Sopron egyik kulturális központja, a Storno ház kihagyhatatlan, ha a Hűség városában járunk átutazóban.
Múlt héten úgy esett, hogy átutaztam Sopronon, és a továbbindulás előtt volt egy-két szabad órám, amit a város felfedezésével tölthettem, így keveredtem el a Storno-házig. Magáról az épületről sokat hallottam már – elsősorban azt, hogy aki a 19. században meg akarta ismerni teljes egészében Sopront, annak ide kellett jönnie.
Bent az épületben van ruhatár, és van lehetőség fotójegy vásárlására, aminek köszönhetően lehetett fotózni is a lakásban. Maga a kiállítás öt +egy részből áll (öt teljes értékű, és egy előszoba), és mind a régi idők rajongóinak, mind a laikusoknak páratlan élményt fog nyújtani. A tárlatvezető már az elején elmondta, hogy minden abban az állapotban van, mint a Storno család ideje alatt. Például amikor felújításra szorult a ház, akkor is előbb minden szobornak, tálnak, festménynek lefotózták a helyét, hogy a munkálatok után pont ugyanoda kerüljön vissza minden. Ez már önmagában is hihetetlen, és indokolja egy nagyon fontos kikötését a kiállításnak – hogy semmihez sem szabad hozzáérni (a székek meg legyenek bármilyen csalogatóak is, kiállítási darabok).
| Utazási Tipp |
| Fedezd Fel velünk Magyarországot |
Az előszobában röviden szó esett magáról a családról, egészen pontosan Storno Ferencről, akihez 1872-ben került az épület. Ő kéményseprő volt, és a művészetek nagy kedvelője. (Eredetileg festőnek készült, de abból nagyon nehezen lehetett akkor megélni)
Hobbiból még asztalosmunkákat is csinált, és a lakásban található berendezések jelentős része is az ő keze munkája.
Ha valamilyen alkatrészre volt szüksége, akkor elég gyakran a mások által kiselejtezett holmiból segítette meg magát. Az egyik szenvedélye – bár ez nyíltan nem lett kijelentve – a gyűjtögetés volt. Viszont rendkívül kreatív emberként mindent tudott hasznosítani valahol. A szobát is rengeteg saját, illetve gyűjtött tulajdona díszíti. Jobb oldalon egy, az elsősorban hadi célokra használt (de már a 19. században elavult) eszközök kaptak helyet. Egy középkori páncélt kardok és alabárdok fognak közre, alatta pedig közvetlenül egy, az 1848/49-es forradalom alatt használt toborzó dob foglal helyet. A dobtól balra meg jobbra dobozok, illetve ládák találhatóak, párra jellemző, hogy hét zár is található benne, aki ilyet tudott csinálni, az már mesterembernek nevezhette magát. A szobát díszíti még egy nagy festmény a falon, és kettő kisebb a két ajtó felett, amik közül az egyik egy festménybe épített óra. Ez mondjuk látszódik is, kicsit vastagabb a kerete.
A baloldali ajtón áthaladva el is kezdődött a kiállítás. Az első szoba az ebédlő, középen az étkező asztallal, ezt veszik körbe a festmények. A Storno családban két hagyomány is uralkodott: az egyik az volt, hogy mindenkinek kötelező volt kitanulnia a kéményseprő mesterséget, utána azt kezd magával, amit akar, illetve, hogy az étkezőbe fessen magáról egy portrét. Nagyon fontos volt, hogy mindenki magáról készítse, mert ez is azt jelképezi, hogy a család szinte csak tehetséges embereket nevelt ki. A szoba közepén nyilvánvalóan Storno Ferenc festménye virít, és a plafonon található nagyszabású kép is az ő keze munkája (ami Attilát ábrázolja, és sosem lett befejezve).
A második szobában azok a tárgyak alkotják a berendezést, amik nem köthetőek a Storno családhoz. Csak annyiban, hogy ők vásárolták meg. Található itt például egy velencei tükör, ami egyáltalán nem torzít, mivel a velencei mesteremberek úgy tudták/tudják hasítani az üveget, mint senki más. Az ezzel kapcsolatos legendát is ismeri szerintem mindenki: első belenézésre gyönyörűnek, második belenézésre nagyon rondának, harmadik belenézésre pedig szinte nem is téged mutat. Ennek hitelességét sajnos nem állt módomban letesztelni:)
A következő szoba volt – valószínűleg – a 19. század Sopronjának legrettegettebb helyisége, ugyanis amikor Storno Ferenc beköltözött, hozta magával a családját is, köztük az édesanyját. Az édesanyjának pedig voltak Sopronban barátnői, így pedig egy igazi pletykafészek került a házba. A szoba sarkában egy, az utcára részben kiálló részében volt az öregasszonyok helye, ahonnan – a kinyitott ablakok segítségével – belátták a város belvárosának jelentős részét.
Innen ered az, hogy aki szeretné megismerni Sopront, annak elég betérni Stornóékhoz.
A házban található ablakok egyébként nagyon értékes festett üveggel rendelkeznek. Kinyithatóak, viszont ahhoz, hogy ki lehessen nyitni két ember engedélyére van szükség: a tulajdonoséra és egy műtárgy szakértőjére.
A negyedik szoba szolgált még anno hálószobaként, és itt is szemünk elé tárul Storno Ferenc zsenije, ugyanis található a szobában egy márványasztal, amit szintén innen-onnan beszerzett alapanyagokból készített el. Egy nap felfedezte a padláson, hogy korábban egy templomi építkezésről elhozott egy kisebb márványtömböt. Aznap délután ismerősei jöttek át hozzá kártyázni, és nem volt hozzá asztal. Talált egy fél asztallábat még és egy kiselejtezett képkeretet. A márványlapot a képkeretbe rakta, majd a fél asztallábhoz készített még egy párt, és délutánra el is készült az asztal.
Az ötödik szoba egy társalgó/vészhelyzeti ebédlő volt (ugyanis egy szintén Storno Ferenc által tákolt, kinyitható asztal is a berendezés részét képezi). Van itt még két, elefántcsontból készített szekrény, mindkettőben van egy rejtett fiók. (A szoba közepén, az egyik rekesz végében van)
Facebook Oldalunk
Facebook Csoportunk