Fedezzük fel újra a magyarok egyik sokáig méltatlanul hanyagolt, de mostanában újra egyre népszerűbbé váló olaszországi síterületét, Sella Neveát.

Valamikor a síelés hőskorában, a rendszerváltás utáni években a főleg szlovákiai pályákhoz és körülményekhez szokott honfitársaink az országhatártól egyre távolabb merészkedtek, sorra fedezték fel Ausztria síterepeit, aztán eljutottak az olasz határig. Ekkoriban lett ismert és népszerű az osztrák-olasz-szlovén határon Tarvisio és a mellette, egy eldugott kis völgykatlanban megbúvó, akkoriban még apró, s szinte jelentéktelennek tűnő Sella Nevea. De a rutinos sízők már akkor is tudták, hogy az égbe szökő, hatalmas, vad hegycsúcsok által körülvett pici völgy egy gyöngyszemet rejt.

Sajátos klímájának köszönhetően ugyanis Sella Nevea rendkívül hóbiztos területnek számít annak ellenére, hogy éppen csak súrolja a 2000 métert.

S nem ritkák itt az olyan telek, amikor akár 4-5 méter hó is hullik, ami aztán sokáig megmarad, remek síelési lehetőséget kínálva akkor is, amikor máshol nyomokban sincs hó. Valóban nem egy nagy síterep, hisz lényegében egy nagy pályája van, ez azonban még a legigényesebb sízők számára is élményt jelent. Hosszú, változatos, több helyen elágazó, kitűnő vonalvezetésű pálya ez, élvezet rajta leszáguldani. És régebben az is előfordult, különösen hét közben, amikor a környékbeliek dolgoztak, nem mentek ki a pályára, hogy szó szerint egy lélek sem volt a pályán, úgy lehetett síelni, mintha az ember a saját külön bejáratú hegyén csúszna.

A szűk völgyet a szlovén oldal felé a Kanin hegy hatalmas tömbje zárja le, se ennek a túloldalán ott voltak Bovec remek pályái, de a két völgy között nem volt összeköttetés, így a két szomszédos, önmagában eléggé jelentéktelen síterület csak kínlódott, nem igazán vonzották a sízők tömegeit. Egészen addig, mígnem sikerült megvalósítani a régóta dédelgetett tervet és megépítették az összeköttetést a két oldal között. Ehhez elsősorban a hegy tetején kellett megvalósítani azt a szupermodern 100 fős függőkabint, mely az olasz oldalról egy völgy felett átvisz a szomszédos szlovén hegycsúcsra (a terep lejtése miatt oda csak felvonóval lehet feljutni, vissza viszont lécen is jöhetünk). Innen egy hosszú ülőlifttel már a Kanin hegy túloldalára érünk és megnyílnak előttünk a szlovén oldal pályái, s fentről lélegzetelállító látványt nyújt a hegyek lábánál elterülő völgy, s Bovec városa.

A város mellől egy „tojás” kabinos felvonó visz fel a hegyre, így mindkét oldalról elérhetők a pályák.

A két oldal összekötésével egyszerre egy remek, középkategóriás, kitűnően felszerelt, kb. 40 km-es sícentrum jött létre, ahol a két országból érkező sízők tetszés szerint csúszhatnak a szlovén és olasz oldalon.

A pályarendszer két oldala, a szlovén és az olasz oldal azonban két külön világ. A szlovén oldalon több, meglehetősen hosszú, változatos, többnyire lankás és széles, ülőliftekkel kiszolgált pálya várja a sízőket. Ez az oldal egy dél felé nyitott szélesebb völgyre nyílik, ennek következtében napos időben, főleg enyhébb időjárás esetén, illetve márciusban, amikor a nap már elég erősen süt, az egyébként remekül kezelt pályák hamar olvadni kezdenek, a hó kásás lesz. Ilyenkor aztán érdemes oldalt váltani és átcsúszni az olasz oldalra, ami zártságának és fekvésének köszönhetően hidegebb és kevésbé van kitéve a napsütésnek, így jóval kevésbé hajlamos a vizesedésre. Ezen az oldalon viszont gyakori jelenség, hogy szinte egyik percről a másikra beúsznak a felhők és ködben, esetleg sűrű hóesésben találjuk magunkat. De a helyzet ugyanilyen gyorsan változhat és fél óra múlva már újra tiszta az idő.

Az olasz oldalon, Sella Neveán a völgy aljából egy szintén új, korszerű 8 személyes kabin visz fel a csúcsra, itt van parkoló, egy kis büfé és jegypénztár, valamint mosdók is. Kicsit feljebb, a pálya mellett van a nagy parkoló, s innen indul egy viszonylag rövid jojós húzólift, melyből fent kilépve két irányban is csúszhatunk. Balra egy lankás, széles gyakorlópálya van, itt lehet bemelegíteni, illetve kezdők számára ideális tanuló terep. Itt működik a sísuli is, a piciket varázsszőnyeg viszi a dombra.

A húzóliftből a másik irányba, jobbra indulva visszaérünk a nagypálya alsó szakaszára, így lehet legkényelmesebben eljutni a kabinos felvonóhoz. Az összevont pályarendszer egyre népszerűbb, hét közben, de különösen hét végén szinte mindig tele a parkoló, családok, csoportok egész síszakosztályok járnak ide edzésre is, hiszen a nagy pálya tökéletes terep a versenyzőknek is. Jönnek olaszok, osztrákok, szlovének és … magyarok is. A megnövekedett forgalom ellenére gyakorlatilag nincs sorban állás, a pálya felszippantja a sok embert, a legnagyobb forgalom idején is zavartalanul lehet síelni.

Síelés közben természetesen időnként szükségünk van egy kis pihenésre, evésre-ivásra, s ehhez minden lehetőség adott a jellegzetesen olaszos „rifugio”-kban. Ez eredetileg menedékházat jelent, a magyarok inkább osztrákosan hüttének hívják őket, hisz valójában ezt a funkciót látják el. Gyorsan és a körülményekhez képest kényelmesen fogyaszthatunk a viszonylag nagy választékból ételt-italt a fűtött benti helységben, vagy, különösen szép idő esetén a kinti teraszokon. A folyadékpótló sör mellett nem mulasszunk el betolni egy finom forró csokit, igazi energiabomba!

Ilyen rifugio van az olasz oldalon a kabinos felvonó felső állomásával szemben, de vannak a szlovén oldalon is, ezeknél – különösen szép időben – a teraszon napozva kiélvezhetjük az igazi hegyi feelinget. Azok számára, akik szeretik a változatosságot, jó hír, hogy a síbérlet nem csak a helyi (Sella Nevea-Bovec) pályákra érvényes, hanem síelhetünk vele a szomszédos Tarvisioban, de még a távolabbi Piancavalloban és Ravasclettoban is. Így végső soron némi autózással egy sor, jobbnál jobb síterepen síelhetünk.

A síelés mellett érdemes kicsit más kikapcsolódás felé is kikacsintani. Felnőttnek és gyereknek egyaránt egyedülálló élmény lehet, ha egy rövid kirándulás keretén belül ellátogatunk a Tarvisiotól kb. 10 km-re található Fusine városka mellett, az Ausztria-Olaszország és Szlovénia közötti határzugban található kutyaszán telepre. Itt egy rövid oktatást követően lehetőség van kipróbálni, milyen érzés lehet részt venni a nevezetes alaszkai 1000 mérföldes versenyen (a telep tulajdonosa többször részt vett rajta). Igaz, itt csak egy mérföldes kört futnak a kutyák, de elsőre ez is pont elég és fantasztikus dolog látni a kutyák lelkesedését, ahogy a hepehupás terepen a szánt húzzák. A részvételi díj felnőttnek 30 Euro/fő, előre kell regisztrálni, illetve személyesen, vagy telefonon is lehet jelentkezni. A síelés végén este érdemes beülni egy jó olaszos pizzára, ehhez számos étterem-pizzéria biztosít lehetőséget.

S hazaindulás előtt ne mulasszunk el egy látogatást a híres-nevezetes tarvisioi piacra sem, mely egykor a magyarok (és nem csak) zarándokhelye volt, buszokkal érkeztek honfitársaink ezrei, hogy az akkor még szabadtéri vásáros piacon igazi, vagy (igen jó minőséggel) hamisított bőrholmit, farmert és egyebet vásároljanak. Azóta a piacból kulturált, szépen kialakított fedett vásárcsarnok lett, az áruk viszont most is jó minőségűek és – amire manapság már egyre kevesebb lehetőség van – remekül lehet alkudozni, igazán kitűnő szórakozás lehet ez is, s egy jól sikerül alku után elégedett az eladó és a vevő is.