Libanon a háború és a terrorizmus miatt szokott a hírekbe kerülni és hát valóban, mindkettőből jutott bőven a Közel-Kelet egyik legkisebb országának. Háború manapság már nincs, de a turizmus továbbra is szinte a nullával egyenlő. Pedig nem csak turizmusra érdemes látnivaló akad ebben a parányi országban, hanem egy sor érdekesség is, ezekből szedtem össze néhányat.

    A félreértések elkerülése végett fontosnak tartom megjegyezni, hogy feszültség Libanon és Izrael között továbbra is van, de ez a feszültség nem érezhető, pláne nem például Bejrútban, az ország fővárosában – ami a déli határtól jelentős távolságra található. Manapság Libanon biztonságos, az országban többfelé lehet katonai és/vagy rendőri ellenőrzőpontokba belefutni (ez külföldiek esetében útlevél-ellenőrzést – vagy még azt sem – jelent), a közbiztonsággal tehát nincs gond.

   Az igazat megvallva engem is egy baráti meghívás vonzott első ízben a Közel-Keletre. Utánajártam persze, hogy mit és hogyan érdemes Libanonban megnézni, megenni, satöbbi, de azért a Közel-Kelet „hírneve” és sztereotípiái miatt alighanem mindenki bizonyos feltartásokkal érkezik a régióba. Már aki ideutazik egyáltalán. Néhány sztereotípia azonban már utam előtt megdőlt, például, hogy a többi országtól eltérően Libanonban nincsenek sivatagok, de vannak például magas hegyek, völgyek, a tengerpart mentén ráadásul egyenesen mediterrán a hangulat.

Az út során is rengeteget tanultam az országról, íme:

      Libanonban található a világ egyik legnagyobb és leglátványosabb, még ma is álló római-kori temploma. Na jó, erről is már utazásom előtt informálódtam, de Baalbek grandiózussága már-már Angkor nagyságával vetekszik, úgyhogy már önmagában ez elég indok kéne, hogy legyen a turizmusra. Nem csak egy templom, hanem egy egész templomegyüttes található az ország észak-keleti részén fekvő Baalbek városában. Egy sor római istenség tiszteletére emeltek itt templomot évszázadokkal ezelőtt és némelyik hihetetlenül jó állapotban maradt fent. Talán mondanom sem kell, hogy mekkora élmény több száz éves épületekben sétálgatni, tömeg nélkül. Beszéljenek inkább a képek helyettem, mert ezt látni kell! Élőben persze.

      Érdekesség, hogy Baalbekben – bár nem a templomkomplexumon belül! – található a világ legnagyobb ősi kőtömbje is – a mai napig rejtély, hogy körülbelül kétezer éve hogyan szállították mostani helyére. Lefényképezni nem nagyon lehet, nagy része ugyanis a mai napig a föld alatt található. Az alábbi képen egy valamivel kisebb, de a földből már kiásott kőtömb látható:

   Helyi ismerősöm segítségével egy teljesen ismeretlen templomromhoz is volt szerencsém eljutni a szír határ közvetlen közelében, amiről az interneten semmi információt nem találtam. Akad Libanonban felfedezni való bőven!

   Az ország látnivalóit most nem részletezném, azokról azért található információ akár az interneten, akár az útikönyvekben. Nem kizárt, hogy blogbejegyzés is lesz belőlük, de ha addig is személyes tapasztalatok érdekelnének, nyugodtan keress meg  a blog Facebook-oldalán.

Libanon sokkal nyitottabb ország, mint azt gondolnád.

Az országban szinte egyenlő arányban oszlik meg a keresztény és a muzulmán lakosság (akadt is ebből probléma a múltban) és a Közel-Kelet többi, muzulmán többségű országaira jellemző konzervatív gondolkodás Libanonban csak nyomokban fedezhető fel. Míg más országokban vagy nincs, vagy csak irreálisan magas áron elérhető az import alkohol, addig Libanonnak saját sörgyára van több sörmárkával (a fő márka az Almaza és kifejezetten finom) és alkohol nem csak, hogy minden sarkon elérhető, de mindenfelé reklámozzák is. Bejrútban még egy „drive-thru” kocsmát is láttam, itt ugyanis vezetés közben is italoznak néhányan. Ami a vezetést illeti, a helyzet szörnyű, Bejrútban már-már kaotikus, bár nem rosszabb, mint mondjuk Indiában.

Libanonban az éjszakai élet is igen pörgős (és igen drága!), nem hiába kapta a város a “Közel-Kelet Párizsa” becenevet. Ráadásul itt még a kaszinózás is legális.

Libanon két ikonikus épülete, egy mecset és egy templom egymás mellett, ez is jól mutatja, hogy a vallási megosztottság nem feltétlenül jelent problémát az országban.  És ha már szóba került a kereszténység, akkor itt jegyezném meg, hogy Libanonnak saját keresztény szentje van, Charbel Makhlouf személyében.

LAPOZZ   TOVÁBB   A   FOLYTATÁSÉRT !