Igazából az Inntal autópályán áthaladva, az ausztriai Innsbruck környékén, egy óriásplakáton láttuk meg először a „Swarovski Kristallwelt” kifejezést, aztán meg már célirányosan kerestem a reklámját, amikor nyaranta hazafele tartottunk Magyarországra. Birizgálta a fantáziámat, így egyszer a neten is rákerestem, hogy pontosan miről is szól ez az egész… és onnantól kezdve minden hazaút előtt rágtam a férjem fülét, hogy legközelebb tegyünk már egy kis kitérőt… 2019.10.26-án végül beadta a derekát és ellátogattunk a Wattens-i Kristályvilágba ?
Szerencsénk volt, mert egy olyan napot fogtunk ki, amikor kevesebben voltak a parkban. Jegyvásárlás után kértünk egy térképet a pénztárnál, ami megkönnyítette a tájékozódást a hatalmas, 7,5 hektáros területen. Számok szerint mutatja be a Kristallwelt főbb állomásait, hogy mi-hol található és hogy az érdeklődési körünknek megfelelően hova érdemes először menni.
Mi a „vizet okádó óriásnál” kezdtünk, mert ez egy igen látványos jelképe a Swarovski létesítménynek - a legtöbb hirdetésükön ez szerepel. Íme, ha valaki még nem ismeri, készítettem róla több képemből egy kollázst.
Az élményvilágot André Heller tervezte, a megbízója természetesen Daniel Swarovski, az üveggyártó üzletember volt.
Az óriás feje (vízesés) alatt, a jegyünk érvényesítése(!) után lehet bejutni a beltéri részekre, vagyis a föld alatti csodakamrákba (Austellung Wunderkammern). 17 teremből áll, mutatok egy párat közülük, de az elsőt leszámítva nem sorrendben haladok.
A legelső kamra egy csupa kék színű terem volt, különféle alkotásokkal, mint például egy óriás kristály vitrinben, egy hatalmas ló kristályokból kirakva, vagy ez a falikép.
Nekem mondjuk Salvador Dali elfolyó faliórája volt a legérdekesebb látnivaló itt,
de a kristályfal sem volt csúnya.
A Jégfolyosót (Eisgasse) nagyon megkedvelték a gyermekeim. Ha végigfutottak rajta, akkor izgalmas hanghatások (recsegés-ropogás) és fénnyel kísért gyönyörű jégkristályos nyomok rajzolódtak ki a lépteik nyomán. Tényleg nagyon izgalmas alkotás! Oliver Irschitz tiroli művész hozta létre, én pedig csináltam belőle egy újabb kollázst.
Egészen olyan a látvány, mintha a Jégvarázs című filmből vettek volna át jeleneteket (lehet, hogy ezért is tetszett annyira a lányaimnak).
Szinte hihetetlen, de Brian Eno „55 millió kristály” művéről nehéz elhinni, hogy ilyen sok darabból áll, pedig így van.
A tájékoztató tábla szerint minden pillanatban megismételhetetlen. Amit egy pillanat alatt látunk, azt még senki más nem látta, és senki más nem fogja érzékelni utána. A zene és a színek holisztikus egységében a művész megmutatja, hogy végtelen sok pillanat van, és mindegyik egyedi.
A csillár-hidas résznél volt ez az érdekes, fantasztikus, csupakristály, fali, fekete-fehér fraktál mű. Nagyon tetszett, ezért igyekeztem minél több aspektusból lefotózni, így sikerült:
Olvastam egyébként olyan véleményeket, hogy a Swarovski Kristályvilág „hivalkodó és giccses”. Én ezzel az állítással inkább nem értek egyet. Úgy érzem, muszáj megvédenem őket, mert nekem sok alkotás tetszett.
Tény, voltak olyen elemei is, mint például a "szerelmetes fénylépcsőknél levő meghökkentő, szárnyas, indiai szívek szállodája feeling" (nem tudom másképp megfogalmazni, elnézést), de ez csak egy saroknyi giccs volt, ráadásul másoknak lehet, hogy pont az ilyesmik tetszenek.
Szerintem megvolt a maguk bája és még mindig szebbek voltak a neon lépcsővel egyetemben,
mint ami a „Mechanical Theatre” nevű teremben fogadott, ami szerintem az egyik legelvetemültebb, legértelmetlenebb kamra volt: a „gatyaszárak táncát” és egy pucér, fej nélküli robothölgy sétafikáját kifejezetten ízlésficamos elképzelésnek mondanám…
Viszont ugyanitt hangosan felvihogtam a forgó, táncoló fehér ingek látványától!??
Hála Istennek, a hajmeresztő „művészeti” alkotásokból volt a kevesebb a Swarovski Kristallweltben és szerény véleményem szerint, ahogy a mondás is tartja: ízlések és pofonok, nem tudhatjuk, kinek-mi jön be, ezért hagyni kell magunknak egy kis időt, hogy mi fogja megragadni a képzeletünket, mi fog megtetszeni annyira, hogy még évek múltán is emlegetjük a családtagjainkkal.
Én például szeretem magam megtapasztalni az új dolgokat, egy hely szellemiségét. Szó se róla, szívesen elolvasom mások véleményét (akár előre) is, mert azokból is lehet tanulni, vagy jó ötleteket nyerni, de nem hagyom magam általuk befolyásolni! Egy-egy új felfedeznivaló hellyel úgy vagyok, mint itt a kamrákban, még kíváncsibban várom a folytatást, hogy vajon mi rejlik a következő ajtó mögött? S általában nem csalódok!
A legtöbbször szemkápráztatóan szép kristályművészeti kiállításokat/alkotásokat láthatunk itt neves országos és nemzetközi művészektől (a nevük fent van a Kristallwelt weboldalán), akik azzal a rengeteg kristállyal, amit felhasználtak, a saját szakterületüket mutatják be (építészet, művészet, design területén).
Szerintem ez a létesítmény modern és szürreális egyszerre, ugyanakkor meghökkentő, vagy éppen mulatságos, de mindenképpen varázslatos és nem mindennapi. Ausztria méltán büszke lehet a Swarovski Kristallweltre.
A cikkem azonban ezzel még nem ért véget, még most jönnek csak a kedvenceim: ?
A benti részen abszolút beleszerettem a Kristálykupola kamrájába (Kristalldom), amit nem csak azért imádtam az első perctől kezdve, mert remek fényképezési lehetőségeket nyújtott, sokféle színjátszó felülettel, szikrázó fényeffektusokat keltve.
Azért is, mert az a sok kis tündöklő tükör (pontosan 595 db.) trükkösen „lesoványított” egy kissé.. ritkán mutatom meg magam a cikkeimben, mert mindig én állok a fényképezőgép mögött, de most láthattok, íme, ott állok szemben, piros felsőben ?
Fantasztikus élmény volt ebben a kristálykupolában állni!! Bármikor szívesen visszamennék még oda fényképezni is.
Mint megtudtam, a kupola Sir Richard Buckminster Fuller geodéziai kupolájának mintájára készült. A tükrök között 8 db. "kémtükör" is van, amelyek mögött a különféle művészek tárgyakat rejtettek el. A zenét Brian Eno szolgáltatja.
A külső részen pedig a napsütésben, természetesen mi mástól, mint a kristályoktól fantasztikusan szikrázó felhőcsodák nyerték el maximálisan a tetszésemet
a mesterséges tó fölött, aminek a közepéig még száraz lábbal be is lehet sétálni, egy kb. nyakig érő kifeszített víztükör közt áthaladva.
A tó ékköve ez a különleges kristálymedúza.
Még az idő is nekünk kedvezett ezen a napon, úgy, hogy a „felhők” és a rajtuk csücsülő, vagy csüngő 800.000(!), kézzel készített(!), könnycsepp alakú kristály a szivárvány minden színében ragyogott. 1400 m2-es területével a világon is egyedülállónak számít ez a műalkotás. A lányom a fotóimból szerkesztett egy fantasztikus képet róla:
LAPOZZ TOVÁBB A FOLYTATÁSÉRT !
S ha ez a látvány még mindig nem lenne elég a szemünknek, Emil Berliner, osztrák zenész speciálisan komponált hangkoncepciója biztosítja a kristályfelhő még intenzívebb "élményét" a fülünknek és szívünknek egyaránt, ha például esik az eső, vagy a közelben csicseregnek a madarak.
- A legeslegjobb közös családi emlékünk meg talán az volt, amikor belebotlottunk egy modern fekete-fehér és egyben nosztalgikus körhintába.
Aztán mind a négyen, együtt beültünk a körhinta egyik óriás teáscsészéjébe :) Az idejét sem tudom már, mikor körhintáztam utoljára, talán valamikor gyermekkoromban. Nagyszerű volt ezt átélni a gyermekeinkkel együtt! S amíg ők a többi forgó elemet is kipróbálták,
mi lenyűgözve olvastuk, hogy még ez a játékelem is kristályokból készült, méghozzá 15 millió Swarovski kristályból!
Visszatérve még egy kicsit a belső terekhez, a Studio Job Wunderkammer az egyetlen olyan szoba, ami kerek és a kör közepén van a képemen látható város, híres építményekkel, vasúti terepasztallal. Az egész nagyon vidám, érdemes körbejárni és mindenhova bekukkantani.
A hősök termében Martin Luther King, Albert Einstein, Bertha von Suttner, Pablo Picasso, Mahatma Gandhi és még sokan mások békeüzeneteit hallgathatjuk, miközben hologrammal varázslatosan elénk vetítették őket teljes realisztikussággal. Tényleg olyan volt, mintha ott álltak és beszélgettek volna velünk.
Az Éden labirintus a nevével ellentétben egyáltalán nem mondható paradicsomi helynek. Szerintem egy para útvesztő, ahol a sárgaréz rudak között haladva, a sötét félhomályban óriás kristályok állták utunkat, ha egyáltalán odataláltunk. A már említett mechanikai színházban és itt sem vesztegettem végül sok időt. Azért – hogy igazságos legyek – itt is volt egy érdekesség, mégpedig a virtuális alpesi vízesés sorozat, amit egy óriás képernyőn jelenítettek meg az alkotók.
Az „El Sol”, vagyis a „Nap” 2880 egyedi gyártású Swarovski kristályból áll. Az ember és a Nap kapcsolatára utal, amúgy semmi extra.
A „Néma fény” kristályfája – az örök téli varázslat termében -10 C fokig csökken a hőmérséklet ebben a kamrában. Ez az alkotás inkább érdekes, mint szép. Viszont, ha közelebb mentek hozzá, az ágain remekül kirajzolódnak a kristályok, amikből összerakták.
A park kültéri részein, még további alkotások várnak a látogatóra, az egyik ilyen ez a mozaik elefánt, ami szintén csodaszép a maga módján.
A III. Prológus alkotás (ami a főképemen is látszik): szerintem olyan, mint a Csillagkapu a Csillagkapu című filmből ?
Valójában az értékes forrásvíz ihlette Fredrikson Stallard munkáját, és 8000 kék árnyalatú Swarovski kristályból alkotta meg a vízi iskola projekt 15. születésnapja alkalmából. A körbe épített kristályok megtörik a napfényt, ami fenomenális látványt nyújt ebben a természeti közegben és az osztrák Alpok ölelésében.
Kb. két órát szántunk a látnivalókra, amiből végül több mint 3 óra lett, de nem bántuk meg, hogy ennyit maradtunk, sőt! Aki azt tervezi, simán eltölthet itt akár egy egész napot is, mert 10 órakor nyitnak és 19 órakor zárnak (vírusmentes időszakban).
Az árak: négyünkre (két felnőtt, egy 14 és egy 4 éves gyermekre): 41 eurót fizettünk, ebben a parkolás is benne volt.
Amire még költöttünk, az az ebéd volt a sárga (Dicker) kisbuszoknál,
ahol öt isteni, gazdagon megrakott hot-dogot vettünk sült krumplival és 25 eurót fizettünk. Így összesen 66 Euróba került nekünk ez a kis kitérő ?
Persze lehetett volna több is a végösszeg, de mi a kiállítás végén levő Szuvenírboltban semmit nem vásároltunk, épp hogy csak vetettünk még egy pillantást a csilli-villi árukészletre
(a kedves párom nagy szerencséjére sosem voltam ékszermániás, csak a jegygyűrűmet szeretem hordani, így itt már nagyon hamar végeztünk :).
Inkább lőttem még egy utolsó fotót, amit kár lett volna kihagyni a sorból. Íme, itt van ez a szépség, fogadjátok el záróképként.
Mindent összevetve, szerintem érdemes ezt az osztrák művészeti kiállítást feltenni a bakancslistátokra. Én jó szívvel ajánlom mindenkinek, de főleg családosoknak, mert tényleg nem mindennapi a kiállítás és még a gyerekek sem fognak unatkozni! Pár órára simán kiszakadtok itt a hétköznapok mókuskerekéből és biztos vagyok benne, hogy mindenki megtalálja majd a neki tetsző alkotásokat.
Én is tervezem, hogy újra megnézzük, mert például az emeletes játszótornyot és a kéz-labirintust már nem volt időnk legutóbb kipróbálni és az is érdekel, hogy mi lehet a felhőcsodák mögötti dimbes-dombos területen túl..
A létesítmény pontos címe:
Österreich, Swarovski Kristallwelten,
6112 Wattens, Kristallweltenstraße 1.
A weben: kristallwelten.swarovski.com
Köszönöm szépen a megtisztelő figyelmet!
Szerző&Képek: Kernné Riebel Brigitta
Facebook Oldalunk
Facebook Csoportunk