Négy napos „nyaralásra” indultunk hárman Szlovéniába. Ebből a négy napból próbáltuk a legtöbbet kihozni, amit csak lehetett. Ezelőtt még soha sem jártunk a Szlovén tengerparton, nem is gondoltuk, hogy ezen a zsebkendőnyi adriai partvonalon meseszép strandok találhatóak.

  Szállásunk Zazidban volt, közel a Horvát határhoz és úgy 30 kilóméterre a tengerparttól. Csendes kis település, mediterrán beütéssel, ahol sok-sok kabóca zenéje szól reggeltől-estig. Szállásadóink igazán kedves házaspárnak bizonyult.

  Korán hajnalban indultunk el otthonról, így még dél előtt Ljubljanába is értünk. Rövid városnézést tartottunk. Megtekintettük a főváros főterét és a Ljubiljanica folyót is, ami ketté szeli a várost. A sétahajók komótosan ringatóztak a folyón és szállították a turisták hadát. Nem időztünk itt sokat, hiszen mai fő célpontunk Portoroz tengerpartja volt, amit a Szlovén Riviérának is szoktak nevezni.

  A partra leérve nagy nehézségek árán sikerült leparkolnunk és már slattyogtunk is a homokos föveny felé. Ahhoz, hogy ne a betonon kelljen tábort vernünk, hanem a puha, meleg homokban, ki kell csengetni nem kevés eurót, cserébe kapunk napernyőt és nyugágyakat.

  Miután lepakoltunk már csobbantunk is a hűvös habokban. A környezet meseszép, pálmafák, azúrkék tenger, szállodák a parton. Hosszú móló vezet a tengerbe, ahonnan egyszerűbben és gyorsabban lehet megközelíteni a mélyebb részeket. A fövenyt leszámítva kavicsos partra kell számítani és a tengeri cipő erősen ajánlott, Szlovénia bármelyik partján is töltjük el a napunkat.

  Portoroz nem az olcsó strandok egyike, így aki ezt választja, készüljön fel a borsos árakra, vagy megoldás lehet még a hűtőtáska is, tele vízzel és elemózsiával. Személy szerint nekem kicsit steril, vagy inkább túl megtervezett, beépített volt a strand. Jobban szeretem a természetközeli helyeket, de ízlések és pofonok, ahogy szokták mondani.

  Nem mondható kimondottan történelmi városnak, óvárosi résszel nem rendelkezik. Itt minden új építésű, legalábbis a tengerparti részen. A 19. század végén indult fejlődésnek és már a 20. század elején Európa egyik legszebb tengerparti városaként emlegették. Állítom, hogy e csillogás ma sem kopott meg, pláne ha arra gondolok, hogy milyen érzés volt a szállodasoron a pálmákkal szegélyezett sétányon korzózni, miközben az Adria néhány méterre tőlem nyaldosta a partot. Nekem akkor Monaco jutott róla az eszembe.

  A várost egy nap alatt be lehet járni, sajnos sok nevezetesség és múzeum nem található. Viszont csillagtúrák kiindulópontjának jobbat nem is lehetne választani. Szlovénia tudom, hogy nem a strandok hazája, mint Horvátország, viszont akár többet is tud ez miatt nyújtani. A rövid távolságok előnyösek, mivel lehetőség van arra, is, hogy a délelőttünket a parton henyélve töltsük el, viszont délután a Júlia-Alpok vonulatai között túrázzunk, ahol még júliusban is találhatunk havat.

Elhihetik, Szlovénia többet tud nyújtani, mint amire elsőre gondolnánk !

Fotó és cikkek:  Hajdr-Felső Bernadett