A távolsági kereskedelemből óriási hasznot húzó egykori polisz néhai gazdagságáról a napjainkban is látható és viszonylag jó állapotban fennmaradt antik romok árulkodnak. A jelentős ókeresztény centrumnak számító város utcáit egykor Pál és János apostolok sarui koptatták.
A Kis-Ázsia partvidékén, a Prion-hegy lankáin fekvő, ősidők óta lakott Epheszosz, azaz mai török nevén Efes egykor virágzó görög polisz, majd az i.sz. 1. században a Római Birodalom második legnagyobb városa volt; lakosainak száma ebben az időben a félmillió főt is meghaladta. Az ókori Epheszosz fejlődését rendkívül kedvező fekvésének köszönhette, hiszen a régi metropolisz a Birodalom nyugati és keleti felét összekötő egyik legfontosabb kereskedelmi útvonal mellett terült el, idővel pedig a Hellászhoz tartozó Iónia központjává vált. A várost valószínűleg a hettiták alapították, majd iónok költöztek erre a vidékre. Ők építették fel márványból i.e. 6. század környékén Artemisz, a vadászat, a termékenység és a természet istennőjének szentélyét, amely az ókori világ hét csodája egyikeként vonult be a történelembe – és egyben a világ egyik elsőjelentős turistalátványosságának is számított, hiszen nemcsak a hétköznapi emberek, hanem királyok, vezetők és diplomaták is felkeresték és gazdag ajándékokkal halmozták el az istennőt, vagyis pontosabban a papságát.
Sajnos a leírások szerinti pompás és hatalmas méretekkel rendelkező templomból mára semmi sem maradt fenn, mivel hogy-hogy nem, i.e. 356. július 21-én, éppen Nagy Sándor születésnapján egy Herostratus nevű férfi felgyújtotta a szentélyt. A templomot az idők során többször megpróbálták restaurálni, de eredeti szépségében már nem tudták többé helyreállítani és a görög-perzsa csatározások, később pedig az említett hadvezér hadjáratai miatt a pénz és az akarat is fokozatosan elfogyott. A régi város kikötője is fokozatosan feltöltődött és elmocsarasodott, ekkor döntött úgy az akkori helytartó, hogy a lakosságot a város egy másik részére telepíti át. Innentől datálódik a város igazi virágkora, mivel rengeteg, már a római városépítészet szokásait tükröző épület létesült, bár a rómaiak csak i.e. 190-ben hódították meg a várost és a környező területeket. Augustus uralma idején Asia provincia központjaként valódi aranykor köszöntött a városra, amely egészen az i.sz. 2. évszázad elejéig tartott. A városban gombamód szaporodtak meg a fürdők, a stadionok, a színházak és fejlett vízvezeték-rendszer látta el a város lakóit ivóvízzel, illetve biztosította a szennyvíz elvezetését. Bár a szentély leégett, az Artemisz-kultusz megmaradt, ezt azonban hamarosan felváltotta a kereszténység.
Epheszosz a korai kereszténység egyik legfontosabb központjává vált. Huzamosabb ideig élt itt Pál apostol, aki a korinthosziakhoz intézett első levelét is a városban írta meg, de a város neve a Jelenések Könyvében is szerepel. Bár Pált és tanítványait végül kiűzték a városból, Epheszoszban azonban nem csak ő volt az egyetlen kereszténységet hirdető apostol. Valamikor 90 és 100 között ugyanis János is itt lakott és írta meg saját evangéliumát. Sőt, a hagyomány szerint maga Krisztus édesanyja, Mária is Epheszoszban élte le utolsó éveit, talán itt is temették el. Bár utóbbi állítás nem bizonyított, keresztényként azért ma is nagy és talán némi megilletődést okozó élmény azokon az utcákon járkálni, ahol egykor ők is koptatták a járóköveket. Ha azonban nem vagyunk különösebben vallásosak, akkor is érdemes ellátogatni Epheszoszba, hiszen több száz év történelme hever a lábunk előtt vagy alatt és fejet hajthatunk az ókori építészek évezredekkel dacoló alkotásai előtt is.
A hatalmas területre kiterjedő, grandiózus régészeti ásatások során előkerült és a legjobb állapotban fennmaradt romok szinte egytől egyig a római időszakból valók. A város talán leghíresebb épületei a római helytartó, Celsus tiszteletére emelt könyvtár pompás, oszlopokkal és szobrokkal díszített homlokzata, amely még mostani romos állapotában is monumentális látványt nyújt, valamint a gránitból és márványból épült Odeon, amely bár eredetileg színházként funkcionált, a klasszikus görög teátrumok kialakításától némileg elütő formája miatt többször inkább városi gyűlések és koncertek helyszínéül szolgálhatott. A városban ezen kívül még egy másik színházat is építettek. Ezek mellett láthatóak még az egykori fórum és az azt övező árkádsor, a gazdag lakóházak, valamint a boltíves Mazeusz és a Hadrianus templom maradványai is.
Epheszosz közelében áll Szűz Máriafeltételezett háza is, ahol élete utolsó éveit tölthette. Az apszisban egy Mária-ikon és egy egyszerű oltár kapott helyet, a ház melletti kút pedig a legendák szerint gyógyhatással bír. A helyen három pápa is látogatást tett: XXIII. János, VI. Pál, valamint II. János Pál pápa is tiszteletét tette a helyen. Az egykor virágzó város bár a Bizánci Birodalomban is fontos helyszín maradt bibliai vonatkozásainak köszönhetően, ám lassacskán hanyatlásnak indult, az i.sz. 7. században földrengés is érte és egyre nagyobb mértékben elmocsarasodott. Ennek következtében egykori tehetős lakói fokozatosan elhagyták, Epheszosz pedig nem sokkal később az Oszmán Birodalom részévé vált, majd a 15. századra végképp az enyészeté lett, egészen addig, míg a 20. század elején le nem kezdték feltárni a Prion-hegy környéki dombokat.
Készítette: Méhes Judit Képek: Pixabay
Facebook Oldalunk
Facebook Csoportunk