Minden olasz utazáshoz hozzátartozik egy finom kávé elfogyasztása  is, az olasz kávé története pedig rendkívül érdekes, hiszen az itáliai kávékultúra  meghatározónak számít az egész világon.  Olyan kategóriákat teremtettek, amelyek a legtöbb  kávékedvelőben már akkor bizalmat ébresztenek, amikor még bele sem kóstoltak a csészéjük tartalmába. Ismerjük meg, hogyan is jött létre az olasz kávékultusz  előkelő híre ! 

   Egy kis kávé történelem:

  A kávé elnevezése valószínűleg az etiópiai kávé szülőhelyének számító Kaffa (arabul  Qahwa) szóból származik. Az arabok kezdtek el vele kereskedni  a jemeni Moka kikötőjéből, és idővel az egész világon elterjedt a fekete ital fogyasztása. A középkorban az európaiak így nevezték el mokkának. A Caffè szó pedig  utalhat a kávé elkészítésének olasz módjára, az eszpresszóra, de az európai kávézókat is gyakran így nevezték el.     A kávécsrjék ugyan nem élnek meg Olaszországban, mégis az olasz kávékat tartják a legfinomabbnak világszerte. Ez annak a művészi szintre fejlesztett tudásnak és kreativitásnak köszönhető, ami párját ritkítja az egész világon. 

  A középkorban a velenceiek voltak az elsők Itáliában, akik felismerték, hogy mennyire fontos  a fekete, forró ital. Az előkerült történelmi dokumentumokban is olvasható, hogy Velence konstantinápolyi nagykövete, Gianfrancesco Morosini volt az első, aki a kávét bemutatta a szenátusának 1585-ben.  Az első években még orvosságként árulták és meglehetősen drága is volt, majd a törökök mediterrán terjeszkedésével párhuzamosan sok helyen megismerték, hogy milyen aromás ital készíthető belőle. Az első zsák kávét is  velencei kereskedők szállították olasz földre.  Később pedig egyenesen a velencei Szent Márk téren nyitották meg Itália első kávézóját 1683-ban.  A kávézók gyorsan elterjedtek,  kialakult a kávéfogyasztás kultusza és annyira fontos találkozóhelyekké váltak a kávézók, hogy falaik között a társadalom legkülönfélébb emberei találkoztak egymással, beszélgettek  és gyakran ott intézték az ügyeiket is.

 Az olasz kávé titkai

  Közismert tény, hogy az olaszok mekkora figyelemmel állítják össze a különféle kávékeverékeiket és az egyéb hozzávalókat, mielőtt hozzáfognának a kedvenc kávéfjuk elkészítéséhez. Azt viszont jóval kevesebben tudják, hogy a sokak által ismert és szeretett kávéitalok zöme Olaszország legfontosabb kávékikötőjéből Triesztből terjedt el, ahol a kávéipar számos feldolgozóüzeme is működik. A finom kávékat pedig  azért hívják olasznak, mert értő olasz szakemberek választják ki, keverik össze, pörkölik, majd  csomagolják. Az olasz kávék pörkölési erőssége eltér  egymástól, a legtöbbnek saját neve is van. Ilyen elnevezés a franciás, a bécsi, a hamburgi, valamint az olaszos pörkölés is. 

  Szintén olasz találmány a mostanra az egész világon ismertté vált kávékészítési mód is, ami során  forró vizet magas nyomással átvezetnek a finoman pörkölt kávészemekből finomra őrölt kávéörleményen keresztül. Az olaszok már a XVII. században szívesen kávézgattak, de a mai olasz kávénak világhírt szerző gőzös teknikát csak az 1860-as években dolgozták ki. Akkoriban  a nápolyi és a milánói módszer is elterjedt volt: Nápolyban a duplatartályos kávéfőzőt a tűzre tétették és felforralták a vizet, ezután átfordítottákk a főzőedényt és a forró víz keresztül folyt az őrleményen. A milánói főzőkben viszont alul forrt fel a víz, ami forralás közben gőzzé vált és egy szűrön felszökött, miközben kioldotta a felette elhelyezett őrleményből a finom kávéízt. Az igazi áttörést az eszpresszógépek elterjedése jelentette, amikor már nem csak otthonra terveztek kávéfőzőket. Ezekben a gépekben ugyanis már eleve nagy nyomású gőzt vezettek át a kávéörleményen.  Az első gépi, egyszerre több vendéget is gyorsan kiszolgálni képes presszókávéfőző feltalálójának nevét  nem ismerik, de egy milánói kávéfőző-manufaktúra tulajdonosának, Luigi Bezzerának tulajdonítják a presszókávé kimunkálását.  Bezzera a mai eszpresszógépek ősét 1901-ben szabadalmaztatta. Masinája egy nagyobbacska vízforralós kazánból, több párhuzamos kifolyócsapból, valamint az azokhoz vezető zárt csőrendszerből állt. A csapokhoz különböző méretű cserélhető szűrők tartoztak, és a forró vizet a nyomás préselte át a szűrőbe tömött kávéőrleményen. Biztonsági okokból a gépben keletkező nyomást nyomásmérő és biztonsági szelep is kontrollálta..

  Az olasz mondás szerint a jó kávé sötét mint az éjszaka, édes mint a szerelem és forró mint a pokol.  Íme  bemutatjuk, hogy milyen kávé különlegességek a legkedveltebbek Olaszországban és mik az egyes régiók specialitásai ?

  Fontos tudni, hogy az olasz kávék választéka rendkívül gazdag. Sok cég franciás jellegű pörköléssel dolgozik  ( ilyen pl.a 120 éves firenzei Caffé Manaresi manufaktúra), a közepesen erős pörkölésű ( Epos Caffé Szicíliában) de például Nápolyban a sötétbarna szín számos árnyalatában pörkölik a zamatosan erős ízhatású kávékat.  ( Pl. Caffé Barbaro ill. Caffé Borbone ) .

   Ha valaki Olaszországba utazik és fel szeretné keresni a kávézáshoz köthető legfontosabb helyszíneket, íme egy fontos segítség. Ezen a  térképen minden minőségi kávéhoz kapcsolódó kávézó, pörkölő és oktatóközpont feltüntetésre került.

 A legkedveltebb olasz kávétípusok:

 Un caffè: Igazi méregerős presszó kávé. 

Caffè macchiato caldo: Eszpresszó kávé kevés  meleg tejjel. 

Caffè macchiato freddo: Eszpresszó kávé kevés hideg tejjel.

Caffè decaffeinato: Koffeinmentes kávé.

Caffé d’orzo: Árpakávé vagyis pótkávé.

Caffè corretto: Főleg északon isszák a grappával vagy  más alkoholos itallal (rum, whisky) „feljavított” kávét.

Caffè doppio: két presszó kávé egyben.

Caffè lungo: Hosszú kávé, vagyis a normál eszpresszó, hosszú változata.

Caffè ristretto: Extra rövid kávé 20 ml sűrűbb és erősebb mint a  presszó kávék. 

Caffè shakerato: Kávé, cukor és jég shakerben összerázva, melynek eredménye egy finom, lágy, habos kávé.

Cappuccino: A nagy klasszikus, a felgőzölt tejhabbal készített kávé.  

Latte macchiato: Sok tej pici kávéval, vagyis tejeskávé.

Caffè e latte:  Presszó kávé nagy pohárban tőbb felgőzölt tejjel mint cappuccinonál.