Mai cikkünk a hosszú történelmi múlttal rendelkező Thury-várról szól, ahol keveredik a monda és a valóság világa.

A hely kulturális hátterét több ostrom adja, hisz egy elég forgalmas vidéken, a Balaton és a Velencei-tó között található. Az erődítmény elődje valahol a Bakony erdejében lévő pusztapalotai Bátorkő vára lehetett, de ez az épület végül az enyészeté lett. Később, 1397-ben már Palotaként utalnak rá, és az Újlaki-család birtokába került. Ez az épület aztán többször is megerősítésre került, csiszolták a védműveket, és itt-ott igazítottak vár megjelenésén. Az újlakiak 1524-ben kihaltak, ami elég nagy hatással bírt a magyar belpolitikára, hiszen ők voltak a kor egyik legjelentősebb magyar famíliája.

forrás: wikipedia.org

A terület ezután gazdát cserélt, mert a mohácsi csatában elhunyt Újlaki Lőrinc özvegye igent mondott egyik udvarlójának, aki nevezetesen a pécsi püspök testvére volt, és az Egri Csillagok miatt is ismerősen hangozhat a neve, hisz ez az ember Móré László volt. Móré hírhedt rablóként híresült el, aki a lovagiasság maszkja mögé rejtette el valódi szándékait. Gaztettei ellenére Mórét a kortársak gyáva alaknak írták le, amikor a törökök és Szapolyai János megostromolták a zsiványtanyát, értéktárgyaival együtt kereket oldott a közeli Bakonyerdőbe. Itt hamar megtalálták őt a török portyázó csapatok, és el is szállították az isztambuli Héttoronyba, ahol Török Bálinttal és Maylád Istvánnal ért véget az élete.

A vár aztán a magyar végvárrendszer fontos része lett, aminek köszönhetően többször is ostrom alá került, de sokáig elfoghatatlannak tűnt.

A vár leghíresebb kapitánya, Thury György, 1558-ban kapta meg a várkapitányi posztot, és első nagyobb megmérettetése 1566-ban történt, amikor a törökök ismét megpróbálták erővel elfoglalni a várat. Thury erejéről és vitézségéről ekkor már mesék és mondák keringtek, ráadásul messze földön elismert kardforgató volt. A törökök többszörös túlerőben voltak, de a magyar vitézek hősiesen helytálltak, de kénytelenek voltak segítséget kérni az osztrák császártól.

A vár csak a szerencsének köszönhetően menekült meg, amikor a török csapatok egy karaván miatt felszálló por miatt arra következtettek, hogy egy sereg érkezik. A katonák fellázadtak, ezért a pasa kénytelen volt visszavonulni. A győzelem ellenére Thury lemondott a tisztségről, így cirka 25 évvel később a magyarok bánatára elesett a vár.