Na vajon miről álmodik a lány, ha már a fehér lovon érkező jóképű herceg, a hófehér menyasszonyi ruha és a templomi esküvő témát ezerszer is kitárgyalta a barátnőivel?
Természetesen arról, hogy az életben egyszer eljusson egy igazi csokigyárba!! Varázslatos álom, nem igaz? Hosszú évekig én is csak vágyakoztam rá... Ha megkérdezték tőlem, hogy mit szeretek a legjobban, sokáig úgy válaszoltam, mint a mi Pom Pom mesénkben Gombóc Artúr „A kerek csokoládét, a szögletes csokoládét, a hosszú csokoládét, a rövid csokoládét, a gömbölyű csokoládét, a lapos csokoládét, a tömör csokoládét, a lyukas csokoládét, a csomagolt csokoládét, a meztelen csokoládét, az egész csokoládét, a megkezdett csokoládét, az édes csokoládét, a keserű csokoládét, a csöves csokoládét, a mogyorós csokoládét, a tejes csokoládét, a likőrös csokoládét, a tavalyi csokoládét, az idei csokoládét és minden olyan csokoládét, amit csak készítenek a világon”.
Aztán ez a felnőttkoromra is kiterjedő, de már lecsendesült álmodozásom hirtelen valósággá vált és nem tudom, ki örült jobban neki, a gyermekeim, vagy én? Mondhatni a 43. szülinapomon teljesült a kívánságom. Végül is jobb később, mint soha!
A csupa-csoki édes posztom helyszíne: Svájc, St. Gallen Kanton, Flawil, Maestrani’s Schocolarium gyára, egy nagy tejeskávészínű épület.
2020 júniusában a mi családi (2 felnőtt, 2 gyerek) jegyünk 34 Frankba került (mindent Euróban fizettünk, a rendszer szépen átszámolta magának). A nyitvatartásukról azt olvastam, hogy hétfő kivételével minden nap ott vannak, de a pontos időpontokról jobb előre tájékozódni a honlapjukon, amit Google barátunk szépen kiad, ha rákerestek a neten.
A csokitúra egy kisebb moziban kezdődik, ahol a gyár alapítójáról, Aquilino Maestraniról (1814-1880) nézhetünk meg egy rövidfilmet. Az ő mottója szerint: „Ha egy csokoládébarát szemével nézed a világot, akkor meglátod az igazi szépséget és boldogságot”. Rajtunk ez nem múlt, mi tökéletes boldogságban úsztunk!
A film végén aztán felgördül a nagy vetítővászon, s láss csodát, mögötte van egy ajtó, amin át belépünk a bemutatótermekbe. Innentől kezdve játékos módon ismertetik meg a csokoládé útját a kakaóbabtól egészen a kész termékig. Maga a csokiüzem egyébként nem sok látnivalót kínál szerintem, igazából a plafon formája, a csokikocka alakú székek, valamint a padló fekete-fehér mintája ami látványosabb, de a gyerekek kétségkívül élvezték az interaktív játékokat is.
Az első csokikóstolós hely – most jól figyeljetek! – az a kínai-macskás-integetős-katicabogaras-szerencsepatkós-spirálos terem hátsó részében található!
Van itt tejcsoki-fehércsoki-és étcsoki szökőkút, kis műanyag kanalakkal mindenki annyit ehet belőlük, amennyi jólesik neki.
Kisebb csalódás volt azonban megélni, hogy az igazi csokiüzemet nem szabad fényképezni! Értem én, hogy fontosak a személyiségi jogok, meg talán azért is, hogy senki ne koppintsa le a gyártási titkokat, de én csak a nagy adag üstben bugyborékoló óriás csokimasszát szerettem volna megörökíteni.. az aztán igazán szép emlék lett volna! Helyette búsan, aztán – egyre inkább felvidulva – mélyeket szippantottam a levegőből, hogy sokáig kitartson az a fenséges csokiillat, ami itt érződött a legerősebben és legalább akkora élmény, mint az átlátszó csövekből potyogó csokikat majszolgatni a gyár fölött üvegfolyóson (ez a II. kóstolgatási helyszín). A gyártássorozat egyébként hétvégenként nem is működik.
Végül, de nem utolsó sorban plusz pénzért (10 Frank) csinálhatunk magunknak saját Maestrani’s csokoládét, kedvünk szerint kidíszíthetjük a sokféle színes cukorkával, gumimacival, ezt mindenképp hagyjuk a gyerekekre, igazán emlékezetes lesz a számukra a „munka”.
A végén már csak meg kell várni, amíg egy gép megszárítja a kész műveket. Mi, felnőttek begyűjtöttünk egy pár sütireceptet is a folyamat közben. Az elkészült gyönyörű csokoládétáblákat ne feledjétek el lefotózni, mert nem sokáig tart majd ki.
Mielőtt elhagyjátok az épületet a kacskaringós csigalépcsőbe beépített kisebb-nagyobb kolomp hegyek mellett, érdemes betérni az utolsó kóstoló állomásra is, amely nem más, mint a Maestrani csokoládéboltja. Itt azért már fizetni kell a termékekért, de Svájchoz viszonyítva egészen megfizethető áron kínálják a többféle édes portékájukat és a kisebb-nagyobb ajándéktárgyaikat.
Ha valaki kedvet kapna ide eljönni, a csokiüzem pontos címe:
Toggenburgerstrasse 41, 9230 Flawil, Svájc
(Ajánlott kombinált jegyet venni, úgy még olcsóbban jövünk ki, amivel a közeli steini Appenzeller Schaukäsereiba is el lehet látogatni. Hamarosan azt is bemutatom nektek. Mert a svájci sajt is olyan illat, ami örökre fogva tartja az érzékszerveinket).
Szerző: Kernné Riebel Brigitta Képek: Saját
Facebook Oldalunk
Facebook Csoportunk