Közismert tény, hogy Földünk éghajlata folyamatosan melegszik és ez a tény alaposan kihat a téli sportokra is. A XX. század elejétől előbb a korcsolyázás lehetőségeit bővítették ki a műjégpályákkal, majd az 1970-es évektől  világszerte elterjedt a hóágyúk használata is a sípályákon. Napjainkra  szinte teljesen elképzelhetetlen lenne egy téli szezon a műjégpályák és a hóágyúk használata nélkül még az alpesi országokban is.

   Az utolsó  30 évben hozzávetőlegesen 0,1-0,2 fokot emelkedett bolygónk légkörének átlagos hőmérséklete. Az alpesi országokban ez az érték még magasabb 0,4-0,6 fok között volt, ami a leesett hó mennyiségének jelentős mértékű csökkenésével is együtt járt. A folyamat egyre komolyabb problémákat okozott a téli üdülőhelyeken a sízők és a korcsolyázók körében is.

   Az alacsonyabb vagy déli fekvésű síterületek a turisták elmaradásától tartva már az 1970-es évektől kezdődően egyre gyakrabban döntöttek úgy, hogy kiépítik a saját hóágyúrendszerüket, a városokban pedig egyre több műjégpályát létesítettek a közönség kiszolgálására. Mind az első műjégpályákat mind az első hóágyukat is Ausztriában építették ki. Az osztrákok példáját a XX. század végéhez közeledve egyre több ország vette át. Mostanra pedig a legtöbb sícentrum működése elképzelhetetlen lenne hóágyúzott sípályák nélkül és  már nem csak az alacsonyan lévő sípályákat hóágyúzzák, hanem már a gleccsereken  is működnek a hóágyuk ezzel  igyekeznek lassítani az olvadásukat (pl. Ausztria - Kitzsteinhorn).

  A növekvő számú turista érkezése és a műhó készítése  egyre több vitával járó folyamat az alpesi országokban  ami komoly társadalmi vitákat és ellenállást gerjeszt a természetvédők körében. A növekvő ellenállás  pedig megosztja a társadalmat, végső soron pedig a helyi politikusokon keresztül gyakran megnehezíti az újabb engedélyek kiadását. Ez a folyamat már több kisebb sípálya bezárását eredményezte, ami komoly gazdasági visszaesést okozott az érintett térségekben.

 HOGY MŰKÖDNEK A HÓÁGYUK ?

 A síterületeken kétféle hókészítési teknikát használnak a műhó előállításához.

  Az ún. lándzsás rendszerek olcsóbban telepíthetők, de kevesebb hómennyiséget állítanak elő, ezzel szemben a ventillátoros rendszerek jóval drágábbak, egyben jóval termelékenyebbek is.  A teknikákon kívül sokat számít a talaj hőfoka,  a  külső hőmérséklet és a páratartalom is. Ha magas a levegő páratartalma, akkor  minimum -4 fokos hőmérsékletre van szükség a hó előállításához. Amikor a levegő szárazabb,  0 fokon is el tudják kezdeni a hó gyártását, de mind két esetben a fagyott altalajra is nagy szükség van. A műhó készítéséhez  nagy mennyíségű víz, levegő és elektromos áram szükséges. A kiépített hóágyúkat pedig egy földalatti vezetékrendszer köti össze a víztározóval. A vezetékekben magas nyomású víz halad, ami a szórófejet elhagyva kristályokká dermed a hidegben. Egy  m³  vízből kb. 2 m³  hó állíthatóó elő amihez  kb. 3,5 kWh áramra is szükség van,  ezért támadják a környezetvédők. A sípályák kezeléséhez pedig nagy fogyasztású pályagépekre ún. ratrakokra is szükség van és akkor a síliftekről még nem is ejtettünk egy szót sem.

 A MŰJÉGPŰLYÁK MŰKÖDÉSE:

   Az első műjégpályák már  jóval több, mint 100 éve megjelentek Európában és az USÁ-ban, ami a téli sportok népszerűsége miatt egyre jobban elterjedt az egész világon.  A  jégpályákon   a műjég felületi hőmérsékletét  fagyáspont alatt kell tartani, ami komoly tervezést igényel már a tájolás és a helyszín kiválasztásakor is.  

 Kevesen gondolnák, de jégpályákon a felhasználási cél szerint különböző jéghőmérsékletekre van szükség. Műkorcsolya pályák  esetén -1-2 ˚C  szüksékes (puha jég), a jégkorong pályákon  -3-5 ˚C-os közepesen kemény jég szükséges, a gyorskorcsolya pályák  hűtése esetén pedig -7-8 ˚C az előírt hőmérséklet. A  legtöbb jégpálya nyitott és csak télen üzemeltetik évente 80-100 napon keresztül, utána pedig elbontják őket. Sportcélokra viszont fedett jégcsarnokokat építenek ki, ezek működtetése már jóval hosszabbra nyúlik. (10-12 hónap is lehet.)

  A mesterséges hó- és jégkészítés témája világszerte egyre nagyobb jelentőséggel bír, hisz a kapcsolódó gazdasági ágak miatt nagyon sok ember sportolását, pihenését és megélhetését is biztosítják.  Emellett viszont oda kell figyelni a természetvédők véleményére is, mert jelentős természeti terhelést is jelentenek, ami károsan befolyásolja a környezetünket.