Jótett helyébe…én így folytatnám: thai recepteket tanulni egy helyitől, tábortüzet rakni az óceán partján, terepjáróval járni Hawaii-t, végig kóstolni Vietnam legjobb fogásait. Túrázni a világ leősibb esőerdejében, belekóstolni Puerto Rico lüktető éjszakáin egy-egy koncertbe, részt venni az Újévi ünnepségen egy meditációs központban. Talán ez utóbbit felesleges is említenem, hisz önmagában a meditációs központban töltött két hét felér egy vagyonnal.
Te mennyit fizetnél ilyen élményekért? Mit szólnál hozzá, ha azt mondanám nem kerül semmibe?
Egyre kevesebben kérnek a turistáknak szánt tucat programokból, és különleges „élmény alapú” utazásokat választanak, ha külföldre látogatnak. Meg tudom érteni. Mert ha az ember már külföldön jár, lásson is valamit, és ne csak a múzeumokból ismerje meg a múltba veszett kultúrát, hanem találkozzon szemtől szembe azzal, ami ma is ízét adja az adott országnak, ahogy a helyiek a mindennapjaikat töltik. Amilyen ott az élet. Lássuk be, hogy ehhez nem elég jókor jó helyen lenni, de időre is szükség van.
Jó pár éve történt egy olaszországi ifjúsági programon, hogy egy leányzó kivált a társaságból, amikor városnézésre indulunk. Azt mondta, hogy amikor kevés ideje van, nem szeret látványosságról múzeumra rohangálni, mert a nap végén úgy érzi semmit sem látott a városból.
- Mi csinálsz akkor ma? – kérdeztem.
- Beülök abba a kávézóba, ahol a legtöbb olasz ül. Megebédelek ott, ahol a helyiek esznek. Sétálok egyet a parton, hátha beszélgetésbe elegyedek valakivel. Élvezem a várost.
Választás elé kerültem, hiszen nagyon érdekelt a helyi kávézó, az ételek, és tolmácsom is lett volna az olasz beszélgetésekhez, de egy oldalnyi listánk volt a látványosságokról is aznapra. Aznap a lista mellett döntöttem, a mai eszemmel inkább élvezném a várost. Itt hoznám be a manapság szintén divatos „slow travel”, azaz lassú utazás fogalmát a gondolatmenetbe, hiszen valóban nem lehet átérezni a helyi atmoszférát úgy, ha az ember csak pipálgatja a látnivalók listáját és közben elfelejt megállni. De ha élményre is vágyunk, és több időt is töltenénk egy térségben, mint egy hosszú hétvége vagy egy egyhetes nyaralás, akkor vagy jó magas fizetésre, vagy egy kis önzetlenségre van szükségünk. Nekünk az utóbbiból volt elég egy tíz hónapos utazásra.
Hogy tudtuk ötvözni az élményalapú utazást a „slow travel” elméletével úgy, hogy nem dúskáltunk a pénzben? Egyszerűen önkéntesnek álltunk. Az egyre népszerűbb utazási forma a mi szívünket is rabul ejtette. Hogyan kell ezt elképzelni? Dolgoztunk Chiang Mai-ban kilakoltatás előtt álló pár épülő házán, Buddhista szerzetesek közt egy meditációs központban, beteg gyermeküket ápoló családnál egy vendégházban Vietnam egyik szigetén, és farmon is Hawaii-n. Vakoltunk sárral házakat Lombokon, szigeteltünk Maria hurrikán által megtépázott tetőket Puerto Rico-n, és építettünk piton-biztos csirkeólat is az Ausztrál esőerdőben, miközben bejártuk a bakancslistás nevezetességeket is. Az elv egyszerű, meghatározott napi munkáért cserébe, szállást és ellátást kap az önkéntes. Ám az önzetlenség és segíteni akarás a mi esetünkben nem csupán ennyit kamatozott.
A Buddhista szerzetesek között sokat tanultunk a karmáról, az akció-reakció elméletéről. Az elmélet az utunk során beigazolódott. Pusztán egy kis munkáért, segítségért cserébe olyan szeretetet, hálát, barátságokat kaptunk, ami felülmúl bármilyen turistaprogramot. Olyan élményekkel ajándékoztak meg bennünket házigazdáink, amit sosem tudtunk volna megfizetni. Olyan helyeket mutattak meg nekünk, amelyek tényleg ismeretlenek a turisták előtt. Olyan fogásokat kóstoltattak velünk, amilyet egyik étteremben sem kaptunk volna meg. Beavattak az életükbe, szokásaikba, kultúrájukba, ünnepeikbe. Az önkéntes programok segítségével megéreztük azt, hogy milyen érzés otthon lenni, családra lelni a világ túloldalán. Ráadásul az ember minél többet ad, annál többet kap, és ez egy véget nem érő körforgás.
Önkéntes élményeinkről, a megismert emberekről, helyzeteinkről napestig tudnék mesélni, így inkább papírra vetettem, és bízom benne, hogy számodra is inspirációt nyújt egy ilyen, vagy legalább is egy hasonló utazáshoz.
A könyv linkje: https://burntogo.com/konyv/
Szerző&fotók: Szentesi Dóra
Facebook Oldalunk
Facebook Csoportunk