Egy egymilliárd euróért épült atomerőmű rengeteg gazdasági haszonnal kecsegtet, viszont ez az Ausztriában, Zwentendorfban található nem éppen: nem üzemel, nem is lehetne elindítani, cserébe legalább bejárható.
Az atomerőművet az osztrák EVN Group birtokolja, aminek a kommunikációs vezérigazgatója, Stefan Zach, úgy nyilatkozott az atomerőműről, hogy „Itt bármibe kezdenek, semmi se sikerül”. A hely életében ugyanis rengeteg tényező játszott közre, hogy véletlenül se legyen üzemkész. Amikor megépítették, akkor a kormány a nép támogatása miatt egy népszavazással akarta azt megerősíteni, amit éppen hogy leszavaztak. A vezetőség ezután beadott egy olyan tervezetet, hogy nem lenne rossz ötlet gázerőművé alakítani, viszont a folyamat közben derült ki, hogy ezt sem lehet. Ezután szerették volna megnyitni itt a Félrecsúszott Technológiák Múzeumát, de ez is kudarcba fulladt. Egy temető építésébe is belekezdtek, de aztán ez is elfelejtődött. Az elkeseredés legnagyobb perceiben pedig telerakták napelemekkel, amik ugyan valóban termelnek végre áramot, viszont korlátoltan és csak a talajvíz szivattyúzására elég. A homlokzaton található kijelző, amit azt jelzi, hogy mennyire hatékony a termelés nappal nem lehet látni, éjszaka pedig üres, mert akkor nincs termelés. Van egy olyan projekt is, amit nem lehet hova tenni, ugyanis a Greenpeace, a világ legnagyobb természetvédelmi szervezete minden évben itt gyakorolja azt, hogy hogyan lehetne egy működő atomerőművet lerohanni. És az egyetlen egy eddig jól működő projekt meglepő módon pont az volt, hogy átalakították turista látványosságnak.
| Utazási Tipp |
| A legjobb körutazások és szállásakciók Ausztriában |
Története
Az atomreaktor vízhűtéses technológiával épült, a munkálatai pedig 1972-ben kezdődtek a legnagyobb osztrák energiaszolgáltatók csoportosulásának felügyelete alatt. Viszonylag gyorsan, 1976-ra el is készült az épület, minden szükséges tesztet lefuttattak a maghasadáson kívül. Mivel ez volt Ausztria első atomerőműve, nagy lett a kapacitása is, és a tervek szerint ez látta volna el az egész országot árammal. És ekkor következett az első baklövés, amikor Bruno Kreisky osztrák kancellár úgy gondolta, hogy remek ötlet lenne, ha kiírnának egy népszavazást az atomerőmű üzembe helyezéséről. Ez jó ötletnek tűnt 1977 környékén, minden társadalmi rétegben több volt a támogatója az atomerőműnek, mint az ellenzője, és a pártok is támogatni tudták a közös célt. Egyedül a mezőgazdaságban dolgozók morogtak emiatt.
képek forrása: wikimedia.org
És ekkor jött a fekete leves, mert 1978-ban a zöld mozgalom teljes vállszélességgel kezdett el az erőmű ellen kampányolni. A kezdeti támogatók megmaradtak, az ellenzők viszont behúzták a bizonytalanokat, kiegyenlítetté téve a népszavazást, amit abban az évben november 5-én tartottak meg, ami a legvalószínűtlenebb forgatókönyv hozta el: elkaszálták az atomerőművet, a nemek 50,47 százalékkal, kevesebb, mint egy százalékkal, de győztek.
Az energiaszolgáltatók szövetsége nem tudott mit kezdeni a helyzettel, hiszen 500 millió eurónak megfelelő összeget költöttek az atomerőműre, már készen volt, a népszavazást az építés után hirdették meg, viszont nem indulhatott el a termelés. A tulajdonosok abban bíztak, hogy változnak a feltételek, esetleg lesz egy újabb népszavazás, ezért további hét éven keresztül tökéletes állapotban tartották a helyet, ami még 500 milliót emésztett fel, az összköltségeket egymilliárdra emelve. 1985-ban mondtak le a tulajdonosok teljesen a projektről, eladták a fűtőelemeket és az egyik turbinát. Ezután német szakemberek gyakorlatoztak az épületben, de ők is elmaradoztak egy idő után. 2005-ig raktárként szolgált, ekkor vette meg az EVN Group, akik 2009-re működő napelemekkel is ellátta a helyet, de ennek a hasznáról feljebb már beszámoltunk. Az egyik előrelépést 2010-ben tették meg, amikor mindenki által látogathatóvá vált az egész komplexum.
Két épületből áll az atomerőmű: a magasabb a reaktorépület, az alacsonyabb a turbinaépület. A falak 1,2 méter hosszúak és több száz helységet fognak közre. Ablakok nincsenek, a mérnökök úgy tervezték meg az egészet, hogy egy baleset esetén a sugárzás ne hagyhassa el az épületet.
Áthaladva a hatalmas fémkapun, rögtön szembetaláljuk magunkat a fogadóhelyiséggel, itt működött volna a portaszolgálat, akiknek a 200 fős szakemberekből álló csoportot kellett volna navigálniuk nap mint nap. Az üveg másik oldalán negyven éve megállt az idő: minden ugyanabban aaz állapotban van, mint 1976-ban, amikor nyitásra készen volt. Meg volt határozva az is, hogy a leendő dolgozók mit vehettek fel: sárga alsónemű (azért, hogy a fehér munkaruhán átüssön, és ha valakin nem az van, akkor rászóljanak) és fehér kezeslábas. Az alsóneműt és a kezeslábast minden műszak után le kellett volna venni, hogy a sugárzás bent maradjon. (Ezután persze egy fürdés is be lett volna iktatva, amit szigorúan hideg vízzel szabadott volna megejteni. Ennek az oka egyszerű, a meleg víz hatására kitágulnak a pólusok és a sugárzás könnyebben behatol a szervezetbe)
| Utazási Tipp |
| A legjobb körutazások és szállásakciók Ausztriában |
A reaktorépület négy szintből áll, amik közül mindegyik látogatható. A legmagasabb 39 méter magasan van, innen pedig még a reaktorba is be lehet látni. A reaktorverem mellett egy kiegyenlítőnek tartott hatalmas kád található. A reaktorcsarnokból felfelé vezet az út, ahonnan meg tudjuk csodálni az erőmű mellett kanyargó Dunát és a végeláthatatlan mezőgazdasági területeket. A 110 méter magas kémény tövében rendeznek meg minden évben egy elektronikus zenei fesztivált. Erre a fesztiválra egyébként kb 15 ezer ember érkezik, ami pont annyi, mint akik csak látványosságként akarják látni az erőművet.
A reaktort egészen közelről meg lehet nézni, egészen bámulatos, ahogy a hűtőrendszer csövei hatalmas magasságokban tekerednek a fejek fölött. A jobb rálátás miatt egy három méter átmérőjű kört vágtak a tartályba, ami azt eredményezi, hogy akkor sem tudnák újraindítani az atomerőművet, hogyha nagyon akarnák. A teremben egyébként nagyon jó az akusztika, komoly zenei koncertek ideális helyszíne lehetne.
Facebook Oldalunk
Facebook Csoportunk