A 80-as években egy balatoni kertmoziban láttam egy bugyuta filmet. A föhös Eddy (már nem emlékszem, ki játszotta). Ha feltették neki a kérdést: -Eddy, hova szeretnél menni? A válasz mindig ez volt: -Vegasba. Rájöttem, hogy hasonlítok Eddyre. Mármint csökönyösségben. Ha nekem felteszik (feltennék) a kérdést: - Gabi, hova szeretnél menni? A válaszom ez lenne: - Az Amazonashoz.
Mindegy, hogy eleje, közepe, vége, hogy Peru, Kolumbia vagy Brazília, a lényeg az Amazonas. Egy utazás elött sokat szoktam búvárkodni, olvasni. Ajánlom Javier Reverte: El río de la desolación címü könyvét a spanyolul tudóknak. Az író nemrég húnyt el, tudósítóként dolgozott és nagyon jó könyveket írt Közép - Amerikáról, több afrikai országról, Görögországról. Mindegyik könyve csak eredeti nyelven olvasható. Ha valaki véletlenül közömbös lenne az Amazonas irányában, az 1982-ben készült Werner Herzog rendezte Fitzgarraldo címü film megtekintése után biztosan nem marad közömbös. Vargas Llosa: Pantaleón és a hölgyvendégek többször megfilmesített örökzöldje is közelebb hozhatja hozzánk a folyót. Bár a könyv nem erröl szól, a színhely Iquitos, a perui Amazonas -vidék központja.
Elsö találkozásom a folyók folyójával az Atlani - óceáni torkolat közelében, Belém városában történt, Brazíliában. A világ legbövízübb folyója, több víz van benne, mint a Nílusban, Jangcében és a Missisippiben együtt. A világ édesvíz állományának egyötöde, hossza 640 km, vízgyüjtö medencéjének felszíne 7 millió km2. 1542- ben fedezte fel az extremadurai Francisco de Orellana. A biodiverzitása a tüzek és egyéb emberi pusztítás ellenére lenyügözö. A Brazíliában élö emlösök 67%-a az Amazonas - medencében található. 16 ezer fajta fa alkotja a medence flóráját, köztük gyümölcsfák, gyógynövények, fakitermelésre használt fajták, páfrányok. A kaucsuk korszak 1945- ben véget ért, ennek is hatalmas irodalma van.
Belém brazil viszonylatban nem nagy város, 1,5 millió lakossal. Érdemes megtekinteni a színházát. A Ver - o - peso piacon tíz termékböl kilencröl nem tudtuk, hogy mi a csuda az. A Mangal das Garzas park növény - és állatvilága miatt kihagyhatatlan. A folyó számtalan szigetet alkot, van köztük akkora, mint Svájc területe. A legnagyobb élmény természetesen egy hajókirándulás volt a szigetekre. Bemutatták, hogyan élnek a szigetlakók, hogyan oldják meg az orvosi ellátást, hogyan járnak a gyerekek iskolába, hol a templom. Meglátogattunk egy családot, ahol a 80-as éveiben járó nagypapa pár másodperc alatt mászott le az óriás pálmafáról.
Sajnos, a szemétszállítás nincs megoldva, úgyhogy sok minden, aminek nem kellene, a folyóban köt ki.
Egy másik utunk során öt napot töltöttünk Ecuadorban a Cuyabeno tájvédelmi körzetben. A Cuyabeno folyó egyike az Amazonas - medencét alkotó számtalan folyónak. Quitoból lehet repülni vagy nyolcórás buszozással érjük el a régió központját, Nueva Loja városát. Az utazási irodák Quitoban csomagot árulnak, tetszöleges transzferrel.
A folyó partján 8 - 10 lodge található, igény szerint vannak szerényebbek vagy valamivel nagyobb kényelmet biztosítók. Térerö nincs, rovar viszont annál több. Teljes ellátás, érkezéskor együtt utaztunk az élemiszerrel, amire a szervezöknek az ott töltött napjaink során szüksége volt. Egy helyi hölgy fözött nekünk finomságokat. A civilizációval az egyetlen kapcsolatunk a Coca Cola volt. Dzsungel túra, evezés a folyón, naplemente a lagúnán, kajmánkeresés, éjszakai séta az erdöben, egyik program jobb volt, mint a másik. Sok élölényt láttunk: lajhárt, majmokat, tukánt, skorpiót és kajmánt 10 cm és 2 méter közötti nagyságban. A csónakosunk az éjszaka kellös közepén olyan biztonságban vezette a vizi alkalmatosságunkat, hogy lenyügözö volt.
Azért fellélegeztünk, amikor megérkeztünk a lodge-ba. A programok közül nekem a siona törzs meglátogatása tetszett a legjobban. Több törzs él a régióban: achuar, shuar, siona, zapar, számunkra nem túl ismertek. Részt vettünk egy napjukban a yukka kiásásától az elkészítéséig, ez volt az ebéd. Láttuk, ahogy a gyerekek természetes játékaikkal, a majmokkal játszottak, beszéltünk a törzs egyik varázslójával és belenyaltunk az amazonasi indián törzsek testet - lelket tisztító borzalmas ízü italába, amely neve yagé vagy ayahuasca.
A visszautat Quitoig busszal tettük meg, nappal. Így gyönyörködni tudtunk a számtalan vízesésben és a növényekben.
Véleményem nem változott, söt. Ha feltennék a kérdést, hogy hova szeretnék menni, a válasz százszor, ezerszer az Amazonas lenne.
Szerző & fotók: Almási Gabriella kirandulasokandaluziaban.com
Facebook Oldalunk
Facebook Csoportunk