Januári „nyaralásunk” második napján csak is a tengernek szenteltük a napunkat, hiszen többek között ezért tértünk vissza Egyiptomba.

  Januárban a tenger hőfoka 22-23 fok körül mozgott, ami egy itthoni, szezon eleji Balatonnak felel meg. Tisztában voltunk vele, hogy ez a megszokott, így előre bevásároltunk neoprén ruhából. Ennek a segítségével, minden gond nélkül el voltunk úgy egy órát is a tengerben, esetenként többet is. A parti napozás közben pedig megszáradt, hogy újra fel tudjuk venni.

   Miért is szeretjük mi a Vöröst? A korallok és az ott élő halak sokasága és sokszínűsége miatt. Amíg a saját szemével nem látja az ember, talán nem is tudja igazán értékelni, esetleg csak méltányolni. Erre mind akkor jövünk rá, amikor először találkozunk ezzel a csodával. A világon a harmadik legnagyobb korallzátony található itt, Egyiptomnál, melynek fajgazdagsága páratlan. A korallzátonyok évszázadok, esetenként egy évezred alatt nőnek akkorára, hogy zátonyt alkossanak.

  Élőhelyet biztosítanak a tenger élőlényeinek, valamint táplálék forrást is. Veszélyeztetettségük magas, hiszen a tengerek felmelegedése és az emberi pusztítás mély nyomokat hagy benne. A korallfehéredés a beteg korallzátonyok jellegzetes vonása. Amikor a tengervíz túlságosan felmelegszik, a korallokban élő, azok színét adó algák kilökődnek és csak a fehéres színű mészváz marad utánuk. Ha a folyamat hosszan tart, a korallok elpusztulnak, ami súlyos csapást jelent az élőhelyként és táplálékként a korallokra támaszkodó halakra és rajtuk keresztül az emberekre is.