Egy friss helyi felmérés szerint, az ukránok a Karácsonyt tartják első számú ünnepnek – de a december 25-i, Gregoriánus naptár szerinti, ”nyugati” Karácsony meg se közelíti Ukrajnában a hagyományos, január 7-re eső ünnepelt ortodox (pravoszláv) Karácsony népszerűségét. Az utóbbiról a magyar neten viszonylag sok bejegyzés található, nem is részletezem.

   A Karácsony mindenütt az újév beharangozója – miért is lenne ez másképp a Julianus naptár szerint? Így a január 6-i pravoszláv Szentestét január 13-án még nagyobb kuriózumnak látszó „ó újév” köszöntése követi. A meghitt és visszafogott (még böjtös) Szentestével szemben a január 13-i estét „Scsedrij vecsir”-nek, azaz bőséges estének hívjak. Az valóban bőséges: hús (lehetőség szerint - sült malac), hurka, kolbász, kocsonya, hajdinalisztből gyúrt, krumplis-szalonnás derelye, túrós palacsinta és még sok-sok tömény finomság az asztalon otthon, jelmezes vigasságok kint az utcán, jóslások… 

  Ilyen a Malanka – az ezeréves pogány gyökereket magában rejlő keresztény ünnep. Mert az ókori szláv hiedelmek szerint, a Lada nevű szerelem istennőjének  és a Lád nevű harmónia istennek a lányát, Milankát (Malankát) Vaszil vitéz megmentette a gonosz sárkánytól és feleségül vette…más szóval Malanka és Vaszil a kereszténység előtti Hold és Nap szimbólumai. Később a keresztények az egyik római apáca nevéhez kötötték ezt az ünnepet, más értelmet adtak neki, de a Hold és Nap megünneplése nekem sokkal szimpatikusabb.

Malanka szerepét mindig fiatal férfi játsza el

forrás: pyrohiv Ukrán nemzeti népi építészeti és néprajzi múzeum

  A szent- és a „bőséges” esti vacsorának közös és egyben a legfontosabb étele a „kutyÁ”. Hangsúlyozom, hogy a hangsúly az Á betűn van – semmi köze az ebhez! A kutyÁ nem más, mint kása: kölesből, rizsből is főzik, nálam viszont az igazi - búzából - szokott lenni. Ez tulajdonképpen rituális étel: a főszerepe a felmenőink felé kimutatott tisztelet. Hisszük, hogy ilyenkor az elhunyt felmenőink szellemei is ellátogatnak hozzánk – ezért a maradékot az asztalon hagyjuk. Egyébként az ukránok mindig szerették az édes ízeket – ezért, és szintén a felmenők tiszteletére – a kutyÁ édes: teszünk bele mazsolát, mézet, diót, mákot, ráadásul aszalt, szárított gyümölcsökből készített, szintén édes kompótot iszunk mellé. A kutyÁ kötelező program: szereted vagy nem, de legalább egy kiskanállal illik belőle venni. Számomra ez nem gond: nagyon szeretem és az egészet egyedül is megenném. Különösen ízletes a „bőséges esti” kutyÁ, mert az alapfinomságokon kívül, vaj vagy tejszín is kerül bele.

  Ünnepi forgatag - nemcsak a fővárosi skanzenben, hanem több vidéki helyen, faluban is lehet azt látni.

forrás: pyrohiv ukrán nemzeti népi építészeti és néprajzi múzeumkéntmúzeum

  Manapság ez a különleges étel évente csak három alkalommal, a január 6-i szentestén, a január 13-i Malankán és a Julianus-naptár szerint, január 19-re eső Vízkereszten kerül az asztalra. Az utóbbi, megint böjtös, "sovány", szó szerint „éhes” változatban készül, de a Vízkereszt nem is róla, hanem más szép hagyományokról ismert. Erről majd később, most pedig.

 - Boldog új évet mindenkinek - a szláv hagyományok szerint is :-)

Szerző: Kabish Szvetlána idegenvezető