A következő napon Splitből katamaránnal utaztunk Hvar szigetére, a VII. században emelt városfallal védett Hvar városába.Sétánkat a Hvar-öböl partján kezdtük. Pontosan a kikötő végén található a Loggia, azaz a Városháza, mellette az Óratorony, melyek a velencei uralom idején, a XV. században épültek. Egykoron a Loggiában lakott Hvar kormányzója. A Loggia ma a Hotel Palace-nak ad otthont. Elviekben, ha itt telelünk és hóesés van, azokért a napokért nem kell fizetni. A Loggia előtti sétányon egy bazársor működik, ahol a helybéli asszonyok illatos levendulát és számos mütyürkét árulnak. A Hektorovic palota város egyik legérdekesebb látnivalója. Helyileg a Loggia mögött helyezkedik el. Ez az egyik legszebb késő gótikus építmény a városban. A XV. század közepén kezdték el építeni, de végül sose készült el. Az Arsenal, vagyis fegyverraktár a Szent István tér sarkán található. Az Arsenal kikötő felé néző kapuját tíz méter széles árkád képezi. Itt javították egykor a velencei hadihajókat. 1612-ben itt nyílt meg az első nyilvános színház az első emeleten. Ez a helység volt igazából a fegyverraktár. A színházba minden lakosnak biztosították a belépést, ezért ez a színház számít Európa legrégebbi közösségi színházának. Az Arsenaltól nyílik a város főtere, a Szent István tér. Ez Dalmácia legnagyobb tere. Fő látnivalója a XVI. században épült Városi kút, illetve a Hvar védőszentjéről elnevezett Szent István székesegyház. A reneszánsz stílusú székesegyház egy VI. századi ókeresztény bazilika alapjaira épült. Mai alakját a XVI. - XVII. században nyerte el. A szentélyhez a XVII. században építették hozzá az ötszintes haragtornyot. A székesegyház része a püspöki palota. A téren található még több velencei-gótikus palota, lakóházak és a Szent Márk templom. 

  Szabad program keretében a lépcsőzést vállalók felkapaszkodtak Hvar erődjéhez, a a XIII. században épült Fortica vagy Spanjol erődhöz, ahonnan csodálatos kilátás nyílt a városra és a kéklő tengerre. Én a part mentén tettem egy hosszú sétát, ahol egy csodálatos botanikus kertet is felfedeztem hatalmas kaktuszokkal, agavékkal és aloe verákkal. 

   A délutáni órákban elbúcsúztunk a szigettől és katamaránnal tértünk vissza Splitbe, Dalmácia második legnagyobb városába. Történelmi jelentőségét Diocletianus császárnak köszönheti, majd a Velencei Köztársaságnak, ahová majd 400 évig tartozott. A város fő nevezetessége az UNESCO világörökség részévé nyilvánított Diocletianus palota, benne Szent Dujmó templomával, a császári mauzóleummal. A palotának 4 bejárata van: aranykapu, ezüstkapu, bronzkapu és vaskapu. Déli részében lakott a császár, itt tartották a vallási szertartásokat innen intzték a kormányzati feladatokat. Az északi rész adott otthont a szolgáknak, kiszolgáló személyzetnek, raktáraknak. A palota legszebb része a Peristil, a központi tér, a korintoszi oszlopfőkkel díszített boltíves oldalfalaival. Itt található a 3500 éves eredeti egyiptomi fekete szfinx. Innen lépcsősor vezet a Szent Dujan Katedrálishoz (Szent Dujmó). Az európai katedrálisok közül ez az egyik legrégebbi, a római időkben ez volt Dioclecianus császár mauzóleuma. Nevét Split védőszentjéről, Szent Dujantól kapta és a VII. században vált katedrálissá. A XIII. században épült és a XIX – XX. században átépített harangtoronyból (57m) lélegzetelállító kilátás nyílik a városra és a szigetekre.

A templomnak magyar vonatkozása is van: IV. Béla lányai, a pestisben elhunyt Katalin és Margit földi maradványait itt helyezték végső nyugalomra.

  Csütörtökön az UNESCO által is védett Sibenik világörökségi óvárosával ismerkedünk. Sétáltunk a hamisítatlan tengermelléki hangulatot tükröző óvárosában, ahol láthattuk a magyar múltat is idéző ferences kolostort, a gyönyörű reneszánsz városházát és a Szt. Jakab dómot.

  Rövid szabadidő után továbbutazunk a közeli Krka Nemzeti Parkhoz. Skradinból hajóval érkezünk a vízesésekhez, amely minden Dalmáciába látogató turista számára kötelező látványosság, felejthetetlen élmény. A nemzeti park terültén sok–sok lépcsőn  sétáltunk a szebbnél-szebb vízesés formálta képződmények között.

  Három nap – lényegében - egyedül viszont hosszú volt a férjemnek. Nélkülem a szobából a földszinti hall és a bár kinti teraszán kívül sehová nem tudott elmenni, így ez bizony kicsit unalmas volt szegénynek. Az utolsó előtti napot aztán megint együtt töltöttük. Délelőtt egy jót strandoltunk a medencénél, ebédelni felmentünk a szállodába. Én utána még lementem a tengerpartra és utoljára jól kipancsoltam magam. Végül eljött a szombat. Reggelit követően hazafelé indultunk. Útközben kitérőt tettünk a Dinári-hegység lábánál elterülő Karlovacban (Károlyváros). Az egykoron török támadásoknak ellenálló vár megmaradt sáncai ma is meghatározó képe a belvárosnak. A vár körüli 2,5 km hosszú sétány Európában is egyedülálló, legszebb része a Nagy Promenád. Innen már csak 1 -2 rövid pihenőt tartottunk és az esti órákban hullafáradtan hazaérkeztünk. 

   Összességében azt mondhatom, hogy nem bántuk meg, hogy elutaztunk erre az – együtt talán utolsó – közös külföldi utunkra. Mindketten jól éreztük magunkat. Én sok helyre eljutottam, de férjem is kikapcsolódott, kimozdult a járványhelyzet és a leromlott fizikai állapota miatti bezártságból, helyhez kötöttségből. Büszke vagyok magunkra, hogy „bevállaltuk”.

Szerző&fotók: Sutusné Grébel Irén