A város Split-Dalmát megye egyik tengerparti ékköve. Velencei uralom alatt tették le a település alapjait, ami kihatott a mai Makarska kinézetére. A szűk utcácskák között tekeregve az embernek olyan érzése támad mintha a Lagúnák városában lenne. A hangulatot fokozza a háztetők fölött magasba nyúló Biokovo-hegység.
A tavalyi év sokunk számára nem úgy alakult ahogy elterveztük, két Görögországi utunk is kútba esett. Augusztusban barátokkal döntöttünk úgy, hogy Horvátország legyen a cél, hisz körülbelül az egyetlen ország volt ahová kocsival tudtunk menni. Kevés tépelődés után jutottunk arra a döntésre, hogy Makarska legyen a befutó. Este indultunk útnak, az autópálya szinte üres volt. Sikerült jó időt menni és a délelőtti órákban már meg is érkeztünk. Szállásfoglalás után, rögtön felfedezőútra indultunk. Közel volt a város főtere, ahol a Szent Márk székesegyház és a mögötte pöffeszkedő Biokovó látványát ittuk a reggeli kávénk mellé. Pillanatok alatt megvett magának a város. Fáradtak voltunk, de annak ellenére elindultunk megkeresni a strandot, gondoltuk majd ott pihenünk a parton. Lesétáltunk a kikötőhöz majd jobbra vettük az irányt. Magasba meredező pálmafák kísérték utunkat.
Kávézók, éttermek és cukrászdák egymást érik. Egy-egy helyen már reggel korán sokan ücsörögnek a reggeli kávéjukat szürcsölgetve, ami nem meglepő hisz gyönyörű a kilátás az öbölre és a Szent Péter félszigetre. Ahogy elhagytuk a kikötőt a város “bolhapiacába” csöppentünk. A bódészerű építménysorok utcákat alakítottak ki, volt ott minden, ruhák, játékok, kajáldák, még bár is és mindez a tengertől pár méterre. Innen sétány vezet kilómétereken keresztül a parttal párhuzamosan ami szintén mindenféle étterem, bolt, kávézó lelőhelye. A parton elsétáltunk pár métert, ahol a törölközőinket leterítettük a fenyők árnyékába. Szemet gyönyörködtető látvány ahogy a fák benyúlnak a tenger fölé, természetes napernyőt képezve. A strand végig köves, egészen apró szemcsétől a nagyobb köves szakaszokig minden van. Mi inkább az apróbb kövecskéket választottuk, ott könnyebben lehetett a vízbe jutni. A tenger hőmérséklete meglepően jó volt, igaz augusztus végén járt. Nagyon jól esett ez az első napi láblógatás. A víz leszívta a maradék energiánkat, az éhség is eluralkodott rajtunk. A part mentén sorakozó éttermek közül választottunk egyet ahol pljeskavicát is lehetett kapni. Gondolom nem kell elmesélnem milyen hangulatos a tenger látványával, hangjával és a fenyők illatával vacsorázni ?!
Reggel siettünk összeszedni magunkat, motorbérlés volt a terv, így mielőbb indulni akartunk. Elmentünk az előtte nap már lebeszélt robogóért, majd a Biokovó hegyet vettük célba. Szép hosszú autósor várakozott már a bejárat előtt mire odaértünk a nemzeti park bejáratához. Mivel mi motorral mentünk soron kívül engedtek be. Az út keskenysége miatt kocsival meg kell várni
még leérnek a szemből jövő autók és fordítva. Így is volt fent a hegyen pár dugó. Felfelé csodás fenyvesen haladtunk keresztül, a levegőt szinte harapni lehetett olyan illatos friss volt. Az erdő felett kietlenebb lett a táj, kopár sziklás részek következtek, de fantasztikus látványt nyújtott fentről, kilátás a tengerre és a benne tanyázó szigetekre. Mi a tavaly átadott kilátóig mentünk. A
szikla peremére építettek egy üveg aljú, körbesétálható teraszt. A tériszonyosoknak kimondottan nem ajánlott…nekem sem. Gyönyörű onnan fentről minden, de erős hányingeres állapotba kerültem mindjárt amikor a szakadék fölé értem és kitaccsolás előtt inkább visszafordultam. Biztonságosabbnak éreztem a szilárd talajt a lábam alatt, így inkább a széléről nézelődtem.
Megbeszéltük közben a következő célt, úgy döntöttünk Omisig fogunk motorozni. Végig a tenger mellett haladtunk, amíg meg nem láttuk Omis különleges szikláit. A Cetina folyó szelte ketté a város fölé emelkedő hegyet. A rafting szerelmesei kipróbálhatják a folyó adta lehetőségeket. Omist kedvelik a lassan mélyülő tengerpartja, hangulatos óvárosa és a hegyoldalba épített vára
(Mirabela) miatt, ahonnan csodálatos kilátás nyílik az egész városra. A túrázni szeretők meglátogathatják a kalózok építette Fortica erődöt is, ügyeljenek a megfelelő cipőre, tartalék vízre mert a nagy melegben fárasztó lehet a hegyi séta. Mi a nagy melegben nem másztunk fel sehová, inkább választottunk bent az óvárosban egy hangulatos éttermet és egy kávézót hűsölésképp. Megebédeltünk és közben eldöntöttük keresünk Makarskara visszafelé menet valami jó partot csobbanni. Mali Luka, Brela, Baška Voda környéke mind-mind csodás partokat rejteget, érdemes megállni szétnézni. A végkifejlet az lett, hogy találtunk több szép strandot, majd a végén Makarskára visszaérve hűtöttük le magunkat.
Felfedeztünk a kikötőnél egy cukrászdát, a Romanat, abszolút a kedvencünk lett, bármilyen fagyit kóstoltunk mindegyik isteni volt. Este lófráltunk egy kicsit a városban, megnéztük a kivilágított Makarskát. Mondhatom fennséges látvány a hegyre felkúszó fények kavalkádja. A hosszú nap jól kiszívott bennünket, az ágyig épphogy nem négykézláb vonszoltam el magam. Reggel beszereztük a friss reggelinek valót, jól teletömtük a bendőnket, megittuk a főtéren az ébresztő eszpresszónkat és elindultunk a Nugal beachre. Ez a part a várostól délre található. Ajánlatos kényelmes lábbeli, víz, rágcsálnivaló és valamilyen fej és vállfedő annak ellenére, hogy egy parkon keresztül vezet az út, ciprusok árnyékában. Nagyon élveztem az odavezető utat, szeretem az eldugott öblöket amikért meg kell küzdeni. A strand középen el van felezve, a túloldal azoknak van fenntartva akik szeretnek pucérkodva strandolni. Szerencsére jól megfér itt a nudista a nem nudistával. A part köves, a víz kristálytiszta. Szuper az egész környezet, viszont sokaknak gondot okozhat, hogy ez a strand nincs kiépítve, itt nem lehet találni wc-t, tusolót, kávézót.
Fél napot töltöttünk itt, majd felsétáltunk, hogy fentről is megcsodáljuk ezt az öblöt. Közben kilátót is találtunk némi árnyékkal. Elüldögéltem ott a padon miközben néztem azt a szemvakítóan sokféle kéket. Megpihentünk majd rákukkantottunk a Nugalra fentről. Olyan jó ezeket a csodás strandokat több szemszögből látni, szinte mindig másmilyen színekben pompáznak. Visszafelé menet egy másik ösvényt választottunk. A városban ebédeltünk majd lementünk a barátainkhoz a városi strandra. Kérdezték van e kedvünk autózni egyet Tučepire meg Podgorára? Nekünk? Hát, hogy ne lenne! Előbb Podgorára mentünk strandolni. Elképesztő
éles kövekkel van beszórva a part, nem ajánlatos cipő nélkül mászkálni rajta. Én nagyon bírom a mezítlábas kavicsokon való járkálást, de ez csak fakíroknak ajánlott. Legalább a víz kellemes volt. Tučepin már csak sétálgatásra és fagyizásra volt időnk, mert naplemente előtt értünk oda. Mindkét falucska nagyon bájos és akkor kellemesen szellős is volt, embertömegtől mentes.
Esti programnak megbeszéltük, hogy beülünk valahová Makarskan, a parton megiszunk valamit. Tele van éttermekkel és bárokkal a sétány, csak tudjon az ember választani közülük. Egyik szebb esti kivilágítással van ellátva mint a másik. Laza italozgatással zártuk le a napot. Reggel kitaláltam, hogy a strandra a Szent Péter félszigeten keresztül menjünk. A kikötő felől
indultunk el a part mentén. Felmásztunk a Szent Péter szoborhoz. Innen is egy újabb szemszögből ismerhettük meg a várost. A félszigetet több ösvény is keresztezi, menjünk amerre a szívünk vezet. Mi felfelé a Szent Péter templom felé vettük az irányt, majd újból lent a part menti sétányra találtunk. A sziklákkal szegélyezett partot sokan kedvelik, hisz remek búvárkodóhelyek, de ha egy kis magányra vágyunk már azért is érdemes ezeket a helyeket meglátogatni, itt nem lógnak egymásba a törölközők. A ilágítótorony körül már sokkal többen tanyáznak.
Megállapítottuk, hogy ez a hely számunkra este lesz legalkalmasabb amikor kihozzuk magunkkal a pecabotot is. Végül a félsziget Biokovo hegy felőli oldalán táboroztunk le. Létrával lehet a tengerbe menni, tehát csak úszni tudóknak ajánlott. Innen megint csodás kilátás nyílt. Egész nap elücsörögtünk ezen a részen. Este horgászbottal tértünk vissza. Igaz, hogy kapás nem volt,
viszont a telihold fénye a csillagok ölelésében nagyon adta a hangulatot.
Sikerült jól kimaxolnunk ezt a kevéske hét napot. Makarska nagyon jó választásnak bizonyult. Jármű nélkül is lehet találni jó helyeket és bejárni a környéket. Szerintem igazán nem unalmas a régió. Jó szívvel ajánlom családos, nem családos nyaraláshoz egyaránt. Egyszer mindenkinek látnia kell.
Szerző & fotók: Takács Lujza
Facebook Oldalunk
Facebook Csoportunk