A Vár-alja tanösvényen besétálva a faluba visszaugrunk úgy száz évet az időben. A kontyos házak, verandáikkal és fehérre meszelt falival egy más korba repítenek minket. Ahogy az utcán velünk szembe jönnek a palóc népviseletet hordó asszonyok és lányok, egy letűnt korszak éled újjá. Egy olyan korszak, mely mindannyiunk gyökere, akik e kicsiny országban élünk, amit nem szabad, hogy a feledés homálya eltüntessen. Ennek okán a falu és annak értékei az UNESCO Világörökség részét képzik. Hollókőn számtalan múzeum hivatott bemutatni ezt a korszakot, mint például a táncház, falumúzeum, a guzsalyas, ahol a palóc hollókői népviseletet mutatják be. Rengeteg kézműves portéka várja, hogy gazdára találjon, főleg egy-egy jeles nap alkalmával, amikor is, amolyan vásári hangulat kerekedik.

  A falu utcácskáin sétálva az egyik udvarban éppen szilvás gombócot készítettek az asszonyok, amikor legutóbb ott jártunk. Egyből be is kanyarodtunk, és addig ki sem jöttünk, amíg meg nem tömtük vele a bendőnket. Palóc népviseletben álltak a gyúródeszka mellett és villámgyorsan készültek azok a gombócok, mindenki nagy örömére. Aki nagyobb, többfogásos gasztronómiai élményre vágyik, betérhet az egyik étterembe is, ahol a palócleves mindig szerepel az étlapon.

Hollókő központjában egy ikonikus épület foglal helyet, a fatornyos zsindellyel fedett kis templom, melyet 1889-ben építettek. Maga a fatorony egyetlen szög felhasználása nélkül készült, falai fehérre meszeltek. Van egy titokzatos bája ennek a kis templomnak. Valahogy megszoktam, hogy ha bemegyek egy templomba, akkor kevés kivétellel nagy terek vesznek körül, esetenként több hajós épület, kazettás mennyezet, több kis kápolna, olykor kripták hivatottak bemutatni az épület történelmét. Itt nincs se kripta, se kazettás mennyezet, itt csak a letisztultság, az egyszerűség van.

  Ahogy a faluból kifelé sétáltunk, balra egy színpadot láttunk, mögötte a távolban pedig egy dombot. Szerettem volna oda felmenni, hogy megnézzem onnan a falu panorámáját, reménykedtem benne, hogy a várra is nyílik egy kis kilátás. A színpad mellett baloldalt egy szűk járda vezet, ezen indultunk el, hát nem a dombra jutottunk. Annál sokkal szebb, érdekesebb helyen kötöttünk ki. A Kertek-alja Tanösvény vette kezdetét a színpad mellett. Sok tanösvényen jártam már, de ilyen szépet talán még nem is láttam. Csodálatosan rendben tartott fapallókon vezet az út eléggé hosszan. Az út mentén tájékoztatók, leírások segítenek abban, hogy megismerjük milyen élet folyt a kertek alatt. Tényleg látni kell, leírhatatlan. Biztos sokat számított az is, hogy nem találkoztunk szinte senkivel az úton, így magunk voltunk. Hallgattuk a madarakat, néztük a pillangókat, élveztük a természetet. Az út végén egy lépcsősor vezet vissza a faluba, így amolyan körtúrának is beillik.

  Világörökség, történelem, hagyomány, népviselet. Ezek a szavak nem adják vissza azt az érzést, vibrálást, amit Hollókőn sétálva érez az ember. Ez a falu, maga az élet és egyben a hagyományaink bölcsője is. 

                                            Szerző & képek : Hajdu-Felső Bernadett