Vonattal mentünk Kassáig, ugyanott szálltunk meg, mint az előző nyáron. Kassa most nem úti cél, hanem a felvidéki csillagtúrák kiindulópontja volt. De azért végig sétáltunk a fő utcán, fagyiztunk a kedvenc fagylaltozónkban a főtéren, este pedig meglátogattunk egy kassai ismerőst.
Másnap busszal Eperjesre kirándultunk. A hajdani Sáros megye székhelye - Szlovákia egyik legjelentősebb városa. A Tarca folyó partján fekszik. Városmagja – amely műemlékileg védett – a kassaihoz hasonlóan orsó alakúra kiszélesedő főutca körül található, amely lényegében a főtérnek felel meg. A legtöbb épület XV. századi eredetű, aztán a későbbiekben kaptak reneszánsz stukkódíszes homlokzatot. A főtéren egymáshoz meglehetősen közel található a gótikus római katolikus, a reneszánsz evangélikus és a görög katolikus templom. Mindegyik impozáns látványt nyújtott kívül – belül. A főtér két oldalán végigsétálva – közben kicsit kitérve a környező utcácskákba – számtalan híres házzal találkozhattunk, pl. Fekete Sas ház, Arany Sas ház, Rákóczi ház.
Következő nap Rozsnyóra mentünk. A Sajó parti település központja a négyzet alakú főtér, a Bányászok tere. A legtöbb látnivaló itt sorakozott egymás mellett. Kezdjük mindjárt a templomokkal: a gótikus püspöki székesegyház, a barokk ferences templom és a torony nélküli evangélikus templom és a szintén barokk Diák templom a Tűztoronnyal. A téren található még a püspöki palota, a Városháza és a régi Fekete Sas Szálló is. Elsétáltunk a kicsit távolabb eső Bányászmúzeumhoz is ahol néprajzi gyűjtemény is volt.
Innen megint busszal tovább Krasznahorkára. A Bódva völgyében lévő község fölött, egy kúp alakú hegytetőn állt” Krasznahorka büszke vára”. A vár építése a XIV. században kezdődött a környékbeli bányavárosok védelmére. A rozsnyói országgyűlés idején itt lakott II. Rákóczi is. Később az Andrássyak birtokába került. A vármúzeumban egykori konyhát, berendezett szobákat és korabeli ruhákat is láttunk. Megnéztük a tömlöcöt, a fegyvereket, a vártemplomot a családi kriptával. Érdekes volt látni Andrássy István lőcsei várkapitány feleségének múmiáját. A vár népszerűségét nemcsak szép fekvése, kiváló állapota magyarázta, hanem Jókai regénye, a Lőcsei fehér asszony is . A történet itt játszódott. A vár sajnos néhány éve egy szerencsétlen véletlen miatt leégett.
A várból leérve megnéztük még az Andrássy kúriát, a képtárt és a falu szélén lévő mauzóleumot is.
Egyik másik napon megnéztük a dobsinai jégbarlangot. Elég meredek hegyoldalon, szakadó esőben csúszkálva, gyalog közelítettük meg a barlang bejáratát. A kb. egyórás barlangtúra során csodálatos jégképződményeket láttunk.
Barlangtúránk után busszal tovább utaztunk és leszálltunk Betlérnél, ahol megnéztük az Andrássy kastélyt. Sétáltunk a gyönyörű parkjában, majd busszal visszamentünk felvidéki kirándulásaink kiindulópontjára, Kassára.
Másnap tovább utaztunk Poprádra. Szobát az előző évben már bevált Poprád Velkán béreltünk. Itt tartózkodásunk fő célpontja most nem kifejezette a Magas Tátra volt, de azért azt sem hagytuk ki. Most nem a Lomnici csúcs, hanem a Csorba tó irányába szálltunk át az elektricskáról Ótátrafüreden. Itt előző évben nem jártunk. Már a jegyvásárláskor beletört a nyelvünk a szlovák elnevezésébe: Strbské pleso. Másik „kedvenc” szavam szlovákul a zmrzlina (fagylalt) volt. Nagyon szép volt a tó és környéke, hatalmas fenyők, kéklő hegycsúcsok, csillogó víztükör. A közelében sípályák felvonóval (nemzetközi síversenyek helyszíne), éttermek és szállodák voltak.
Egyik nap a történelemből és irodalomból egyaránt jól ismert Lőcse városába kirándultunk. Lőcse a hajdani Szepes vármegye székhelye volt, jórészt szászok lakták. Városnézésünk során találkozhattunk Mikszáth Kálmán: Fekete város című regényének fontos színhelyeivel, úgymint a Lőcsei városháza vagy Szepes megye Megyeháza. Ezek ott jártunkkor azért is voltak érdeklődésünkre különösen számot tartóak, mert éppen akkoriban vetítette a magyar televízió a regényből készült filmsorozatot. A várost jórészt ma is a XVII. században épült városfalak övezik. Több bástya és városkapu is fenn maradt. A város főtere téglalap alakú. A téren található a már említett briliáns műemlék, amely többszöri tűzvész után került átépítésre, utoljára a XIX. század végén, Schulek Frigyes tervei alapján épült. A gyönyörű árkádos épületben működik a Szepesi múzeum. A városháza mellett a szégyenketrec áll. Ide a pletykás vagy hűtlen asszonyokat zárták be (utoljára 1850 – ben). A téren vagy közvetlen környékén – mint minden felvidéki városban – békésen megfér egymás közelében több templom is (katolikus, evangélikus, minorita).
