Pihenésünk második napján Kopert tűztük ki célul, ami a Velencei Köztársaság több, mint 500 éves irányítása során egy igazi velencei hangulatú várossá fejlődött. Napjainkban az olasz határtól mindössze 5 km-re lévő Koper városa számít Szlovénia legfőbb kikötőjének.
Magát a várost a görögök alapították, majd a rómaiak is megvetették itt a lábukat. Az óvárosi rész akkor még szigetként létezett, melyet abban az időben Caprea-nak hívtak, azaz a kecskék szigetének. A XIII. században a Velencei Köztársaság fennhatósága alá tartozott ez a stratégiailag fontos sziget. Több, mint 500 éves igazgatásuk alatt, igazi velencei hangulatú várossá fejlődött. A XVIII. században előbb az osztrák Habsburgok, majd az első Világháború után az Olaszok kezébe, végül 1945 után, amíg meg nem született az önálló Szlovénia, Jugoszlávia része volt. Jelentősége a szomszédos Trieszt kiépülése és hatalmas kikötője megépülése után rohamosan hanyatlott.
Az óvárosi része, az ódon épületekkel és kialakításával velencei hangulatot áraszt. Már csak azért is, mert minden tábla és kiírás olaszul is fel van tüntetve, mivel Szlovénia legnagyobb olasz közössége Koperben lakik.
Borzalmas meleg napunk volt, amikor ott voltunk. Gondoltuk, hogy megmártózunk egyet a tengerben, de sajnos elment a kedvünk, mivel a „strand” a kikötő mellett helyezkedik el. Sajnos a víz tisztaságán is meglátszik ez az elhelyezkedés. Ennek okán lemondtunk a csobbanásról. Inkább úgy gondoltuk, hogy felfedezzük az óvárost.
A Prétori Palota volt az első, amit szemügyre vettünk. Koper főterén helyezkedik el, az 1200 évek közepén építették, sokáig innen irányították a várost, homlokzatát számos szobor és címer díszíti. Az épülettel szemben egy velencei gótikus stílusban felépített Loggia helyezkedik el. Tőle jobbra pedig a Mária mennybevitele székesegyház, melynek 36 méter magas tornyába néhány euróért fel is lehet menni. Innen indulnak keskeny kis sétáló utcák, melyek a nagy hőségben is enyhülést hoznak az arra sétálóknak.
Az óvárosi részt néhány óra alatt körbe lehet járni, így mi kora délután már indultunk is Triesztbe, mely nem egész 25 km-re található. Személy szerint nagyon szeretem Triesztet, sok szép emlék köt hozzá. A mólónál parkoltuk le kocsinkat, mert innen könnyen és gyorsan bejárható a belvárosi rész. A mólóval szemben helyezkedik el Trieszt legnagyobb és talán legszebb tere a Piazza Unita d’Italia. A teret a századfordulóban épült paloták veszik körbe, ahonnan a kilátás a tengerre pazar.
Évek óta szeretnék eljutni a Miramare-kastélyba, de sajnos akkor sem sikerült megnéznem belülről az épületet. Helyette a másik kedvenc helyemre sétáltunk, ami a térhez nagyon közel esik a Canal Grandera. Ez egy mesterséges kikötő volt, melyet 1756-ban építettek. Mai napig rengeteg kis csónak és vitorláshajó horgonyzik itt. A kikötő végén pedig egy remek kis piac is helyet kapott. Nagyon szeretem ezt a környéket, így be is ültünk egy kávézóba, ahol remek kilátás nyílt a kikötőre és a szebbnél szebb épületekre.
Naplemente után kisétáltunk a mólóra, megnézni a hatalmas világítótorony fényét, mely utat mutat az este hazaérkező halászhajóknak. Leültünk egy padra és csak néztük a tengert, hallgattuk a morajlását és figyeltük a vissza szállingózó vitorlásokat és hajókat. Remek nap volt, csodás látnivalókkal és elmondhattuk, hogy bejártuk két ország legnagyobb kikötőit is.
Szerző&fotók: Hajdu-Felső Bernadett
Facebook Oldalunk
Facebook Csoportunk