A sasok földjéről számtalan videó kering az interneten melyek lenyűgözőek, ám csak kevesen látnak bele igazán velősen ebbe a meghasonulásokkal teli országba. Itt a mindössze 28748 km2-es országban még mindig megbújik a '80-as évek hangulata, de a főutcán a luxusautók sokasága le-föl furikál és ordít az albán rap zene, az ablakok nyakig lehúzva, vagy éppen az ország leghíresebb rappere rendszám nélkül korzózik. Mindeközben Tirana egyre inkább épül ki és ez a Székesfehérvár méretű főváros úgy néz ki mint egy metropolisz kicsinyített mása, ahonnan az épületek a földből nőnek ki egyik napról a másikra .

  Ám a kevéssé sem modern, régi benz motortól hangos "hátsó utca" szívében ott áll egy kiskocsma melynek öreg tulajdonosai fiatalos mosollyal szolgálják fel a frissen elkészített törökkávét, melynek illata belengi az utcát. Amikor hallják az idegen nyelvet kíváncsian pillantanak egymásra, míg a legkíváncsibb asszony meg nem kérdezi természetesen albánul, hogy honnan valók vagyunk és miért is beszéljük a nyelvet...

 Ám innen nincs megállás, el kell mesélni mindent töviről hegyire, de ekkor már vagy 10-en csak ránk figyelnek, és mire észbe kapunk már ott van az asztalon egy ajándék házi raki, mert a kedves öreg bácsi aki felemlegeti Hunyadi Jánost vagy Apponyi Geraldine királynét, evvel a gesztussal fejezi ki barátságát a magyarok felé.

 Az öregúr régies, de elegáns öltözete és kedves mosolya szerény... Nem árulja el, hogy annó még a kommunizmusban bizony tanár volt és ismeri Aranyt vagy éppen Petőfit vagy azt sem, hogy a gyermekeit már külföldön taníttatta és most, hogy visszatértek Albániába a családi tengerparti földbirtokon egy szálloda áll...

  Itt semmi nem az aminek látszik, ezt már oly rég megtanultuk az évek folyamán. Igaz, hogy a fejlődéssel bejött a nyugat szelleme, de még mindig töményen érzethető a balkáni hangulat. A négy-öt csillagos szállodákban olyan apró hibák vannak melyek más közkedvelt üdülőhelyen egyáltalán nem megengedhetőek, de itt a személyzet kedvessége, az ország elragadó hangulata valahogy mégis csak ellensúlyozza ezt és nevetve legyintünk, mondván: "ez Albánia."

  Az ország sajátosságairól naphosszat tudnék beszélni, de most csak egy párat fogok kiemelni... Mai napig több a Benz mint bármely más autó, a szabály miszerint nézz a lábad elé még mindig érvényes, a KRESZ-t melyet teljesen sajátságosan értelmeznek, vagy hogy a kisebb-nagyobb üzletek kávézóban kezdődnek vagy esetleg ott köttetnek meg.

  Nekünk egy abszolút “dél-olaszos” mentalítású családnak nem volt nehéz beilleszkedni ebbe a világba, ám utasainkon azt látom, hogy vagy teljesen beleszeretnek vagy teljesen idegenkednek Albániától. De meglátásom szerint mindeki meg tudja találnia a magának legjobban tetsző tengerpartot.

  Észak- és Közép-Albániában a homokos lassan mélyülő Adriai- tengerpart a kisgyerekesek kedvence, de Vlorától délre a Jón- tenger vár sziklás vagy éppen apró kavicsos strandjaival.

Egyszer mindenképpen megéri megnézni, ha tetszik akkor mindig visszavágysz, mert akkor sem fog eltűnni az albános életérzés, ha nyugat-európai szintű nyaralóhely lesz.

S zerző&fotók:    Szabó Franciska     albaniautazasszervezes.hu