A hungarikumok olyan minőségi és egyedi termékek, étkek, italok vagy éppen építészeti, műszaki, művészeti vagy természeti értékek, amelyek csak és kizárólag a magyarságra, azon belül pedig egy-egy kisebb tájegységre jellemzőek és kategóriájukban különleges nemzeti értéknek számítanak. Közös vonásuk, hogy a nevük fogalommá vált nemcsak a hazai lakosság, hanem a külföldiek körében is. Az, hogy mi számít hungarikumnak, a 2012-ben kiadott hungarikumtörvény dönti el.
1., Aggteleki-karszt
Talán mondanunk sem kell, hogy az Aggteleki-barlangrendszer az egyik legszebb és legfontosabb természeti örökségünk. A szebbnél szebb és különlegesebb formákat felöltő cseppkőképződmények keresztül-kasul díszítik a barlang falait, de nem ritkaság az álló vagy függő cseppkőoszlop sem. A Szlovákia területén folytatódó barlangrendszer a magyar oldalon potom 273 barlangot tartalmaz. A legnevezetesebb barlang mind közül talán a földfelszín alatt mintegy 25 kilométer hosszan kanyargó Baradla-Domica barlangrendszer. A területen nemcsak az évszázadok során kialakuló, lenyűgöző szépségű cseppkövek az egyedüli értékek, hiszen az utóbbi évtizedek kutatásainak hála, egyre többet tudunk meg a barlangok élővilágáról és a régészeti feltárások során a valaha itt élő állatokról és előemberek szokásairól is pontosabb képet kaphatunk.
2., A Hévízi-tó és a tradicionális hévízi gyógyászat
Az Európában – és talán a világon – egyedülálló Hévízi-tó nem vulkanikus eredetű, hanem tőzegmedrű melegvizes forrástó. Gyógyhatású vize állandóan áramlik, ezért lágyan ringat és masszíroz. A víztömeg háromnaponta cserélődik és tisztul meg, forrása pedig az a meleg- és hidegvizű források által táplált barlang, amely a tó mélyén, 38 méteres mélységben helyezkedik el. A tó jelentőségét már az ókori rómaiak felismerték és szívesen fürdőztek gyógyító vizében. A Hévizi-tó fejlesztésében az első újkori mozzanat a tóra épített fürdőház megnyitása volt, amelyet anno még Festetics György, a vidék birtokosa és egyben a keszthelyi Georgikon alapítója engedélyezett.
3., Kaptárkövek és Bükkaljai kőkultúra
Az egyik legegyedibb tájegységünk Bükkalján, Szomolya település közelében található. A Bükkalján évszázadok óta kialakult különleges természeti képződmények és a belőlük eredő kőkultúra mutatja be a helyiek kövekhez való sokoldalú viszonyát. A kő ezen a vidéken már régóta szolgál építőanyagként, megélhetési forrásként, borospinceként, de még lakóhelyként is. A kőkultúra legrégibb bizonyítékai a kaptárkövek, melyeket 2014-ben nyilvánítottak fokozottan védett természeti emlékekké. A bükkaljai kaptárkövek egyszerre számítanak természeti és kulturális értékeknek, hiszen a miocén kori vulkanikus tevékenység következtében létrejött hegyek az évezredek során lecsiszolódtak, formálódtak és így jöttek létre az érdekes formájú sziklaalakzatok. Hogy kik és miért vájták ki a fülkéket, az rejtély, ám a legvalószínűbb feltevés szerint középkori méhészek kaptárakat alakítottak ki a lyukakban, míg egy másik elképzelés szerint a honfoglaló magyarok használták a kultikus célokra ezeket a kaptárköveket.
4., Torockó falva
A Kolozsvártól délre fekvő székelyföldi falu a Kárpát-medence legjobb állapotban fennmaradt, egyik legszebb, ám mégis igazán hagyományőrző építészeti öröksége. Legrégibb épülete egy 1668-ban épült régi, ám máig takaros parasztház. Azt szokták mondani, hogy itt kétszer kel fel a Nap, azonban ez azonban nincs teljesen így, hiszen az 1130 méter magasan a falu fölé magasodó Székelykő furcsa alakja miatt tűnik úgy, mintha kétszer éltük volna át a napfelkeltét. A falu egyazon jellegzetes stílusban emelt építményei nagyon harmonikus látványt nyújtanak, de a helyi népviselet is igen ismertté vált. A házak száma 138 darabra rúg és remekül bemutatják az évszázadokon keresztül változatlan formában fennmaradt népi művészet elemeit. 1999-ben a falu elnyerte az Europa Nostra-díjat is.
5., A Tokaji Borvidék kulturtája
A Zemplén-hegység lábainál, világ legrégibb zárt borvidékeként a Himnuszban is megénekelt Tokaji Borvidék létrehozását egy 1737-es királyi rendelet deklarálta. A királyok boraként ismert tokaji aszú termőterülete már a középkorban messze földön ismert volt. A több mint 88.000 hektárt felölelő Tokaji Borvidéken a szőlőművelés már hosszú évszázadok óta szinte változatlan formában zajlik, ugyanolyan termesztési és kezelési módszerekkel és szőlőfajtákkal. Nemcsak a hely kulináris, de a bortermeléssel kapcsolatos építészeti öröksége is jelentős, a tokaji bor nemcsak híres exportcikk, hanem a vidék gasztronómiájában is jelentős szerepet tölt be. 2002 óta az UNESCO világörökség része.
Utazási Tipp |
Wellness szállások online foglalással BOMBA áron |
Készítette: Méhes Judit Képek: Pixabay
Facebook Oldalunk
Facebook Csoportunk