Télen sípályák üzemelnek a játékok mellett, így valóban az egész család számára remek kikapcsolódási hely ez a park. Kellemesen elfáradtunk, de Hunor még bírta, így tettünk egy nagy sétát Sankt Johannba, ami igazán kellemes hangulatú kisváros itt az Alpok ölelésében. A napkorong is már kezdett lefelé kúszni, ezért elindultunk a szállásunk felé. Goldegget még nem néztük meg, csak kocsival áthajtottunk rajta, ezért most megálltunk körülnézni.  

  Nyugodt, csendes kisváros egy csodaszép tóval, a várral szemben. A nénik locsolgatják a rönkházuk előtt a muskátlikat, a kis kertek patika rendben, a porták előtt kis fapadok. Igazi idilli kép bontakozott ki előttünk Goldeggről. Mindenki nagyon kedves és segítőkész volt velünk.

  Szűk kis utcácskák hálózzák be ezt a kisvárost, amely már időszámításunk előtt a 2. században is lakott volt. A tó partján álló romantikus várat a 12. század végén építette a befolyásos Goldegg család, amelyet a 16. században kényelmes kastéllyá alakítottak át. Jelenleg rendezvényeknek, kiállításoknak és koncerteknek biztosít helyet. A vár előtt elterülő tóban nyáron sokan fürdenek, annak ellenére, hogy 843 méterese tengerszínt feletti magasságban helyezkedik el. Vize kristálytiszta, nyáron 22-25 fokra is felmelegszik, így igazán kedvelt fürdő hely a környéken.

  Idén szerettünk volna ide vissza térni, már be is foglaltuk szállásunkat. Sajnos a COVID közbe szólt, ezért vissza mondtuk, de biztos, hogy jövünk mi még ide. Utolsó esténket töltöttük Goldeggbe, másnap haza felé vettük az irányt. A tőlem megszokott módon utolsó napra mindig nagy durranást szoktam betervezni, most sem volt ez másként. Hallstattba utaztunk, de erről majd a következő részben.

     Szerző & fotók:  Hajdu-Felső Bernadett