A régi krónikák szerint, Szent Volodimir kijevi fejedelem a káprázatosan díszes bizánci templomokkal és szertartásokkal, mennyei énekkel elvarázsolva választotta az ortodox (pravoszláv) kereszténységet Rusz nevű államának, a mai Ukrajna elődjének. Volodimir fejedelem 988-ban keresztelte meg Kijevet. Az itteni pravoszláv egyház több mint ezeréves története nem volt egyszerű: előbb a tatár, utána a litván, a lengyel uralom és végül a szovjet valláselleni hadjárat alatt majdnem láthatatlanná vált, de az elmúlt néhány évtizedben visszanyerte az eredeti pompáját. Különösen, ha az ünnepekről, főként a Húsvétról van szó.

  Az ukrán nép egyébként nem túlságosan vallásos. Az ország nyugati részén többet járnak templomba, jobban betartják a szabályokat, de a Kijev környékén lakóknak a Karácsony, a Vízkereszt, a Virágvasárnap, a Húsvét inkább szép hagyomány. A Húsvét különösen népes – az idén, a karantén ellenére is meglepően sokan mentek templomba. Idősek, fiatalok. Nők – akiknek a fejkötő még kötelező (bár ez nem az ukrán, hanem inkább az orosz egyházra jellemző szabály), szoknya viszont már nem, férfiak – sapka nélkül (jó, hogy az idén késői a Húsvét, nincs hideg). Egyedül, családostul - csinos terítőkkel letakart kosárkákkal a kezükben. Vannak olyanok, akik bemennek misére, de többen inkább a templom udvarában maradnak. Felsorakoznak, földre teszik a kosárkákat, felhajtják a terítőket – lám itt van a húsvéti ételek sokasága! A „kötelező program” a pászka (amit kalácsnak szoktak fordítani, de ízre az inkább kuglóf), és a festett/hímes tojás, só, valamilyen hús és/vagy kolbászféle, ezen kívül túrós pászka, torma… A pászka egyébként olyan fontos dolog, hogy kisebb városokban pár nappal Húsvét előtt már nem is lehet kapni sima kenyeret: a kenyérgyárak teljes egészében a pászkasütésre állnak át. Manapság általában fehérmázzal, színes cukorszórással díszítik őket, én pedig tésztából gyúrt keresztet, mérettől függően – ha elférnek - „kacsákat”, leveleket formálok a tetejére és cukros tojássárgájával kenem be. A nagymamám és az anyukám is így csinálták.

   Nos, térjünk vissza a templom udvarába. A templomból kijön a pap – arany szegélyekkel díszített piros öltözetben – és a sor mentén haladva bőkezűen öntözi szentelt vízzel a népet, a kosarak tartalmát, többször vidáman kiabálja „Krisztus Feltámadt”, kellemes ünnepet és jó egészséget kíván, amire a néptől „Valóban feltámadt” és köszönet hangzik…

   Ezt az ünnepi hangulatot – a megszentelt ételekkel együtt – hazaviszik az emberek, hisz ilyenkor az egész család össze szokott gyűlni. Nem vagyok vallásos, a gyerekeim pláne, de a húsvéti reggelire szívesen eljönnek. Dicsérik az anyukámmal együtt sütött pászkámat, örülnek a vöröshagyma héjában és kurkumában festett tojásnak, sok-sok húsnak, sőt, majonézes salátáknak is – majd ledolgozzák a konditeremben a kalóriafelesleget…

Szerző&fotók : Kabish Szvetlána