Az illír, római, később frank és német, még később pedig olasz, osztrák-magyar és szlovén fennhatóság alatt álló terület nevét az itteni vöröses árnyalatú partmenti sziklák után kapta (pürannosz= piran = piros). Fénykorát az Osztrák-Magyar Monarchia uralma alatt élte; a 19. század utolsó harmadában és a 20. század első évtizedében rengeteg fejlesztésen, építkezéseken esett át a zegzugos sikátorokkal tűzdelt város modern központtá. Ekkoriban épült ki a Trieszt-Piran-Porec vasútvonal is, amely 1935-ig maradt használatban. Ennek a nyomvonalán rendezik meg 1996 óta minden évben a Parenzana Marathon néven ismert mountain bike kerékpár versenyt. A csodás fekvésű Piran fő bevételi forrásait a turizmus és a halászat jelenti, a település környezetében éppen ezért nemcsak repülőteret, hanem egy nagyobb yachtkikötőt (marinát) is kialakítottak.
Ha nyaralásunk során nem annyira a fürdés, hanem inkább a kultúra, az építészet és a városlátogatás érdekel minket, Piranban otthon érezhetjük magunkat. A település Koper és Portoroz irányából is megközelíthető, de talán valamivel egyszerűbb a Portorozból vezető úton. A hosszan elnyúló földnyelven elterülő óvárost csak gyalogosan lehet megközelíteni, ezért a Piran centrumától délre a tengerparton lévő parkolókba tehetjük le kocsinkat. Innen, ha bírja a lábunk, mehetünk gyalog is, ha viszont nem szeretnénk pl. a nyári napközbeni rekkenő hőségben akár gyerekekkel bumlizni, válasszuk inkább a helyi tömegközlekedést.
Bátran nézzünk szét Piran hangulatos utcáin! A város szűk utcácskái és virágos terei jó kiindulópontjai lehetnek egy romantikus andalgásnak vagy a hely felfedezésének. Ha eltévednénk, kérjünk nyugodtan útbaigazítást a helyi lakosoktól, akik közül sokan nemcsak szlovénül és olaszul, de angolul is beszélnek. A belváros központja egyértelműen a híres zeneszerzőről, Giuseppe Tartiniról elnevezett tér, ahol nemcsak a szobrát állították fel, de itt található a komponista szülőháza is, mely ma emlékszobaként várja a látogatókat. A téren kapott még helyet a klasszicista stílusú hatalmas Városháza, de a 15. század elején velencei gótikus stílusban épült Benečanka nevű palota is, amelyet a város akkori elöljárója építtetett ifjú szeretőjének. Félig nyilvános viszonyukra és az ezzel kapcsolatos pletykákkal való nemtörődömségükre utalhat a homlokzaton szereplő mondat: „Lassa pur dir!” (Csak hadd beszéljenek!)
