Nálunk kevesen hallottak a Via Francigena nevű ősi zarándokútról, ami az angliai Canterbury székesegyházból vezetett Franciaországon és Svájcon keresztül Rómába, majd továbbhaladva a dél- olaszországi Pugliába, ahonnét a Szentföldre futottak ki a hajók.

  A Via Francigena  az angliai Canterbury-től kiinduló ősi zarándokút, amely az itáliai városokat az Alpokon túli területekkel, a mai Franciaország, illetve az egykori Frank birodalom térségaivel kapcsolta össze. A nagyjából 80 szakaszból álló  Via Francigena  középkori zarándokútjának teljes útvonala kb. 1700 km hosszúságú. Az út főbb állomásai: Canterbury, Calais, Bruay, Arras, Reims, Châlons-sur-Marne, Bar-sur-Aube, Besançon, Pontarlier, Losanna, Gran San Bernardo, Aosta, Ivrea, Santhià, Vercelli, Pavia (alternatív útvonal Bobbio felé), Piacenza, Fiorenzuola d'Arda, Fidenza, (alternatív útvonal Parma felé), Fornovo di Taro, Pontremoli, Aulla, Luni, Lucca, Porcari, Altopascio, San Genesio, San Gimignano, Siena, San Quirico d'Orcia, Bolsena, Viterbo, Sutri, Roma.

   A keresztény zarándokúton az elmúlt évszázadokbann  Krisztus követői mellett sokan kiváncsiságból vagy munkát keresve indultak el, viszont jó alkalmat biztosított arra, hogy jobban megismerjék a kereszténység szent helyeit  és  azokat az eseményeket, amikről az evangélium szólt  illetve a szent hagyományok útján szereztek tudomást.   Az első dokumentum, ahol leírták a Via Francigena állomásait 990-ből származik és Canterbury érseke, a „komoly” jelzővel illetett Sigeric írta le. Az érsek akkor  Canterburyből zarándokolt el Rómába, hogy XV. János pápa kezéből átvegyen egy palliumot Szent Péter utódjának kezéből.

  Miután visszatért hazájába egy kódexben felsorolta zarándokútja egyes állomásait. A zarándokútat a középkorban egyre többen járták végig, a zarándokok általában naponta kb. 20-25 km-t gyalogoltak Róma felé, hogy eljuthassanak a Katolikus Egyház központjába.   A középkorban a keresztények gyakran csoportokban indultak el, és magukkal vitték a zarándoklatuk főbb jelképeit is. ( egy fésűskagylót Santiago de Compostela-ba, egy keresztet Jeruzsálembe, valamint egy kulcsot Rómába).  Az útvonal mentén  már akkor is  működött egyfajta turisztikai piac. Voltak fogadók és virágzott a kereskedelem is. 

---

  A modern időkben az útvonalat ismét felfedezték maguknak a zarándokok. Elsőként 1985-ben Giovanni Caselli firenzei grafikus és művelődéstörténész  fedezte fel ismét az útvonalat Sigeric érsek zarándoklatának írásos emlékei alapján. Az ősi útvonal többször is megváltozott az idők során, több különálló útvonal is létezett. Ezeket befolyásolták a kereskedelmi és  utazási lehetőségek  és a zarándokok igényei, az időjárási változások vagy az aktuális politikai helyzet is.  Ennek megfelelően,  a Via Francigena  útvonala inkább a különböző apátságokat érintette, mint  a nagyobb városokat.

Napjaink zarándokai most is Sigeric nyomdokain indulnak el Rómába, vannak akik gyalog, lóháton, vagy kerékpáron haladnak. Számuk sokkal alacsonyabb, mint a Santiago de Compostella-ba induló zarándoktömegé. Így ezen az útvonalon jóval kevesebb a  számukra fentartott szálláshely és egyéb szolgáltatásokból is kevesebb van.  Napjaink  a zarándoklatait  a vallási okok mellett történelmi, művészeti, természeti  szempontok is kiegészítik. 

  Sokaknak már az is örömet okoz, hogy együtt haladhatnak a  céljuk felé, leküzdve az út nehézségeit.1994-ben az Európa Tanács Európai Kultúrális Úttá nyilvánította a Via Francigenát.  2009-ben az olasz kormány is hozzálátott az út olaszországi szakaszának feltárásához. Ennek során, az  építészeti, kulturális, történeti aspektusokat is fejleszteni fogják.