Az idén sajnos az adventi vásárok elmaradnak, ezért most egy pár évvel ezelőtti bécsit szeretnék felidézni.

Az inárcsi nyugdíjas klub szervezésében külön autóbusszal Bécsbe az adventi vásárra mentünk 2013. december elején. Ezt a kirándulást ajándékba kaptuk a helyi önkormányzattól, ingyen utazhattunk. Elkísért bennünket a község polgármestere is.

                 Korán reggel indultunk. Már az utazás is jó hangulatban telt. Nyugdíjas társaim finomnál finomabb pogácsákkal, aprósütikkel kínálgatták végig utastársaikat. A férfiaknál meg előkerültek a pálinkás butykosok. Előbb – utóbb a népdalkör tagjai is bedobták magukat és énekléssel szórakoztatták a nagyérdeműt. Így aztán gyorsan eltelt, az amúgy sem túl hosszú út. Bécsbe érve nem a belváros felé vettük az irányt. Először nem is értettük miért. Végül kiderült, hogy egy meglepetés várt ránk. Hideg, ónos esős, csúszós idő fogadott bennünket, amikor kiszálltunk a Schönbrunni kastély előtt. Másfél órás idegenvezetős kastélylátogatás volt a meglepetés program. Nagyon örültünk neki, mi különösen, mert speciel a vásár engem túlzottan nem érdekelt. Pont 40 évvel ezelőtt – életem első külföldi útja alkalmából – jártam már itt.                

             A schönbrunni kastély, a császári család egykori nyári rezidenciája, Európa egyik legszebb barokk építménye. A XVI. századtól van a Habsburgok birtokában, maga az épület a következő század közepén épült, majd Mária Terézia uralkodása alatt teljesen átépítették. Az uralkodó és családja az év nagy részét itt töltötte évszázadokon át. A kastély több mint 1400 helyisége közül 45 látogatható. A belső tér rokokó stílusú, a falfelületeket aranylemezzel díszítették, a termekben cseh kristálycsillárok és cserépkályhák találhatóak. Ferenc József lakó és dolgozó szobája – a császárra jellemző – puritán berendezésű, de annál fényűzőbbek a reprezentációs termek és a vendégszobák. Különösen szép volt a tükörterem - ahol koncerteket, előadásokat tartottak. Itt zenélt anno Mozart, mint 6 éves csodagyerek. De impozáns látvány volt a nagy galéria is - ahol a bálok, fogadások zajlottak, sőt zajlanak a mai napig is.

               A kastély belső megtekintése után kicsit sétáltunk a nyáron persze sokkal szebb látványt nyújtó parkban is. Messziről néztük csak meg a dombtetőn található Gloriette-t, ami egy 60 m magas dombon áll, ma kávézó működik benne. Korábban I. Ferenc József reggeliző szobája volt. 1775-ben épült. Érdemes ide is felgyalogolni, szép a kilátás a kastélyra, a kertre, és a városra is és beülni egy kávéra. De erre most nem volt időnk, meg az időjárás is nagyon kellemetlen volt.

  A rossz idő ellenére kaptunk egy kb. félórás szabadidőt a kastély bejáratánál lévő kisebb karácsonyi vásár megtekintésére. Már itt belekóstolhatunk a csodás bécsi adventi vásárok hangulatába: a díszudvaron tarka kirakodóvásár, meghitt pavilonok, zamatos forralt bor és különféle osztrák csemegék vártak bennünket! Falatozhattunk császármorzsát a kezünket melegítő díszes bögrét tartva, és gyönyörködhettünk az igényes kézműves termékek gazdag választékában. 

Schönbrunnból a belvárosba mentünk, ahol egy éppen zajló tüntetés okozta dugó akadályozta utunkat. Emiatt elég sok időt veszítettünk, de azért egy rövidebb idegenvezetős városnézés belefért a programunkba.    A Ringstrassén szálltunk ki a buszból. A sugárúton sorakoznak Bécs gyönyörű, patinás épületei, paloták, hatalmas épületek. Köztük az Operaház, az 1872-73-ban épült Parlament, vagy a szintén a 19. század végén épült Városháza, vagy a Burgtheater. A körút körbezárja a történelmi városmagot. Építését I. Ferenc József rendelte el, Bécs lebontott városfala helyén. A legtöbb épület a Ringstrassén, amely ma már a világörökség része, 1870 előtt épült.

                 Innen a sétálóutcán a Stepansplatzig mentünk, ahol a Stephansdom Bécs fő vallási épülete, a város egyik szimbóluma és egyben Ausztria legjelentősebb gótikus épülete áll. A székesegyházat a bécsiek, szeretetük jeléül Steffinek becézik. A Szent István Székesegyház 1147-ben épült, de az évszázadok folyamán jelentős átalakításokon, felújításokon, és újjáépítéseken esett át. Mind külső képét, mind jelentőségét tekintve hasonlít a mi Mátyás templomunkhoz.

  Kis kitérő után elérkeztünk a császári palota nagy épületkomplexumához, a Hofburghoz, amely közel 800 év alatt épült, és bővült, így számos stílus jegyei megfigyelhetők a különböző épületeken. Bemenni nem volt időnk, így csak kívülről csodáltuk meg a császári rezidenciát.  Délután 4 körül értünk a Városházához, ahol belevetették magukat a vásár forgatagába utastársaink. Mi először inkább beültünk a szemközti kávézóba megmelegedni és egy finom bécsi kávét felhörpinteni.

    Utána azért bekukkantottunk a legnagyobb bécsi adventi vásárba is, de ez nekem inkább csalódást okozott. A budapesti Vörösmarty téri vásár szerintem sokkal szebb! Bár gyönyörűen feldíszítették a fákat, világító szívek, állatfigurák és ajándékdobozok lógtak róluk, és fura, de mégsem voltak nagyon giccsesek. A faházakban kapható vásárfiáról sajnos ez már nem mondható el: bóvlibbnál bóvlibb karácsonyfadíszek, füstölőtartók, üvegfigurák, mézeskalácsok, bögrék és még sok minden, ami nem maradhat ki a kommersz karácsonyi készletből. Ezt tudva a kastély udvarán érdemesebb lett volna ajándékokat venni, ott voltak minőségi kézműves termékek is.