Magyarország legnagyobb néprajzi múzeuma hosszú évtizedek óta nyűgözi le az odalátogatókat változatos kiállításaival és felépített tájegységeivel. Ez a szentendrei skanzem.
A hivatalos nevén Szentendrei Szabadtéri Néprajzi Múzeumként hívott, 1967-ben alapított gyűjtemény mára már Magyarország egyik legkedveltebb múzeumává vált. Szentendre nyugati részén fekszik, közel a Lajos-forráshoz és a Dömör-kapuhoz, ahol egy 46 hektáros területen fekszik.
Története
1958-ban vetődött fel egy szabadtéri múzeum létesítése Szentendrén. Az akkori elképzelések szerint nem különálló múzeum lett volna, hanem csupán a Néprajzi Múzeum egyik vidéki kirendeltsége. Több jelentős épület 1968-ban került megépítésre, és az azóta is több felújításon átesett múzeum részletes műszaki, történelmi és néprajzi ismeretekkel várja a vendégeit.
A múzeum csak 1974-ben kapott költségvetési keretet, aminek köszönhetően ekkor május 31-én lett látogatható az egyik első – bár csak részlegesen kész – tájegység, ami nem mellesleg a Felső-Tisza vidékét mintázta meg. A múzeum 1981-től hivatalos kutatóhellyé vált, és 1998-ban érte el az elképesztő, 40000 műtárgyas készletet.
Ma a Skanzenben 400 épület felel azért, hogy az odalátogatók a lehető legjobb élményben részesüljenek, 10 néprajzi tájegység bemutatásán keresztül. A történelmi korszak, amivel a múzeum is foglakozik az a 150 év, ami nagyjából 1775 és 1925 között zajlott. A hely az emberek építészetére, társadalmára, lakáskultúrájára és életmódjára fordít figyelmet. Az itt látható épületek egy része eredeti anyagból készült, de egy részük az utóbbi húsz, harminc évben került rekonstruálásra. (2012-ben érkezett meg egy újkori panzió egyenesen az Amerikai Egyesült Államokból, ami akkoriban az egyik kiemelt látványossága volt a Skanzennek)
Jelenleg 8 tájegység kiállítását lehet megtekinteni:
- Felső-Tiszavidék (udvar, malom, református templom)
- Alföldi mezőváros (fogadók, lakóházak és fazekasműhely)
- Kisalföld (porták, kápolna és külső kemencék)
- Bakony, Balaton-felvidék (lakóházak, tűzoltó szertár és vallási helyek)
- Nyugat-Dunántúl (Udvarok, kovácsműhely, borospince)
- Dél-Dunántúl (lakóházak)
- Észak-magyarországi falu (jellegzetes pinceházak és lakóházak)
- Felföldi mezőváros (kereskedőház, szőlőskert és porták)
Facebook Oldalunk
Facebook Csoportunk