- Az itteni emberek télen imádnak síelni és snowboardozni,
meg persze szánkózni - felnőtt emberek is csapatostul indulnak neki a hegyeknek, domboknak.
Szerencsések ebben a tekintetben, mert a Bodensee környékén (a szomszédos országokban is) bőven találnak hegyvidéki területet a kedvteléseikhez (pl. Németországban ott van Scheidegg, a fehér paradicsom, amelyről már téli-nyári cikket is írtam ide az online Utazási Magazin oldalára, Ausztriában a Pfänder népszerű, Svájcban pedig a Säntis), de ha más nem adódik, akkor például a falujukat is szívesen körbesíelik a németek.
- Aki eddig azt hitte, hogy a német emberek barátságtalanok, azok nem jártak még a Bodensee környékén! Az itteniek kedves emberek! Például az utcán találkozva, ismeretlenül is ránkmosolyognak és köszönnek.
Köszönési formáik: ’Hallo!’ „Guten Tag!” Grüß Gott! (Isten hozott! – de itt köszönésre használják, amikor találkoznak) és még a „Servus!” hangzik el időnként, de ezt inkább az osztrák nemzetiségűek mondják. Tulajdonképpen a „Hallo!” a leggyakoribb, még a gyerekek is ezt használják, ha felnőttekkel, idősekkel, vagy a tanáraikkal találkoznak és azok nem veszik tiszteletlenségnek. Nekem először nagyon furcsa volt, de most már javarészt én is ezt használom (még annyit róla, hogy bár két „ll”-el írják, de a beszédben röviden ejtik, mintha csak sima „halo”-t mondanának). Az elköszönés pedig „Tschüss!”, vagy udvariasabban „Auf Wiedersehen!”
- A bajorországi gimnáziumok a legerősebb iskoláknak számítanak Németországban. A tananyag tényleg nehéz, de fél év alatt egy magyarországi általános iskolából indulva (ezúton köszönjük szépen Margit néninek, a Lánycsóki Általános Iskolából, hogy jó elemi iskolai alapokkal indította útnak a lányunkat, mert így szinte akadálytalanul vette a tanulási kihívásokat egy másik országban), szóval egy jóképességű, szorgalmas diák, aki előtte éltanuló volt egy lindaui Mittelschuléban is (teszem azt, németül is ott tanult meg) és tudja, mit akar az élettől, pl. továbbtanulni, egyetemre menni, megfelelő szorgalommal bele tud rázódni a német gimnáziumi tanulnivalókba olyannyira, hogy fel is tud zárkózni a bajorországi, elitnek számító gimnáziumi tanulók szintjére. Hozzáteszem, itt a gimikben a diákokat maximálisan motiválják is a tanáraik és úgy vannak kezelve, hogy „bármi lehet belőlük, amit csak szeretnének az életben”.
- A bajorok szeretik a meséket, pl. Aranyhaj történetét. Olyannyira, hogy Lindau szigetén, a régi világítótoronyból (Mangturm) viccesen kilógatták Rapunzel hosszú hajfonatát is.
- Sokan vegetáriánusok, még a fiatalabbak közt is. Talán ezért van az, hogy a hústermékek elég drágák náluk? Nem tudom. Aki viszont eszik húst, az gyakran grillezik, még egy emeleti lakás kis teraszán is. Ezen kívül az itteni németek imádják a sajtokat, a jó borokat és az ún. Apfelschorlét, ami egy almaléből és szódából álló finom pezsgős ital. Nem mellesleg édesszájúak is, egyik kedvencük a német Ritter csoki.
Első körben ezzel a szép látvánnyal zárnám most a soraim. Legközelebb szintén szubjektív véleményemet osztom majd meg a Bodensee német oldaláról, de akkor már a negatív dolgokat veszem górcső alá.
Köszönöm szépen a megtisztelő figyelmet!
Szerző&képek: Kernné Riebel Brigitta
Facebook Oldalunk
Facebook Csoportunk