Oroszországban – illetve akkor még a Szovjetunióban – kétszer jártam korábban, de Szentpétervár eddig kimaradt az életemből. Régóta szerettem volna eljutni Észak Velencéjébe is, 2016-ban 5 éve végül ez is sikerült.

    Házassági évfordulónkon, azaz augusztus 13-án a déli órákban repülővel indultunk Moszkvába a Zseppelin utazási iroda szervezésében. 

   Ottani idő szerint délután 4 óra körül érkeztünk meg Moszkvába, a Seremetyevói repülőtérre, ahol a helyi idegenvezetőnk várt bennünket. Külön buszra szálltunk és autóbuszos városnézésen pillantottunk bele a hatalmas metropolisz nyüzsgésébe, már ekkor egy – egy pillantást vethettünk a gyönyörű aranykupolás templomokra, a Kreml bástyáira. A külváros felé haladva hatalmas, modern lakóépületek mellett mentünk el, míg megérkeztünk a szép, új, külvárosi hotelunkhoz, ahol 3 éjszakát töltöttünk.              

   A 2. napon korán reggel érkeztünk első programunk helyszínére, a Novogyevicsij Kolostorhoz. Így arra is jutott időnk, hogy sétáljunk egyet a kolostor hatalmas temetőjében. Sok érdekes, híres, ismert ember – köztük írók (Csehov, Gogol, Gorkij), politikusok (Hruscsov, Jelcin), művészek (Tatjána Szamajlova, Vjacseszlav Tyihonov) síremlékét láttuk.

   A temetői sétánk után bementünk a világörökség részét képező kolostor falai közé. A kolostor-erőd Szmolenszk város 10 évvel korábbi visszafoglalásának 10. évfordulójára épült, sokáig szinte a cárok udvari kolostorának számított és nagyon gazdag volt. Gyönyörű templomokat láttunk, bennük arany ikonosztázokat, egyházi múzeumot, kincstárt.

   Innen a Vörös térre mentünk. Sajnos itt éppen egy több napos koncert sorozatra készültek, így a tér fel volt állványozva, épült a színpad, a lelátó, a kiszolgáló bódék, körbe volt véve korlátokkal. Ez nagyon rontotta a megszokott látványt, eltakarta a szép panorámát. Először végig sétáltunk a GUM előtt, megnéztük a Szpaszkij tornyot és a Vaszilij Blazsennij székesegyházat.

 Majd az ország szívével, fejedelmek, cárok és a mai államvezetés székhelyével, a Kremllel ismerkedünk. Központja a Székesegyházak tere, ahol a cári katedrálisok emelkednek. Az Uszpenszkij, Blagovescsenszkij és Arhangelszkij Székesegyházak – valamennyi olasz építészek keze munkája. Nagy Péter koráig temetkezési hely is volt. Az erődítmény zárt területén találhatóak a Cár-harang, a Cár ágyú, a Kongresszusi palota modernnek számító épülete (ebben egyik korábbi utazásom alkalmával színházi előadáson is voltam). Láttuk a Nagy Kreml palota híres épületeit is, ezekben ma is a politikai vezetés kapott helyet. A Kreml a hajdani birodalmi hatalom és az ortodox egyház tökéletes egységének jelképe, a világörökség része. A Kremlben fakultatív programként ellátogathattunk a Fegyvertárba is, mely jelenleg kincstárként működik. Sétáltunk a Sándor kertben, láttuk az ismeretlen katona emlékhelyét, és az őrségváltást is.

  Városnézésünket folytatva helyi idegenvezető ismertetett meg bennünket a világ egyik legnagyobb városával: végig buszoztunk a Szófia rakparton, a Kalinyin sugárúton (ma Tver város nevét viseli), majd megnéztük a Lomonoszov egyetemet, mely szintén a világörökség része.

  A harmadik napon szakadó esőre ébredtünk. Reggeli után az Osztankinói TV toronyhoz mentünk. Ez egy szabadon álló rádió- és televízió torony, a 60-as években épült, 540 méteres magasságával akkor a világ második legmagasabb épülete volt. A 337 méteres magasságban lévő kilátóhoz gyorslift visz fel, ahonnan – jó idő esetén – páratlan kilátás nyílik Moszkvára és környékére. Tiszta időben akár 80 – 100 kilométer távolságra is ellátni. Hát ebben nekünk sajnos nem volt részünk, gyakorlatilag a felhőktől semmit nem láttunk. A kilátó alatt a Hetedik Mennyország nevű háromszintes luxus étterem és kávézó található.

  A torony természetesen nem csak turistalátványosság, hanem elsősorban ipari létesítmény. Jelenleg 15 televízió- és 14 rádióállomás sugározza adását a toronyból, továbbá számos műholdas televízió-csatorna, mobiltelefon-átjátszó, vezeték nélküli telekommunikációs rendszer és meteorológiai állomás is helyet kapott rajta. Így a torony a világ egyik legsokoldalúbb létesítménye.

  A TV torony megtekintése után fakultatív kirándulásra indultunk a Moszkva környéki Szergijev Poszad-ba (korábbi nevén Zagorszkba). 70 kilométeres buszos utunkon láthattuk Moszkva „kertvárosát”, az ún. dácsákat. A város sokemeletes házaiból nyárra sokan - nyilván a jómódúak - szívesen költöznek ki ezekbe a nyaralókba. A házak között sok tradicionális faházat is láttunk, de voltak köztük kastélyok és modern, új családi házak is.

  Szergijev Poszad a főváros környéki történelmi városok egyike, az ún. Aranygyűrű turisztikai útvonal része. Leghíresebb létesítménye a Szentháromság–Szergij-kolostor, az orosz ortodox egyház egyik szellemi központja és hívőinek zarándokhelye. Számtalan gyönyörű templomot - köztük a leghíresebbet, a Szmolenszki Istenanya Templomát - láttunk, ezek különböző stílusokban épültek, többségében arany hagymakupolával, de voltak az Európában megszokott magas tornyúak is. Az én kedvencem a kék hagymakupolás, arany csillagokkal díszített Szentháromság székesegyház volt.

   Moszkvába visszatérve folytattuk ismerkedésünket a várossal, sétáltunk a „Régi Arbat” sétáló utcáján, majd az esti órákban utaztunk a különleges moszkvai metrón, mely a világ második legsűrűbben használt földalatti vasúthálózata. 12 vonalán 200 állomás található, a rendszer hosszúsága 333 kilométer, naponta 9 millió ember utazik rajta. A moszkvai metró méltán híres, a szocialista realizmus művészetének darabjai által díszített állomásairól, egy-egy állomása méreteit és fantasztikus díszítettségét tekintve is olyan mintha földalatti palota lenne. Építésekor fontos szempont volt a szocializmus felsőbbrendűségének demonstrálása, illetve hogy egy esetleges háború esetén óvóhelyként lehessen használni. Ez utóbbira a második világháborúban sor is került. Mi is több, legalább 6, színekkel jelzett (zöld, barna, lila, kék, piros és szürke) vonalán jártunk, sok helyen kiszálltunk és megcsodáltuk az állomásokat. Ezúttal haza is metróval mentünk, szállodánk a szürke vonal egyik állomásához közel volt.

   Utolsó Moszkvában töltött napunk is elérkezett. Reggelizni már csomagokkal együtt mentünk le. Miután bepakoltunk buszunkba elindultunk a Tretyakov Képtárhoz.Nyitás után bementünk és a helyi idegenvezetőnk Elena (aki egy idősebb, magyarul kitűnően beszélő, rendkívül lelkes, nagy tudású, mélyen vallásos, kissé katonás, merev orosz hölgy volt) bemutatta nekünk Moszkva talán leghíresebb képtárát. A múzeum gyűjteményében találhatók a legnagyobb orosz mesterek világhírű alkotásai, többek között Andrej Rubljov, Ilja Repin és Feofan Grek.

   Utolsó közös moszkvai programunk, a Sztálin által lerombolt, majd eredeti állapotában újjáépített monumentális Megváltó Krisztus székesegyház megtekintése volt - amely mára Moszkva jelképévé vált.

   A kora délutáni órákban néhány órás szabadidőnket a Vörös tér környékén töltöttük. Megnéztük a GUM áruházat, ami hatalmasat változott azóta, hogy utoljára jártam benne. Az épület gyönyörűen kitatarozva, előtte rengeteg virág, benne pedig a világmárkák luxus üzletei találhatók. Számunkra inkább látványosság volt, vásárolni nem igen tudtunk semmit, mert az árak nagyon magasak voltak.                            

   Sétáltunk még a Sándor kertben, megebédeltünk, bevásároltunk az útra is hideg élelmet, vizet. Utolsó pillantásokat vetettünk még a Vörös tér jellegzetes épületeire: a Vaszilij Blazsennij székesegyházra, a Kreml tornyaira, bástyáira, a Történeti múzeum vörös épületére, a mellette álló újjáépített kis templomra és kapura, a Lenin mauzóleumra, ahol – bármily meglepő - most is hosszú sorokban várakoztak az emberek a bebocsátásra - úgy, mint 30-40 évvel ezelőtt.

   Az esti órákban szálltunk fel a Sapsan (Sólyom) nevű gyorsvonatra és élveztük annak sebességét és kényelmét. Kíváncsi voltam mit látunk majd a vonatablakból, milyen az orosz vidék. A nyílegyenes vasúti pálya azonban szinte végig erdősávok között haladt, takarva a turista szemek elől az orosz valóságot. Néha – néha láthattunk csak a távolban egy – egy, leginkább faházakból álló kicsiny és szegényes falut.

   Szentpétervárra a késő esti órákban érkeztünk meg, szakadó esőben. A pályaudvarról busszal vittek bennünket a 4 éjszakára szállást adó külvárosi szállodánkba.

   Másnap reggel találkoztunk helyi idegenvezetőnkkel, aki egy nagyon kedves fiatal művészettörténész lány volt, magyarul kiválóan beszélt. Először informatív városnézés keretében ismerkedünk az 110 szigetre épült várossal, melyet mintegy 700 híd köt össze. Nem véletlenül nevezik Észak Velencéjének. Szentpétervár különlegesen szép fekvésű város a Balti-tenger finn öblében, a Néva torkolatánál, jellegzetesen széles utcákkal, tág terekkel. Autóbuszos városnézés során láthattuk a Nyevszkíj sugárutat, a Téli Palotát, az Izsák Székesegyházat, az Admiralitas épületét.

  Hosszabb időt töltöttünk a Péter – Pál erődben ahol belülről is megnéztük a Szent Péter-Pál Katedrálist. Itt egy kis izgalmas kalandunk is volt, elveszítettük a férjemet. Lelkesen fotózott a templom környékén, de a csoport tovább ment. Szerencsére később összetalálkozott egy másik, a csoporthoz tartozó, szintén eltévedt férfival, akit telefonon el tudtunk érni.

  Onnan a Néva partra mentünk és a történelmi tanulmányainkból jól ismert, frissen felújított Auróra cirkálóval ismerkedtünk meg.                

    Az Izsák székesegyház volt a következő célpont, amit belülről is megnéztünk. Előtte áll Nagy Péter híres lovas szobra, a „médnij szádnyik”, magyarul bronzlovas.                                                                                                                                       

  A kora délutáni órákban közös ebédre is sor került. Elvittek bennünket idegenvezetőink egy olyan cukrászdába, ahol végig kóstolhattuk a tradicionális orosz pirogokat.

   Délután megnéztük a II. Sándor emlékmúzeumaként épült Vérző Megváltó templomot. Külső képe a moszkvai Vaszilj Blazsennij székesegyházra emlékeztetett, de annál sokkal nagyobb és belső tere is monumentális, egy légterű. A templom féldrágakő díszítése igazi remekmű!

   Harmadik szentpétervári napunk délelőttjét a Téli Palotában töltöttük és megnéztük a világ leghíresebb képzőművészeti gyűjteményét őrző Ermitázst, ez a múzeum is a világörökség része. Gyönyörű látványt nyújtott a félköríves épületsorral körbevett hatalmas palotatér, szemben a Téli Palotával és a vele egységes stílusban épült a Kis Ermitázs, a Régi Ermitázs és a Cári Színház épületeivel. Az Ermitázs 125 termét foglalják el a nagy európai művészet remekei: Van Gogh, Michelangelo, Rubens, El Greco, Leonardo da Vinci, Raffaello, Tiziano. Több, mint nyolcezer alkotás látható itt. Ennek persze csak töredékét tudtuk megnézni.                                                           

   Ezt követően szabadidőnk volt a városközpontban, mely alatt egyénileg más oldaláról ismerhettük meg e különös várost. Sétálunk a Nyevszkij sugárúton, nézegettük a gyönyörű kirakatokat, leültünk egy kávézó teraszára. Szentpétervár sokkal inkább európai nagyváros képét mutatta, mint az óriási Moszkva, annál ember léptékűbb, talán emiatt is barátságosabb város.

   Késő délután még a Kazanyi székesegyházba látogattunk el, majd az éjszakai program miatt a szokásosnál korábban érkeztünk a szállodába, megvacsoráztunk, hogy legyen időnk kicsit pihenni is.

  Éjfél után buszunkkal a Néva partjára érkeztünk és hajóra szálltunk. A folyóról Szentpétervár egy másik arcát ismerhettük meg, körpanorámaként élvezhettük a kivilágított város látványát. A hidak megnyitása a nyári éjszakák csúcspontját jelenti, miközben a városban sétáló turisták és szentpéterváriak tömegei még késő este is elidőznek a kiülős teraszokon, söröznek, élvezik ezt a furcsa életet, amikor „a nap sosem végződik”.                                                  

  Az elutazásunk előtti utolsó napot egész napos, csodálatos kirándulással töltöttük. A Néva partján szárnyashajóra szálltunk és a Balti öböl felől érkeztünk Petrodvorecbe, I. Péter cári nyaralójának vízi bejáratához. Páratlan panorámát nyújtott a csodálatosan megkomponált park díszesen aranyló szökőkútjaival, Nagy Péter cár nyári rezidenciája a tengerpartra épített palota lépcsőjével, vízesésekkel és nagyszerű szobraival. A gyönyörű park, több száz szökőkúttal, ligetes sétányokkal kellemes időtöltés volt. Megnéztük a cár magánszálláshelyeként szolgáló Monplaisir Palotát is, amely nélkülözött minden fényűzést, mondhatni egyszerű, polgári lakóház benyomását keltette.

  Innen autóbusszal utazunk tovább Puskinoba, II. Katalin kedvelt palotájához, az orosz „Versailles”-hoz, ahol világhírű festményeivel, gyönyörű szobraival, szökőkútjaival és a pompás Borostyán teremmel ismerkedtünk meg. Egyik kisebb pavilonban még egy orosz egyházi zenei koncertet is meghallgattunk.

   Az utolsó napon már csak egy rövid autóbuszos városnézésre maradt időnk. Miközben elbúcsúztunk ettől a gyönyörű várostól, meg is érkeztünk a repülőtérre.    

Szerző&fotók:  Sutusné Grébel Irén