A gyermekekre azonban itt nagyon kell vigyázni, hogy ne hajoljanak át a fa korlátokon, mert alatta már tényleg a mélység van, egy szinte szögegyenes sziklafal! A hercegi kastélyról úgy tartják, hogy mindenhonnan látható Vaduzban, bárhova is menjetek. Lentről nézve is kitűnik a fák közül, amik szinte körbeveszik. S állítólag a hercegi család is mindent lát onnan fentről, ha lenéz Liechtenstein népére.
Ha kedvet kaptatok ti is ide ellátogatni, akkor egyrészt magyar állampolgárként vízum nélkül megtehetitek, személyi igazolvánnyal, vagy útlevéllel + egy jó tanács: a buszpályaudvarról indulnak a városi kisvonatok (Citytrain), ami nem csak remek szórakozás, ha gyermekekkel vagytok, de még olyan helyekre is eljuttok vele, ahova gyalogszerrel nem biztos. Szóval itt nagyon megéri befizetni rá (nem, a kastélyhoz nem megy fel). Nekünk 2019-ben 33 euróba került, ebben 3 felnőtt és egy 13 éves gyermek volt beleszámolva (a kis 3 évesünknek még nem kellett jegyet venni). Az út, amit bejár, kb. fél órás. A vonatvezető nagyon kedves, van egy hely a stadion után, kint a természet lágy ölén, ahol még külön le is állítja a vonatot, hogy mindenki kedvére kifényképezhesse magát. S ha valamit kérdezünk tőle, szívesen, türelmesen válaszolgat (persze német nyelven).
A kastélyt leszámítva Vaduznak nincsenek olyan gyönyörű történelmi épületei, mint amit az én szülővárosomban Nagyváradon lépten-nyomon, vagy amit Magyarországon pl. Pécsett, Mohácson, Budapesten, vagy bármely városunkban mi magyarok megszokhattunk. Vaduznak még a főutcája is egészen rövid. Azért akad néhány látnivaló itt is, a legtöbbje a Städtle nevű sétálóutcáján, úgy mint:
- Liechtenstein Parlamentje (Landtag), ami egy egyszerű, háromszögletű épület a főtéren.
- a Posta-és Bélyeg múzeum (Postmuseum), ami ingyenesen megtekinthető
- Vaduz szobrai őszintén szólva elég érdekesek..
- a Művészeti Múzeum, a Sí Múzeum, a Nemzeti Múzeum
- a neogótikus stílusban épült St. Florin katedrális, ami van olyan szép belülről, hogy érdemes ide is betérni, ha másért nem, hát egyet imádkozni a szeretteinkért.
- a Liechtenstein Center, ahol informálódni lehet és sokan itt kérnek pecsétet az útlevelükbe. Ez mondhatni a turizmus központja és egyben ajándékbolt.
- én az üzleteket is Vaduz látnivalói közé sorolom, mert nem igazán pénztárcabarátok (ha valaki mégis vásárolna, akkor a svájci frank a hivatalos fizetőeszközük, de Eurót is elfogadnak, csak számunkra kedvezőtlenül váltják át, pont, mint Svájcban).
- A házaik nem olyan virágosak és nem olyan szépek, mint pl. a németeké, vagy az osztrákoké, inkább modernebbek, de nagyon feldobja a tájat, hogy mindenhol látszik az Alpok, az erdők, vagy éppen a magasban a hercegi kastély.
Gasztronómiailag nemzeti ételnek számítanak pl. a különféle sajtok, a sajtos gombóckák (Käsknöpfle), vagy a fűszeres makaróni (Älplermagronen mit Wirz), ill. – amin magam lepődtem meg a lejobban, hisz ez az én lánykori nevem is egyben(!) – az ún. „Riebel”, ami egy kukoricalisztből és tejből készített édes fogás (és erről nekem a mamám jut eszembe Nagyváradról, akinek szintén a kedvenc étele volt, csak ő úgy hívta, hogy puliszka tejjel).
Végül, de nem utolsó sorban, ha gyermekkel vagytok, játszóteret ugyan nem láttunk, amerre mi barangoltunk, de kis területe ellenére a város terei szélesek, a Parlamenttel szemben van egy modern park sok fával, paddal és sok kisebb szökőkút is tarkítja a sétálóutcát, lehet tehát szaladgálni, pancsolni a gyerkőcöknek, csak a kisvonatokra kell időnként odafigyelni, amik itt, a főutcán is áthaladnak. Az emberek nyugodtak, barátságosak, igazából látszik, hogy semmire sincs gondjuk. Szerintem turistaidényben sem olyan zsúfolt, mint máshol. A világ egyik legbiztonságosabb helye.
Szerző & fotók: Brigitta Kernné Riebel
Facebook Oldalunk
Facebook Csoportunk