Épphogy átlépjük Ártándnál a határt, máris  az egyik legjelentősebb erdélyi magyar városba érkezünk, ahol egymást érik a magyar történelmi múlt emlékei.

   Ha dióhéjban összefoglalhatnánk a történetét, akkor annyit kell elmondanunk róla, hogy a valamikor a 11. század folyamán létrejött város fejlődése akkor indult meg igazán, amikor I. László megalapította a bihari püspökséget, akit a hagyomány szerint később itt is temettek el. A város a török hódoltság ideje alatt többször is gazdát cserélt, de csak 1692-ben szűnt meg Nagyváradon a török uralom. 1920-ban, a trianoni békeszerződés nyomán került Romániához.

   Nagyvárad számos látnivalót tartogat azok számára, akik érdeklődnek az erdélyi magyar műemlékek iránt. A szemlélődésünket érdemes rögtön a város szívében fekvő nagyváradi Várral kezdeni, melynek eredetije ugyan a tatárjárás során elpusztult, viszont a 16. században az olasz reneszánsz építészet jegyében újjáépítették és a korban jellemző, ma ámulatra késztető, csillag alakzatú erődrendszerrel vették körül. A 19. század folyamán a vár építészeti állaga fokozatosan hanyatlott, csak a közelmúltban sikerült végre felújítani, ekkor viszont a Vármúzeum és a Várostörténeti múzeum mellett kialakításra került benne egy Kenyérmúzeum, egy Kőtár, de egy érdekes gasztronómiai kiállítás is.

   Ha Nagyvárad impozáns műemlékeiről van szó, a Sebes-Köröstől északra eső barokk városrészben kihagyhatatlan látnivaló a város jelképének számító, basilica minor rangot viselő Római Katolikus Székesegyház, amely egyben Románia legnagyobb méretű barokk temploma. Falait vaskói és carrarai márvány borítja és a legenda szerint itt hantolták el I. László királyt, ezért jeles egyházi alkalmakon Szent László hermájával körmenetet is szoktak tartani a székesegyház körül.

  Nagyvárad egy másik közeli emblematikus építménye a késő barokk kor szellemében épült Római Katolikus Püspöki Palota és a Kanonok sor, amelyeket Patachich Ádám nagyváradi püspök utasítására, Hillebrandt tervei nyomán emeltek. A Püspöki Palota előtt álló bronzszobor a városhoz szorosan kötődő I. László királyt ábrázolja (amely szoboralakból egyébként még található egy pár a városban). További jelentős épületek errefelé a Ferdinand Fellner tervezte, eredetileg Szigligeti Ede nevét viselő Nagyváradi Állami Színház, illetve az egykori gazdagságot hirdető Fő utca mentén sorakozó tágas szecessziós stílusú paloták, így az Ullmann-, az Apolló- és a Stern-paloták.   

  A barokk városrésszel szemben, a Sebes-Körös déli partján érdemes megtekinteni a gyönyörű környezetben fekvő, lenyűgöző neobarokk kialakítású Városházát, a patinás Fekete Sas Szállót, ahol a fáma szerint sor került a történelmi Magyarország első hivatalos színielőadására, de a különleges küllemű, keleties hangulatot idéző Görögkatolikus Püspöki Palotát is kár lenne kihagyni. Aki rajong Ady Endre költészetéért, az felkeresheti a költőhöz kapcsolódó Ady Endre Emlékmúzeumot is, amely eredetileg egy általa gyakran látogatott cukrászda volt.

  A fenti látnivalók mellett a város számtalan szoboralkotással is rendelkezik, így ha érdekel a történelmi Magyarország egykori részeinek kultúrája és történelme, biztosan nem csalódunk Nagyváradban!

 Szerző :  Méhes Judit    Fotók:  Bajna Gábor