„Aki nem látta Granadát, az nem látott semmit”, tartja a főleg az utóbbi években elterjedt mondás az egyik legszebb spanyolországi tartományról.

A városban található kulturális értékek azért is különösen értékesek, mivel a jelenlegi katolikus és a több évszázadon keresztül a terület felett uralkodó iszlám örökségek szinte tökéletes harmóniában maradtak meg egymás mellett. A leghíresebb, iszlám uralomhoz köthető műemlék az Alhambra, ami egy több épületegyüttesből álló palotaerőd és egy város feletti magaslaton helyezkedik el. A Sabika dombon található mór erőd 1984 óta büszkélkedhet azzal, hogy az UNESCO világörökségi listáján van helye.

Az erőd neve az al-hamra szóból eredetezhető, ami tükörfordításban vöröst jelent, régebben Kaszr al-Hamrának hívták, ami „Vörös erődöt” jelent. Az Alhambra dombja a város felé kifejezetten meredek, de a másik oldalon csak egy kellemesebb lankás emelkedővel kell számolnunk. Az épület alapjait a mórok fektették le, de a jelenlegi állapotáért sok keresztény is áldozatot hozott. 1223-ban kezdték el a Naszrida uralkodók a palota építését, majd ezt a spanyol királyok is folytatták a mórok kiűzése után.

V. Károly német-római császárnak annyira megtetszett az erőd, hogy még be is költözött egy ideig és egy plusz palotával is kibővítette. És itt ér össze az iszlám és a keresztény építészet és stílus, ugyanis az alapokat a móroknál kell keresni, de aztán a végső simításokat és a keresztény motívumok elhelyezését a spanyolok végezték. Sokakat az ejt rabul az erőddel kapcsolatban, hogy 27 toronnyal és bejárható várfallal rendelkezik.

Több más iszlám épülethez hasonlóan, az Albahamra is több funkciót töltött be, ennek köszönhetően mindennek van egy külön terme

• a bíráskodás termmirtusz
• e (Mexuar)
• a királyi rezidencia (Szeráj vagy Diván)
• a női lakosztály (Hárem)

A három palotát (Mexuar, Comares, Oroszlános) központi udvarok kötik össze, amik után belső termek következnek. A Comares-palota legszebb része a Mirtusz udvar, ahol egy tó található kis mirtusz virágokkal övezve.