fő utcán tovább haladva megnéztük a szlovák alkotmánybíróság székhelyét, amely egy hatalmas palotában kapott helyet, az Érseki Palotát, a régi Városházát és a történelmi eseményeknek helyet adó Vármegyeházát, a Szentháromság-templomot (itt van a premontrei rend székháza is), a szokatlan külsejű Szent Mihály-kápolnát és végül az Orbán-tornyot, amely valaha a dóm harangtornyához tartozott és természeti vész vagy külső támadás esetén riasztotta a városi polgárokat.
Itt található még az Állami Színház szemet gyönyörködtető eklektikus stílusú épülete is. Miután igencsak elfáradtunk, jól esett beülni a Lőcsei-házban üzemelő étterembe (Reštaurácia Levočský Dom), ahová vendéglátóink hívtak meg minket. Állítólag ez az egyik legrégebben fennálló fogadó egész Európában, ennek megfelelően az árai is elég borsosak voltak, így én végül egy cappucino mellett maradtam. A túránk végén meghallgattuk az Európában először itt kialakított, zenélő szökőkút daljátékát is. Mint később megtudtam, a főutcán rendszeresen tartanak veteránautó-találkozókat is.
A csak gyalogos forgalomnak engedélyezett Fő utcát egyébként már önmagában is érdekesnek találtam, mert több mellékutca is kapualjakon és árkádokon keresztül ágazik ki a Fő utcából, s mert a számos szép épület között itt található meg még a Magyar Főkonzulátus pompás palotája is.
A második napunk délelőttjén ejtőztünk, majd délután vettük csak nyakunkba a várost. Megnéztük a 18. századi Kálváriatemplomot, amely híres búcsújáróhely és a gyönyörű barokk külsővel rendelkező Kelet-Szlovákiai Múzeumot is, ahol természettudományi, művészeti és történelmi műtárgyakkal ismerkedhettünk meg. A kiállítás legérdekesebb része az 1600-as évekből származó, ún. kassai éremlelet volt, amely az épület alagsorában, egy valódi páncélozott teremben kapott helyet. A majdnem 3000 darab érméből, több medálból és nyakláncból álló kincset egy régi Fő utcai ház falába rejtették el, s ennek az 1930-as években történt elbontásakor bukkantak rá a jelentős leletre (Egyszer nekem is lehetne ilyen szerencsém…).
A múzeum megtekintése után beültünk egy cukrászdába fagyizni, majd újult erővel kerestük fel a Rodostói házat, amely II. Rákóczi Ferenc egyik kassai emlékhelye, a törökországi Rodostóban épült Rákóczi-ház hű mása. Benne számos, a fejdelemmel kapcsolatos relikviát tekinthetünk meg, így például a festményeit, bútorait, korabeli érméket, de a halotti öltözékét is.
A nap végén ellátogattunk a Hradová dombon épült kassai várhoz is, amelyet a helyi népemlékezet szerint a 13-14. század fordulóján Aba Amádé kiskirály épített, hogy szorongathassa Kassa tisztes polgárait, illetve megszerezze a kereskedelemből nagy hasznot húzó város feletti uralmat, terve viszont nem sikerült, az erődítményt ugyanis pár évtized múlva lerombolták I. Károly Róbert király seregei.
A harmadik nap délelőttjén ellátogattunk a Kassa közelében fekvő Krasznahorkára is, amely valaha az Andrássy család ősi fészkéül szolgált. A 13. században, egy hegy ormára épített pompás tornyos-bástyás lovagvár valóban rászolgál a „szép hegyecske” megnevezésre. „Krasznahorka büszke vára” a 2012-es tűzvészig múzeumként működött, az Andrássyak fegyvereit és bútorait mutatta be, de ezek a tűz után máshová lettek átszállítva. A várat több éven át újították fel és ebben az évben tervezték volna az újranyitást, ha a járvány nem szólt volna közbe. További érdekes adalék, hogy a várban forgatták Mikszáth Kálmán Beszterce ostroma című regényének tévéfilm-változatát is.
Ismerőseink úgy döntöttek, hogy mivel innen már nincs messze a magyar határ, autóval átvisznek minket Aggtelekre, ahonnan elbuszozhattunk Miskolcig, ahol megköszöntük a szíves vendéglátást, elköszöntünk ismerőseinktől, ismét vonatra szálltunk, majd a Miskolc-Budapest-Pécs útvonalon zötykölődtünk haza.
Szerző: Méhes Judit Fotók: Saját
