Az afrikai homoksivatagok emléke ugrott be, csupán itt nem voltak lassú léptű tevekaravánok vagy távolban felsejlő oázis, mindössze a végtelen, több hektárnyi hullámzó homok és néhány erre tévedt sirály. Expedícióra indultam a dűnék között, melyek akár 42 méter magasak is lehetnek. Folyamatosan vándorolnak a parkban, ahogy a szél mozgatja őket évente akár 2-10 métert is oldalazva. Bizonyos dűnés területek el vannak kerítve, nehogy belerondítsunk – mi turisták – a homok dolgába. Ottjártamkor épp nyár közepe volt (2018), és mégis, aznap a ,,sivatag” kihalt volt, kietlen, látogatók nélküli, tehát tökéletes!

---

---

  A dűnék közti völgyben kisétáltam a Balti-tenger partjára, amely partvonal 32,5 kilométeren keresztül követi a parkot. Egészen addig haladtam felfelé a parton, míg nem bukott le a nap a horizonton és nem fújta tele a szememet homokkal a tenger felől fújó szél.

---

                                  Szerző és fotók: Szikszai Anna, a Világgá mentem, majd jövök blog írója