3. Mani félsziget
Mystrasból az utunk a félsziget harmadik csápjára, a Mani félszigetre vezetett. Ez az igazi érintetlen dél Görögország. Turisták csupán elszórtan fordulnak meg erre. Autentikus és elhagyatott rész. A manióták zárkózott népcsoport. A védelemre rendezkedtek be s kolóniákban élnek. Az olajligetek közül kitűnő kőből épült, őrtoronyházak az apró ablakokkal zorddá teszik a tájat. Közel nyolcszázat láthatunk a vidéken belőlük. A félsziget legérdekesebb városa Vathia, azaz a szellemváros. A magas sziklán kagylószerűen összegyűlt toronyházak egészen különleges légkört kölcsönöznek a helynek. A kihalt város robosztus erődként emelkedik a tengerpart felé. Csak mi ketten sétáltunk itt, mégsem félelem, hanem nyugalom árasztott el. Második megállónk egy halászfalu Gerolimenas volt. Jelentése titkos kikötő Görögországban. Egy syrosi kereskedő alapította a városkát, melyben ma is csak pár tucat ház található. Egy helyi kávézóban megpihentünk, kaktusz gyümölcslevet szürcsölgettünk s néztük, ahogyan a csónakokat lágyan ringatják a hullámok. A két napos túránk utolsó állomása Gytheio, vagyis a tőle pár km-re található tengerpart, ahol a Dimitrios hajóroncs áll a vízben már évtizedek óta. A szóbeszéd szerint a teherszállító hajót cigaretta csempészek használták, mikor tetten érték őket. Ezért a homokos partra futtatták a hajót, s felgyújtották. Félelmetes érzés volt a közelében tartózkodni ennek a bádog óriásnak.

Utazásaim során szeretek különleges és meghökkentő helyeket is felkeresni.  Szeretem látni, mi van a tengerparton túl, mi bújik meg az üdülőtelepek falin kívül.