Lassan kereken száz éve, hogy az egyiptomi Királyok Völgyében bukkant rá Howard Carter régész, valamint az ásatást finanszírozó Lord Carnarvon az ifjan elhunyt Tutanhamon fáraó évezredek óta feledésbe merült sírjára. Azóta is izgatja a közvéleményt, hogy létezik-e a fáraó legendás átka, ami azokat éri utol, akik háborgatták a fáraó nyughelyét?
Az i.e. 16-11. század között, mintegy ötszáz éven keresztül folyamatosan használatban lévő nekropolisz, a Királyok Völgye Egyiptom középső részén, a Nílus nyugati partján terül el egy vádiban, Luxor (az ókorban Théba) városa mellett. A fáraók és a nemesek számára készített, arany- és ezüsttárgyakkal telezsúfolt síremlékek viszonylag védettek voltak a nehezen megközelíthető völgyben. Az első ide temetkező fáraó a valamikor az i.e. 16. században élt I. Thotmesz volt. A nekropolisz már a rómaiak idejében felkapott turistalátványosságnak számított, a látogatók több sírban is falfirkákat hagytak maguk után, fittyet hányva a műemlékek eredeti állapotban történő megőrzésének – sajnos ez a jelenség néhány helyen napjainkban is megfigyelhető. Úgy tűnik, hiába változnak a századok, az emberi természet örök.
A terület tudományos értékű feltárása a 18. század elején indult meg, amely napjainkban is tart. Tutanhamon fáraó sírjának felfedezése igazi régészeti szenzációnak a 20. század elején, amely a Királyok völgyét is egy csapásra híressé tette. Mégpedig azért, mert Tutanhamon nyughelye mindmáig az egyetlen olyan fáraósír, amelyre érintetlen állapotban, teljes temetési pompájában bukkantak rá. Rengeteg aranyból készített míves dísztárgyat, kincset és használati eszközt helyeztek el a díszes freskókkal gazdagon ellátott sírban, amelyek a fáraó túlvilági életét voltak hivatottak segíteni. A világszerte ismert híres halotti aranymaszk az ügyes egyiptomi mesterek keze munkáját dicséri. A talált kincsek többsége a Kairói Egyiptomi Régiségek Múzeumába került, de a világ számos más híres kiállítóhelyén is találkozhatunk Tutanhamon fáraó sírjából származó régiségekkel. A fáraó múmiája ma is a sírban nyugszik.
Lord Carnarvon 1917-ben nyerte el a jogot, hogy ásatásokat végeztethessen a Királyok Völgyében. Többévnyi eredménytelen kutatás során sikerült rábukkanni Tutanhamon sírjára, éppen akkor, amikor a lord már visszaadta volna az ásatási jogot az Egyiptomi Régészeti Hatóságnak. A 3000 év óta érintetlen királysírba Howard Carter lépett be elsőként, aki mindenhol az „arany csillogását” vette észre a fáklyák fényében. A felfedezett kincsek között volt aranyozott trónszék, kocsi, baldachin, halotti ágy, kanópuszedények, elefántcsontból készült használati tárgyak és ládák és tengernyi ékszer, amelyek mind-mind a néhai fáraó mérhetetlen gazdagságáról árulkodtak az utókor számára.
S hogy mi lehet a „fáraó átka”- legenda eredete? Az 1922. november 4-én feltárt, az egyszerűen csak a „Királyok völgye 62” nevet viselő sír felfedezői közül többen viszonylag rövid idő elteltével távoztak az élők sorából. Lord Carnarvon, aki Carterrel együtt először belépett a sírkamrába, alig fél év múlva, 1923 áprilisában egy szúnyogcsípés okozta fertőzés következtében elhunyt. A korabeli sajtó – akik egyébként már akkor is szerettek szenzációhajhász cikkekkel előrukkolni – pedig felkapta ezt a témát és lábra kélt az a pletyka, hogy a lord valójában skorpiómarás áldozata lett. Azért éppen egy skorpióval hozták kapcsolatba a halálát, mert ezek szentként tisztelt állatok volt az ókori Egyiptomban. Pár héttel később a lord öccse, illetve a lordot ápoló nővér is hirtelen elhunyt, Carter kanáriját pedig felfalta egy egyiptomi kobra, nem sokkal később pedig Carter személyi titkára és a leleteket vizsgálója, Jafleur professzor is meghalt. A beszámolók szerint a sírt felnyitó Carnarvon és Carter környezetéből összesen 26 haláleset következett be tizenhét éven belül a sírkamra feltárása után. Azért ennyi, mert épp ennyien voltak jelen a sírpecsét feltörésénél is. A halálesetek tényét tovább árnyalja, hogy bár többségük természetes okokból következett be, egyesek erőszakos halált haltak. Ugyanakkor annyi azonban még hozzátartozik az igazsághoz, hogy a sírnyitásban „aktívan” közreműködők közül csupán heten hunytak el a következő pár év során, akik mind idős, beteg emberek voltak.
Az igazi érv a fáraó átka ellenében az, hogy - habár az Óegyiptomi Birodalom fáraóinak nyughelyeit még valóban átokformulák védték a sírrablóktól -, a valamikor az i. e. 14. század második felében élt és rövid ideig uralkodó Tutanhamon viszonylag a kevésbé jelentős királyok közé tartozott. Éppen ezért a bejáratot sem látták el halálos átkokat tartalmazó faragványokkal, így a híres-hírhedt mondás, hogy a „A halál szárnya meglegyinti azt, aki megzavarja a fáraó álmát”, is minden bizonnyal valamelyik újságíró költeménye lehetett, valamint az, hogy a felfedező régész, Howard Carter csak 1939-ben, 65. életévében hunyt el szívelégtelenségben, tehát a sírkamra feltárása után jóval tovább élt még.
Készítette: Méhes Judit Fotók: Pixabay
Facebook Oldalunk
Facebook Csoportunk