Kitaláljátok melyik híres magyar eredetű nagyvárosról fogok írni? (természetesen néhány kedvenc képemmel is a segítségetekre leszek, ha a macskakörmös címből még nem sikerült kitalálni). 

  Tehát akkor in medias res, vagyis a dolgok közepébe vágva a századfordulón innen indult el a magyar irodalom reneszánsza. A szalonokban merész, új verseket szavaltak, a város szellemi élete friss volt és haladó. Ekkortájt született meg a „Körösparti Páris” elnevezés is róla. Szülővárosom megyei jogú város a Partiumban, Bihar vármegye központja és Erdély kapuja is egyben. S hogy miért is érdemes meglátogatni?

 Főutcáján lépten-nyomon, szebbnél-szebb palotákkal – pl. Rimanóczy, Apolló, Moskovits, Stern, Ulmann, Sztarill, Deutsch,Füchsl, Polynár ház, stb. - találkozhatunk. Nekem a legkedvencem közülük a szecessziós stílusban épült Fekete-Sas Palota.

  Ez egy hatalmas épületkomplexum a városom szívében, a Szt. László templom, a Városháza, a Görögkatolikus Püspöki Palota (már ami megmaradt belőle) és természetesen közvetlen a Körös-part mellett. Csak egy híd választja el a főutcától is.

  A Fekete-Sas Palota helyén eredetileg a Sas-Fogadó állt és úgy hírlik, hogy 1798. augusztus 26-án itt tartották az első magyar hivatásos színielőadást. Komor Marcell és Jakab Dezső tervei alapján 1907-1909 között épült meg a mostani épületegyüttes, mely társasházaknak, üzleteknek, vendéglátóegységeknek, bábszínháznak ad otthont. 3 bejárata is van, érdemes besétálni az egyiken, pl. ha javasolhatom szülővárosom egyik jelképes, gyönyörű óriás mozaikos, fekete sast is ábrázoló ólomüvegablaka (a helyi Neumann Károly üvegműhelyében készült) alatti részt, mert így betekintést nyerhettek a Fekete-Sas passzázsra is, amely szintén páratlan a maga nemében.

  A már említett Görögkatolikus Püspöki Palota is a Szent László téren kapott helyett.   Rimanóczy Kálmán építette eklektikus stílusban. Gyermekkoromban sokat jártam ide olvasni, mert jó ideig könyvtárként működött. Az épület nem csak kívülről, de belülről is nagyon szép volt, még emlékszem a hangulatosan recsegő vastag falépcsőkre és fakorlátokra, valamint a díszes óriáscsillárra a fejem fölött, miközben kaptattam felfele. Sajnos ez a gyönyörű épület 2018-ban a tűz martalékává vált.. így most nagy becsben tartom azokat a már szinte „porosodó” képeimet, amiket még a fénykorában készítettem az épületről.

  Ha meghalljátok az EMKE nevet a városommal kapcsolatban, biztos beugrik róla Ady Endre neve, akinek ez volt a kedvenc kávéháza és aki hallhatatlan múzsájával Lédával is itt találkozott. A ma már Astoria szállodaként és étteremként működő palotát Sztarill Ferenc építette neogótikus és szecessziós stílusban. Azt kell még tudni róla, hogy 1908-ban itt alakult meg a „Holnap” Irodalmi Társaság.

  2012-ben ennek emlékére az Ady Endre Líceum előtt állították fel Deák Árpád munkáját, ami a „Holnaposok” szoborcsoportját ábrázolja, úgy mint: Ady Endre, Juhász Gyula, Emőd Tamás és Dutka Ákos. Ez egy olyan alkotás, ami közé be is lehet ülni, mert egy ötödik szék is helyet kapott köztük. Közvetlen mellettük láthatjátok a gyönyörű (eklektikus-neoreneszánsz-és klasszicista stílusú)  Szigligeti Ede Színházat. Fiatalkoromban én is gyakran megfordultam itt és máig szívesen emlékezek vissza a színházba járós időszakomra.