Írtam már cikket a Busójárásról, „Mohács nem csak 1526-ról híres-Télűzés busókkal” címen. De hát hogyne írtam volna, amikor az első busós emlékem óta rajongok ennek az egyedi és fantasztikus hangulatú télűző-és egyben tavaszköszöntő Ünnepcsokornak! Ezért is ragadtam újra tollat, mert számomra egyértelműen megunhatatlan ez a téma és minden évben repesve várom, hogy részt vehessek a Fesztiválon.

  Nos, van már programotok a hétvégére?? Mert az idei Busójárás már elkezdődött, de fő napja ezúttal is a Farsangvasárnap lesz. Ez idén február 27-re esik. Mi is erre igyekszünk most haza Németországból. Nem hagyhatjuk ki! Főleg, hogy az utóbbi időben a covid mizéria miatt pár karnevál még külföldön is elmaradt, így már nagyon hiányzik az az igazi, mohácsi Busójárásos feeling…

Idén ráadásul még a nyíregyházi kollegáinkat is visszük magunkkal az ünnepségre, akik még sosem vettek részt egyetlenegy Busójáráson sem. Nagyon örülünk neki, hogy vendégül láthatjuk őket és hogy mi lehetünk az „idegenvezetőik” erre az egy-vagyis pontosabban két napra (mert Mohács és környéke után természetesen még Pécsen is szeretnénk nekik megmutatni a főbb nevezetességeket).

  No de visszatérve Mohácshoz, ilyenkor a Városháza (kollázsomon jobbra fent és lent az a keleties jellegű szép épületegyüttes) előtti

Széchenyi tér a központ – de autók helyett most telis-tele lesz fesztiválozó, táncoló emberekkel és bármerre is jártok, bámul a világ! – mindenhol busókba, busócsoportokba, sokác leányokba, néptáncosokba és nagyon szép portékákat kínáló árusokba fogtok botlani, mint például a fotómon látható gyönyörű kis körtemuzsikák.

Régebben csak férfiak ölthettek busó álarcot, de jó ideje már, hogy nők és gyerekek is beöltözhetnek. Szerintem a kis busók a legaranyosabbak!

  A Busóudvarba nem csak Busójáráskor érdemes betérni, általában az év bármely napján nyitva áll a látogatók előtt. Hihetetlenül részletgazdag a kiállításuk, még én is csak ámultam-bámultam, amikor először néztem meg a fűzfából kifaragott szobrokat. Nincs köztük két egyforma, mindegyik más és más, de mégis az a közös bennük, hogy gyönyörű munka valamennyi! Még az egyik kedvenc farsangi elememet is megjelenítették a múzeumban, ami nem más, mint az ún. ördögszekerezés.
S itt végre nyugodtan végignézhetjük a busók ruházatát is, ami: bocskorból, csizmából, vászongatyából áll. A birkabőrt a vállukra terítve hordják. A derekukat átkötik egy lánccal, vagy madzaggal, de előtte ráfűznek egy-vagy akár több kolompot is, mert az a lényeg, hogy minél hangosabb zajt csapjanak (a busók ugyanis hivatásos télűzők!).

  Gyülekezőhelyük az ún. Kóló tér. Innen indul a menet, befele a városközpontba. Nekünk nincs más dolgunk, csak kövessük az ujjongó tömeget, s élvezzük azt a vidám, vicces, gyakran pajzán forgatagot, ami menet közben elsodor majd minket. A fényképezőgépeiteket se felejtsétek otthon! Az meg már csak külön élvezet, ha egy-egy busó is rajta lesz a képünkön. Sokszor kérni sem kell, mert tréfálkozva maguktól beállnak a családi fotózások kellős közepébe, de ott ezt senki nem veszi tőlük rossz néven, sőt!

  Bármerre is keveredjetek el Mohács kisvárosi utcáin, előbb-utóbb minden út a Széchenyi főtérre vezet vissza. Vagy le a Duna partra. Ahol ezen a vasárnapon körülbelül 10 órától (a pontos időpontok fent vannak a programfüzetekben, amit a netről tudtok kikeresni!) a felújított Selyemgyár Kulturális Negyed színpadán is élvezhetjük a különböző busócsoportok bemutatóját. A gyermekek még nagyobb örömére pedig kinti játszótér és benti, emeletes játszóház is épült a Selyemgyár területén (ez utóbbi fizetős).

16:30-kor a kompkikötőnél koporsóba zárják a hideget és a Dunának eresztik!

  Még ágyúval is utánalőnek, hogy meneküljön, ahogy csak bír. Minden évben óriási tömeg gyűlik össze a parton, mert ennek is megvan a maga hangulata. A képemen látható túlpart az a szigeti rész, az embertömeg mögöttem ujjong, füttyög, löki a ritmust :)

  17:30 környékén, szürkületkor pedig a busók meggyújtják a Széchenyi térre felállított hatalmas máglyát és ágyúdörgések kíséretében, egy vicces feliratú koporsó, vagy szalmabábú formájában abban az évben végleg elégetik a telet.

Utána következik egy még nagyobb ihaj-csuhaj vigadalom, vagyis héthatárra szóló táncház a mi busóinkkal. Addig ropjuk, amíg el nem kopik a csizmánk!

 MÁSNAP: ha van még egy kis időtök, nézelődjetek egy kicsit Mohács utcáin olyankor is, ha nincs nagy tömeg, sétáljatok a terein, parkjaiban, vagy végig a Duna parton. Ugyan nincs sok műemléke, de egyéb érdekességekben azért így is bővelkedik, csak meg kell találni.

  Mivel ez egy „újragondolt” Busójárás cikknek indult a részemreől, szíves figyelmükbe/figyelmetekbe ajánlanék még egy két látnivalót Mohács környékéről is:

1. Az első mindjárt egy híres-neves, szomorú történelmi helyszín, név szerint Mohács Nemzeti Emlékhely, ahol az 1526-os magyar-török csatának állítottak kopjafás sírhely emlékeket. Habár ez igazából egy temető, egyáltalán nem ijesztő hely, sőt, önmagában nagyon is szép, tágas, parkszerű létesítmény és egyben természetvédelmi terület, ahol nyugodtan bóklászhatunk, elmerengve a régmúlt sorsdöntő történelmi eseményein…

2. A második a Nagyharsányi Szoborpark, ami talán kevésbé ismert, de annál látványosabb szabadtéri, kőfaragó alkotóműhely a Szársomlyó-hegy „elhagyatott” bányájában.

  Potom pénzért lehet belépni a park területére és aztán keresztül-kasul bejárhatjátok az érdekesebbnél érdekesebb, monumentális fantáziaszobrok melletti területeket. Ha kedvet kaptok hozzá, még a kilátóhoz is felmászhattok. Bevallom, én inkább csak lentről fotóztam.

   A Nagyharsányi Szoborpark kultúrtörténeti és művészettörténeti jelentősége egyébként abban rejlik, hogy Magyarországon először itt kaptak lehetőséget szobrászok a szabad kísérletezésre. A látogatók pedig maguk is alkothatnak, pl. köveket egymásra rakva építhetnek kőgúlákat, kőalakzatokat. 

  3. A harmadik, amit kiválasztottam az a hajóroncsvadászat, azonban jelenleg és sőt, talán soha többet a jövőben nem látogatható, ugyanis kicsi az esélye, hogy visszahúzódik róla a Duna vize (bár ki tudja?). Nekünk hatalmas szerencsénk volt, hogy éppen akkor utaztunk egyszer haza, amikor a Duna holtága Mohácsnál leapadt és láthatóvá váltak a mederben lapuló hajóroncsok. Azért nem mondom, hogy nem volt kissé bizarr egy ilyen helyen sétálgatni, amikor a kőkupac másik oldalán még mindig ott volt a Duna hatalmas víztömege…

Azt hiszem, a 2022-es farsang-és télűzés idén is sikeres lesz, mert nézzétek csak, máris kibújtak az első, tündéri kis hóvirágok!

Köszönöm szépen Mindenkinek a megtisztelő figyelmet!

Szerző&fotók: KERNNÉ RIEBEL BRIGITTA