A Csontváry Múzeum az a hely, ahová Pécsett minden évben már-már rituális módon elzarándokolok. Mindig újabb és újabb meglepő részleteket fedezek fel rajtuk, valamint nagyon tetszik az a technika és a vibráló színkavalkád, amelyet a némelyek szerint titokzatos, mások szerint viszont minimum hóbortos festő nagyszabású képein alkalmazott. Akármi is legyen a véleményünk róla, az tény, hogy Csontváry Kosztka Tivadar az egyik legellentmondásosabb festője volt a magyar festőművészetnek, titkait és világlátását pedig legjobban festményein keresztül ismerhetjük meg.

Pécs második legismertebb tere, a neoromán pécsi székesegyház és az UNESCO világörökség részét képező Cella Septichora előterében található, fás-virágos, szökőkutakkal díszített Szent István tér déli részén, a nagymúltú Leőwey gimnázium mellett helyezkedik el a néhány esztendeje teljes homlokzatfelújításon átesett Csontváry Múzeum impozáns épülete. Érdemes gyalog érkezni, mert a környéken nehézkes a parkolás. Ha egyébként is városnéző túrán lennénk, a legegyszerűbb, ha a Széchenyi tér felől sétálunk át a Szent István térre.

Az 1973 óta létező kiállítás az épület emeleti nagytermében került kialakításra. A híres felvidéki művész képei csak a véletlennek köszönhetően kerülték el a megsemmisülést, amely Gerlóczy Gedeon építésznek volt köszönhető, aki felismerte a képek rendkívüli értékét – szemben a művész rokonaival, akik pusztán a vásznakat akarták kocsiponyvaként értékesíteni. A képgyűjtemény az építész közreműködése folytán került éppen Pécsre. Nagy szerencsére, mivel alapból is rajongok a 19. század második felének, illetve a 20. század elejének impresszionista és expresszionista alkotóiért, hát még Csontváry-Kosztka Tivadarnak (1853-1919) a posztexpresszionizmus szinte valamennyi ágát felölelő alkotásaiért! Csontváry egyébként ebben is egyedit alkotott, mert bár a képek keletkezési ideje és az ecsetkezelés ugyan ebbe a stílusirányzatba tartozik, a festő képeit olyan egyedi színek, témák és perspektívák jellemzik, amelyekről még tán a laikusok számára is azonnal felismerhetővé válik egy Csontváry-kép. A festmények egyébként rendre megdönti az árverési rekordokat, legutóbb szintén egy Csontváry-alkotás, „A titokzatos sziget” nevű festménycserélt gazdát – potom 460 millió forintért.

A különcnek tartott művész (saját korában férfi létére pacifista és vegetáriánus volt, nem ivott és nem dohányzott, élete vége felé pedig – valószínűleg a meg nem értettség és a magány hatására - egyre inkább prófétának képzelte magát) képeiben (szerintem) sokkal több van, mint amit a „Magányos Cédrus” című műve alapján első benyomásra gondolnánk róla. Grandiózus méretű, különleges témákat és tájakat bemutató festményein maga által kikevert vibráló színek, valamint élénk fény-árnyék hatás teszik szinte elevenné a látottakat. A 41 évesen festeni kezdő, addig patikáriusként dolgozó művész életműve több szakaszra osztható: a századfordulóig művészetét a tanulmányok és a portrék készítése jellemezték, később tért át a különleges, általa egyszerűen csak „napútnak” titulált szimbolikát hordozó tájképek festésére. A sokat utazgató művész több festményének témája ekkoriban a Közel-Keletre, illetve a mediterrán vidékekre jellemző életérzés megragadása. Kései képein jellegzetes téma a bibliai események, a múlt iránti nosztalgia, illetve a magány metaforikus ábrázolása. Bár külföldön már életében is elismerték munkásságát, Magyarországon életében nem tett szert népszerűségre.

Csontváry képeinek méretei a hagyományos méretektől egészen a falat betakaró méretekig terjedhetnek. Mindezen felül szinte mindegyik festményben van egyfajta furcsa és talán kissé nyugtalanító titokzatosság is. Talán ez utóbbi miatt érzek rá késztetést, hogy időről-időre visszatérjek a múzeumba és újra megcsodálhassam a napút festőjének lenyűgöző munkáit. A fentebb már említett, az elhagyatottságot szimbolizáló „Magányos cédrus” mellett a múzeumban megtekinthetjük egyebek mellett a nagyszabású, a sárga különböző árnyalataival operáló „Baalbek”, a különleges színeket mutató „Római híd Mosztarban”, a bibliai témájú „Mária kútja Názáretben”,a fény és árnyék ellentétét ábrázoló „Tarpatak a Tátrában”, illetve az egyik személyes kedvencemet, a „Kocsizás újholdnál Athénban” nevű festményeket is.

Booking.com

Készítette: Méhes Judit         Fotók: Saját