Amikor egy utazás megváltoztatja szemléletünket.

  Micsoda út volt ez is! Pár szóban beszámolok, hogyan is jutottunk el a szigetekig, mit láttunk útközben. Panamavárossal kezdtünk. Csatorna minden aspektusból, rendkívül érdekes látogató központtal és természetesen hajókázással a csatornán. Panamából Kolumbiába, Cartagenába repültünk. Pénzváltás? Nagy kaland volt. Késö éjszakai érkezés, szállodában nincs pénzváltás, másnap reggel program. Két belevaló hölggyel nekivágtunk az éjszakának, célunk a kolumbiai peso beszerzése. Többen állították, hogy X helyen biztosan tudunk váltani. Nem az ötcsillagos luxus kategória volt. A hely szintén nem rendelkezik pénzváltási lehetöséggel. De nem ismernek lehetetlent. Telefonálnak egy ismerösnek, aki öt percen belül megérkezik egy 70-es évek beli autóval, piszkosan, nem túl bizalomgerjesztöen. Hozott egy diplomatatáskányi koszos, gyürt bankjegyet, kiborította a táska tartalmát a recepció pultjára és átváltotta dollárjainkat. Utólag visszagondolva nem biztos, hogy még egyszer bevállalnám. Viszont milliomosok lettünk. 

Másnap kirándulás Rosario - szigetekre. Akkora vihart kaptunk visszafelé, hogy a hullámok átcsaptak a hajó felett, mi meg nyeltük a vizet rendesen. A személyzet figyelmeztett bennünket, hogy minden nálunk levö felszerelést, dokumentumot helyezzünk el a hajó csomagmegörzöjében. Így legalább nehezebb lesz az azonosításunk - vonta le a következtetést egy kedves vendég. Egy másik pedig azt mondta, legalább lesz miröl mesélni a klubban, nemcsak a bár bútorkárpitjáról, ahol a koktélokat fogyasztottuk. Amikor végre partot értünk, nem voltam a helyzet magaslatán.   Kolumbia csodálatos, ebböl kaptunk egy kis ízelítöt. Koloniális építészet, Bolivár - emlékhelyek és természetesen a föváros. 20 km-t két óra alatt tettünk meg, akkora dugók vannak mindenütt, de Botero, az arany múzeum, az utcákon mindenütt smaragddal seftelö emberek látványa kárpótolt mindenért.

  Ecuador a következö országunk. Egyenlítö jobbról, balról, kísérletek, nagyon érdekes. Legalább annyira, mint Quito és Cuenca gyarmati építészete. Inka romok, a vulkánok útja, vonatozás, nemzeti park, minden, mi szem - szájnak ingere. Guayaquilböl a csoport egy része hazautazott, míg a többiek velem együtt folytatták az utat Galapagosra. Egy tanács: lehet Galapagosra repülni nagy böröndökkel, sok poggyásszal, de nem érdemes. Ugyanis komoly megpróbáltatások várnak a csomagokra is. A guayaquili reptér csomagmegörzöjében érdemes a nem szükséges felszerelést hagyni, majd visszaútban felvenni.

  A Galapagos - szigetcsoport 1000 km-re található az ecuadori partoktól. A XVI. században fedezték fel és a XIX. század óta tartozik Ecuadorhoz. Összterület 8000 km², a lakosság száma 33 ezer. 13 nagy, 9 kicsi és 107 pirinyó szigetböl áll. Nagy szigetnek a 10 km2-nél nagyobb felszínnel rendelkezök minösülnek. Az 1 - 10 km²-nyiek a kis szigetek és vannak a futottak még, sok esetben egy kis szikláról van szó. Vulkáni tevékenység következtében emelkedtek ki az óceánból. Két repterük van, de majdnem mindenki, aki a kontinensröl repül, a Baltra szigeten lévöt érinti. 100 dollár belépöt kell a reptéren fizetni a nemzeti parkért, 20 dollár tax és 5 dollár a busz. Innen busszal és hajóval érkeztünk meg Santa Cruz szigetére. Ennek területe 986km² és itt található a szigetcsoport legnagyobb települése, a rendkívül kellemes Puerto Ayora, 12 ezer lakossal. A jó ebéd után óriás teknösökkel találkoztunk természetes környezetben. Az itt élök a legnagyobbak a világon, súlyuk 400 kg, átlagéletkoruk 150 év. Ezután látogattuk meg a Darwin  központot. 1964 - ben nyitották meg.

A személyzet 75%-a ecuadori, de külföldi szakemberek is dolgoznak itt. Kiállítóterem, könyvtár, ajándékbolt, bár, ami jól jött a trópusi höségben. Láttuk George teknös mauzóleumát, aki a XX. század elején született és 2012- ben pusztult el, kb. 100 évesen. Ö volt a chelonoidis abigdonii fajta utolsó képviselöje. Ö a fajok megmentéséert vívott harc szimbóluma. Az Egyesült Államokban balzsamozták be, ahova 18 órás repülöúttal érkezett. 2014- ben került vissza Galapagosra. Szintén megismertük Diegot, aki a központ donjuanja, minimum 350, de van, aki 800 körül emlegeti gyerekei számát. A többségük ott napozik a központban.

Darwinról mit írjak tömören? Életének fontos részeit mindenki ismeri. Orvosnak majd teológusnak tanult, de egyik téma sem elégítette ki. 1831 - ben jelentkezett a Beagle - cirkáló legénysége közé. A kapitány, Mr. Robert Fitzroy Darwin orrára nézve azt jósolta, hogy hiányzik belöle az energia egy ilyen nagy úthoz. A Beagle útja ugyanis öt évig tartott, bejárták a világot és fö missziójuk a topográfia volt. Az expedícióban volt természetbúvár. Darvint geológiai célokra vitték magukkal. 1835- ben érintették a Galapagos - szigeteket. San Cristóbalon van szobra is Darwinnak. Minden gyerek fújja, hogy itt született az evolúciós elmélet. Erre utal cikkem címe is: Darwin és a mi szemléletünk nagyon megváltozott. Azt vette észre, hogy a pintyek (pinzón de Darwin) a különbözö szigeteken másképp néznek ki, azaz a környezet befolyásolja a fejlödésüket. Ugyanezt a következtetést vonta le a teknösökkel kapcsolatban is. Aztán kishajó elvisz a nagyhajóig, két óra utazás a nem éppen csendes Csendes - óceánon, majd kishajó kivisz minket a kikötöig. Mindezt tessék csomagokkal elképzelni. Bár a csomagok mozgatásában profik segítenek.

A következö általunk érintett sziget Isabela. Területre ez a legnagyobb, átszeli az Egyenlítőt is és ritkán lakott. Puerto Villamil a legnagyobb települése 3000 lakossal. Néhány szálloda, élemiszerbolt és pár hangulatos étterem nagyon lassú kiszolgálással alkotja a felhozatalt.  Teknösök, flamingók, leguánok, pelikánok, fókák (tengeri farkasok) és fantasztikus hajókirándulás, hogy a madárvilágot, a vulkánikus képzödményeket és a vízalatti világot is lássuk. Aztán megint kiscsónak - nagycsónak - kiscsónak kétszer, komp és Baltra szigete, azaz a reptér.

A müanyaggal kapcsolatban: nagyon vigyáznak az ekoszisztémára. Szokták mondani, hogy a szigeteken nincsen müanyag. Van, de kevés. A látogatókat elöre figyelmeztetik, hogy legyen mindenkinél müanyag flakon. Minden lépésnél ott az ivóvíz, amit a nálunk lévö flakonba lehet tölteni. Koktélokhoz nem adnak szívószálat. Ugyanolyan finomak szívószál nélkül is, mint szívószállal. Sorolhatnám a példákat, hogy itt végre elkezdödött valami.

Az a nagy bajom, hogy akárhol vagyok, mindenhova visszavágyom. Galapagostól is így köszöntem el: hasta pronto. A legközelebbi viszont látásig.       

  Szerző & fotók:   Almási Gabriellawww.kirandulasokandaluziaban.com